Harangszó, 1927

1927-10-09 / 41. szám

3S4 HARANG ÍZÖ. milliószor nagyobb a Földünknél! Mennyi lehetőség van csak a lát­ható, különböző műszerekkel meg­figyelhető, fizikai világrendszerben is! Mennyi lehetőség rejlik az el­képzelhető, végtelen világban! És mily óriási lehetőségek vannak az emberi értelemmel teljesen soha ki nem kutatható lelki élet terén! Bizony, igaz 1 — Úgy van! — jött egyszerre több oldalról is a helyeslés. No, ha ez úgy van, akkor Az, Aki ezt az egész Mindenséget lét­rehozta és fenntartja, Aki nekünk is életet adott s minket megtart, — Az ne tudna egy új, ennél a mos­taninál szebb, dicsőbb életet is adni a földi élet után, a másvilágon ? — Nem volna részünkről nagy meg­gondolatlanság, tudatlanság, sőt lelki gőg, ha arról lekicsinylőleg szólnánk, vagy lemondanánk ? Avagy talán nem büntethetne ször­nyen a világmindenség hatalmas Ura, ha minden szeretete, kegyelme és áldása ellenére is vétkes köny- nyelmüséggel Peladnók másvilági életünket, üdvösségünket? — Még sokat szerettem volna be­szélgetni azzal a felebarátommal, de végállomásunkra érkeztünk s el kellett válnunk. Hát csak gondolja meg jól és könnyelműen el ne adja másvilági életét egy liter borért! — ezzel búcsúztam emberemtől. Látható megilletődéssel, keze­met melegen megszorítva, — amely szorításban benne volt a köszönet Hagyjad az Urra a te utadat. Irta: Szende Ernő. 7. Rzdványszky észrevette, hogy egy lé­péssel tovább ment, mint kellett volna. Igyekezett hát jóvátenni a hibáját. — Természetes, hogy senkinek semmi köze a dologhoz. Azért van a bíróság, hogy kikutassa a bűnöst s ha megtalálja, azt büntesse meg. Az ártatlan úgy se kerül sohse bajba. Az őrnek tetszett a beszéd. — Igaza van nemzefes uram. S azzal maga nyúlt a fiaskó után, töltött magának és ivott Radványsrky hagyta, aztán megszólalt. — Aztán kikből áll a bíróság? Az őr az úljain kezdte sorra számlálni. Első a Wallis ezredes úr, aztán valami Fischer Mihály idevalósi úr, a Szenüványi László, Bughart Mátyás. Megyeri Gábor, Julián Péter, Friederi Péter, ez a kettő olasz ember, aztán a Brahem Vilmo3 dan- zigi úr, a Pelsőcy György, Medvecky Má­tyás, Harter Mihály és Görtz Márton az itteni katonai parancsnok. — No, és ki volt az az egy becsületes, akarom mondani, becstelen, aki ott hagyta ezt a diszes társaságot? és hála kifejezése is, — fogadta ő: Nem ! — Nem tudom, ki volt az az em­ber, — azt sem tartom lehetetlen­nek, hogy valahol ő is elolvassa ezt a leírásomat s talán azért sem haragszik meg rám, — de azt tu­dom, hogy nem csak egy ember van, aki könnyelműen odaadná másvilági életét egy liter borért; — sőt talán már oda is adta. — Szám­talan alkalommal, mondjuk csak választások alkalmával is — falusi biróválasztáskor, képviselőválasz­táskor, talán még egyházi tisztvi­selő választásakor is — hányszor fordul elő, hogy emberek — még akiket különben egész jóravaló em­bereknek ismerünk is, — eladják a meggyőződésüket, az ördögnek adják lelkűket egy liter borért! Voltam törvényszéki tárgyaláson, ahol felnőtt emberek — hozzá még megkeresztelt emberek! — úgy hazudtak, mintha olvasták volna; esküdöztek égre-földre és egész bi­zonyosan hamis esküt tettek volna, ha a bíró bölcsessége észre nem vette volna megbízhatatlanságukat s el nem tiltotta volna őket az eskü­tételtől. Igazság, becsület, szava­hihetőség, meggyőződés, másvilági élet, üdvösség — mind mellékes, mind eladó náluk! Megtagadták az igazságot, eladták lelkűket egy kis anyagi haszonért, talán egy liter rossz borért. Mennyiért tagadnád meg az igaz­ságot? Mennyiért adnád el becsü­letedet, meggyőződésedet? Mennyi­— Hát a Walüs ezredes úr. Úgy mond­ják, ő ártatlanoknak látta az első négyet s mivel mégis halálra ítélték őket, hát ki­jelentette, hogy ő többet nem vesz részt az ítélkezésben. S azóta tényleg nem is vett részt. (Tény, hogy lemondott.) És a többi nem mondott le arról a szép hivatalról ? — Akadt volna köztük több is, de a kegyelmes úr megfenyegette, hogy aki el­marad, csak egyszer is, azt a bíróság elé állíttatja. Hit egy se mer mukkani közülük. — É* aztán, hogy megy az Ítélkezés ? Kihallgatják őket ? Van, aki védeni meri őket ? Az őr felhajtott egy pohárral. — Hogy megy az ítélkezés ? Hát a foglyot először is kihallgatják. Ha bevallja a bűnét, úgy nyomban ítélnek is felette. Ha meg tagad, akkor meg a Johann veszi kezelés alá. Ott aztán vallanak, mint a arancfolat. Ilyenkor mindig ott van egy iró, legtöbbször a Szentiványi úr, no meg egy páter, aki iparkodik áttéríteni őket, mert hiszen mindannyi lutheránus, meg kevés kálomista. Hát ezeket az embereket a2 egyedül üdvözítő egyházba invitálják ilyenkor. — És arad, aki hallgat rájuk ? 1*Í7. október 9 ért adnád oda másvilági életedet? — Egy liter borért? Száz pengő­ért? Egy falu határáért?----------­N e add egy világért se! Morzsák a kér. szövetségek budapesti nemzetközi konferenciájáról. A szervezkedés értéke. Szervezet Szent Lélek nélkül sem­mi, de a szervezet a Szent Lélekkel együtt világgyőzö hatalom. (Clark.) * Sehonnét sehova. Mikor Amerikából áthajóztam Ma­gyarország felé, sok hajóroncsot lát tam a tengeren. A mellette elmenó hajók ugyanazon a vizen jártak, de tudták, honnan hová visz az ütjük. A roncsok csak úsztak a habokon sehonnét sehová. Mily sok emberi élet van, melyre fel lehetne írni ezt a szomorú elmet: Sehonnét sehová ! (Takard Géza) * Nemzeti öntudat s mis nemzetek megbecsülése. Büszke vagyok skót voltomra s arra, amit a világban skótok által végezett el Isten, de nem vagyok oly elfogult, hogy be ne látnám, mily nagyon szegény lenne a világ, ha csupa skótokból állana. Minden nem­zet adhat valami olyat a világnak, amit nem adhat meg Skócia. (Kelly.) * — A Wéber Frigyes volt eddig az egyetlen. — Es most kiken van a sor? Kik az elítéltek ? — Most Kecer Gábort, Sárosy Mártont, Fleischakker Györgyöt, Medvecky Sámuelt és Schönleben Györgyöt ítélték halálra. S mihelyt a futár meghozza Bécsből az ítélet jóváhagyását, végeznek velük. (Március 22-én meg is történt. Egyedül Guth Zsig- mond kapott kegyelmet, ki 12 éve vak volt és Fischer Mihály bírónak jó barátja. Ez titkon tízezer tallért küldött Karaffának s ezáltal megmentette a vérpadtól.) — És vannak újabb foglyok is? Az őr nevetett. — Már hogy ne volna! De van ám 1 Hiszen van elég rebellis, válogatni lehet köztük. Van itt valami Feldmajer Simon nevű németországi születésű. Aztán egy kálomista is van, valami Székely András. (A kínzások nyomán áttért a fiát is a je­zsuitákra bizta s ennek dacára is kivégez­tette Karaffa, de amiért kath. lett, meg­engedte az eltemettetését.) Aztán itt van Bezegh György, Palásthy Gábor, meg mit tudom én, még ki 1 ? Elég az hozzá, van elég. Radványszky bort öntött az őrnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom