Harangszó, 1927

1927-02-20 / 8. szám

XVIII, évfolyam, 1927. február 20. 8. száiíi. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: i Dirimül Lntfiar-SiDTatiÉfl. la Országot Lutlior-HiŐTel- jég klTatalea lapja. Kéziratok, előBietial dijak la reklamációk a HAKANGSZO eiorkoeatő- ktadóhlvatalának Szentgotthárdi a (Vaavm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden «rang. lelkéaz és tanító. Megjelenik minden vasárnap. Tarts meg minket Igédben! Starkes itö-klsdóhlTatal: izentootthArd. Vas vármegye. nókkladóhlratal .Luther-Társaság* könyv­kereskedése Budapest, VIII., Szentklrilyl-u. 51/a. 1 „HABANG8Z0“ előfizetést ára: negyedévre 1 P 28 f (16.000 korona). Félévre 2 P 10 f (30.000 K). Csoportos küldéssel lO'/a-oa kedvezmény. Amerikába égési évre 2 dollár; aa utódállamokba */« évre 1 P 60 f (20.000 K). A csodálatos erőforrás. II. Korinthusi 1.12.9. »Ezt mondá nékem az Űr: Az én erőm erőtlenség által végez­tetik el. Nagy örömest di­csekszem azért az én erőte- lenségimmel, hogy a Krisz­tus ereje lakozzék én bennem“ E lfáradt, megkésett utas-ember néha csüggedten sóhajt fel: nem birom tovább! Lábaim roskadozva róják az utat... még pedig előttem a magas hegy sziklás ösvénye... lehetetlen... nem birom tovább!... Sóhajtozva, kétségeskedve állunk meg sokszor mi is életünk felada­tai, küzdelmei, teherhordozásai kö­zepette !... Nem birom tovább! A reám várakozó feladat meghaladja erőmet, a teher alatt összeroska- dok!... Miért van ez így ?... Azért, mert minden panaszkodásunk, minden siránkozásunk ellenére is, túlbecsül­jük a magunk tehetetlen erejet, és viszont lebecsüljük, kevésre becsül­jük minden ígérete ellenére is az Urnák erejét. Önmagunk hatalmá­val, kiválóságával vagyunk eltelve, nagyban számítunk testi erőnkre, kitartásunkra, szívósságunkra — szóval sok is az önbizalom, amely azután a keményebb feladatok előtt, az akadályok láttára szépen elpá­rolog ... s helyébe száll a lemon­dás, a csüggedés: Nem birom to­vább !... Ez a sors vár minden­kire, aki a maga emberi erejével dicsekszik... Pál apostol, ez a fáradhatatlan ember, másként szól: „Nagy örö­mest dicsekszem az én erőtlensé­gemmel, mert azt mondá az Úr:' az én erőm erQllenség által végez­tetik el!“... És az ilyen ember mindeneket megcselekedhetik, amit csak kíván tőle az Úr. Az ilyen ember istenesen él, türelmesen szenved, bátran harcol és boldogan hal .meg. Üresítsük hát meg szívünket; minden hivalkodást vessünk belőle ki, hogy az Úr a maga erejét önt­hesse bele. Törjük össze hiábavaló elbizakodottságunkat, lássuk be a magunk semmiségét, hogy az Ur, aki a semmiből mindent teremtett, belőlünk is tudjon valamit alkolni nevének dicsőségére! Erős, diadalmas akarsz lenni? Csüggedetlen, bátor, kitartó ?. . . Szállj le abba a mélységbe, ahol mindnyájan megismerjük a magunk tehetetlenségét, emberi erőnknek semmiségét — azután emeld fel szemedet a magasba, ahonnét jő a mi segítségünk! Isten az a csodá­latos erőforrás, aki a tehetetlennek hatalmat, a megfáradottnak erőt ad, őnála kopogtasson könyörgő szavunk appellálva mintegy az ő Ígéretére: „Uram! a te erőd erőt­lenség által végeztetik el!“.. . Erős Istenem! Láttasd meg ve­lem erőtlenségemet, adj ajakamra könyörgést, amely a te kegyelmed hatalmas erejét hívja s várja . . . »Benned bízom, Uram, Mindenkor csak benned, Csak tetőled várok Erőt, segedelmet; Teljes életemben Tebenned remélek, Boldogulást, áldást Felségedtől kérek. Tekints reám azért Kegyelmességedben, Viselj gondot rólam Én nagy szükségemben; Ne nézd bűneimet, En édes Istenem, Mutasd meg, hogy te vagy Gondviselőm nekem.“ Ámen. Ismerd meg önmagadat. Irta: Javornltzky Dezső. »Nemes önbizalom, de ne az önhittség Rúgóí lelkedet nagy célra feszítsék; Legnagyobb cél pedig itt e földi létben Ember lenni mindig, minden körülmény­ben.“ R rany János költőnknek gyönyörű gondolata Krisztus ama szent törekvésének a kifejezésre juttatása, mely szerint embereknek, becsüle­tes embereknek kell lennünk, hogy az istenfélelemből származó erényes élet jutalmát: az Úr számtalan ál­dását élvezhessük. A nemes cél és az értékes díj ki van tűzve, mely­nek elérése, illetve megszerzése legforróbb óhajunkat kell, hogy képezze mindnyájunknak. A kü­lönbség köztünk csak abban áll, hogy egyesek a szív és a lélek folytonos nemesítése által egész életük folyamán állandóan részt vesznek e versenyben és mint baj­nokok, mint kiválóak kitűnnek em­bertársaik közül, vagy pedig el- ismerésreméltó eredménnyel és szép buzgalommal szerepelnek az elsők között. Egyesek többször lemarad­nak ugyan, de nem hagyják abba soha a küzdelmet. Az Istenbe vetett bizalom által kifejlődött önbizalom testi és lelki erőiknek fokozottabb igénybevételére serkenti őket s ez­által sokra képesek és gyakran diadalmaskodnak. Vannak aztán köztünk olyan vetélkedők, kik a sikertelenségek folytán hamar el­csüggednek s más uton-módon, tüskén-bokron, posványon-mocsá- ron s egymáson keresztül gázolva iparkodnak célhoz jutni és tisztes­ségtelen, nemtelen eszközök fel­

Next

/
Oldalképek
Tartalom