Harangszó, 1927
1927-11-13 / 46. szám
396 HARANÖSZO. 1927. november 13 Ságnak, az ebből a tisztes viszonyból származó gyermekeit pedig törvénytelen fattyaknak merészelje nevezni... Nem tűrheti ezt el a magyar tisztesség, az állam törvényeinek hitele, a társadalom rendje, nem az együttélés nyugalma s a nemzet jörendőjének érdeke sem, melyet biztosítani csak a protestánsokkal egyetértő és egymást kölcsönösen megbecsülő tisztesség adásával lehetséges. — Most ebből az ünnepből azt az üzenetet küldik a protestánsok katolikus testvéreikhez — akiket a túlzók és a konkolyhintők ellenére is igaz, magyar szívvel testvéreiknek tartanak és neveznek — nézzenek rá a magyar nemzet címeres pajzsára és véssék lelkűkbe, segítsék beleoltani a köztudatba, amit ez a címeres pajzs beszél. Herceg Hohenlohe Károly Egon és báró Kaas Albert Sopronban. Kereteiben hatalmas, tartalmában bensőséges vallásos esttel emlékezett meg a soproni ev. gyülekezet ifj. egyesülete a reformációról okt. 30-án d. u. 5 órakor az evang. templomban. TObb ezer hivő gyülekezett Össze az ősi soproni gyülekezet minden rendű és rangú tagjai sorából, hogy részese legyen annak a lelki épülésnek, amelyet ez a szokott kereteiből kiemelkedő vallásos est ígért és tényleg nyújtott. A gondosan Összeállított programm középpontjában állott herceg Hohenlohe Károly Egon és báró Kaas Albert dr. előadása. A herceg „ A vallás, mint személyes élmény" címen tartott előadásával tett bizonyságot arról, hogy minden vallásos léleknek ugyanazt az utat kell járnia, amelyen a reformáció nagy hőse, dr. Luther Márton, megtalálta üdvösséget szom- juhozó lelke számára a kegyelmet és az által az igazi boldogságot. Jól esett hallanunk ilyen magas rangú férfiú bizonyBágtevését és Örömmel kell megállapítanunk, hogy szívből jövő, meggyőző hangú erőteljes vallástétele megragadta a sziveket. A báró viszont »Az evangéliomi világnézet alapja és ereje« elmen tartott előadást, amelyből egyházát szerető és érte dolgozni akaró érzület csendült ki. A részletes műsor egyébként a következő volt: 1. Bach: Preludium és Fuga Q dur, játszotta AltdOrfer Viktor orgonaművész. 2. Trüngel- mann: »Martinus Luther sei wohlgemut«, énekelte az egyesületi vegyeskar Kastner Samu vezetésével. 3. »Religion als persönliches Erlebnis«, előadás, tartotta herceg Hohenlohe Károly Egon. 4. Felix Mendelssohn- Bartholdi: Lobgesang, duett, énekelte kőszegi Faugh Frida operaénekesnő és tanítványa Priedl József. 5. Kárpáti Sándor: Fáradt fejem hová hajtsam, szólóének, énekelte Friedl József. 6. »Az evangéliumi világnézet alapja és ereje«, ünnepi beszéd, tartotta báró Kaas Albert dr. 7. Kapi Gyula: »Isten a mi oltalmunk«, (46. zsolt.), énekelte a soproni gazdapolgárok férfikara, karnagy Kodier Mihály. 8. Luther Márton dr.: »Erős vár a mi Istenünk«, közének. — A nagyszabású reformációi ünnepélynek befejeztekor az ifjúsági egyesület harsonakara a templom előtti téren több megfelelő chorált játszott, ami nagyon kedves volt és tetszett is. Csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni minden egyes pro- grammszámról, Szívet-lelket gyönyörködtető volt az egész estély és valóban élmény számba ment a mindvégig feszült ügyeimet tanúsító nagy közönség számára, amit az Összes szereplők legjobb tudásukból és szívük melegéből nyújtottak. Az ifjúsági egyesület, amely reformáció ünnepétől husvétig rendezi szükséget pótló és mindig magas nívójú estélyeit, Önmagát múlta felül ezúttal és büszke lehet a minden tekintetben kitünően sikerült rendezésére. OLVASSUK Á BIBLIÁT! Lehet mindent jóra magyaráznunk! No,v. 14. Mert csak a képzeletünk nyugtalanít. Máté 14.26. Ha figyelemmel kísérjük azokat a körülményeket, melyek nyugtalanítják az emberi szíveket, akkor arra az érdekes tapasztalatra jutunk, hogy a nyugtalanító körülmények nem jogosítanak fel annyi nyugtalanságra, mint amennyi tényleg van a színünkben. Mi megnöveljük valamivel a nyugtalanító körülmények hatását, még pedig a képzeletünkkel. Babonás dajkamesék által fertőzött képzelet ijesztgette a tengeren is a tanítványokat. Józanul kell mérlegelni mindig a nyugtalanító körülményeket s nem szabad félnünk ott, ahol nincs mitől félnünk. Nov. 16 Mert csak a rosszhiszeműségünk nyugtalanít. Lukács 10.33, Mily remegéssel figyelhetett a szamaritanus lépteire a póruljárt utas. Tudta, hogy a szamaritánusok ellenségei a zsidóknak, képzeletében már előre kiszínezte magának, hogy mit fog vele, a tehetetlen zsidóval csinálni ez a szamaritánus ? Mennyire megszégyenítette Isten a rosszhiszeműségét! Milyen fölösleges volt nyugtalanítania magát! Balga az az ember, aki a nyugtalanító körülmények hatását saját rosszhiszeműségével megnöveli. Nov. 16. Mert mindent jóra kell magyarázni, Filippi 1.12—18. Ha a nyugtalanító körülmények hatását ennyire megsokszorozza a mi rosszhiszemű irányban megindított képzeletünk, akkor nekünk elsőrendű életszükségletünk megtanulni azt az életbölcseséget, mely jóhiszemű irányban indítja meg mindig képzeletét, amely mindent jóra igyekszik magyarázni. Hogy ez mennyire lehetséges, mutatja Pál, ki börtönének minden nyomorúságát jóra tudja magyarázni. Ami kell, az mindig lehet. Nov. 17. Mert Isten nem felejt. Lukács 12.6. Sok embernek azért nyugtalan a szive, mert nem gondol arra, hogy itt minden észszerű, sőt inkább abban a hitben él, hogy Isten sokszor elfelejtkezik e világról s engedi vakon rohanni' veszedelme felé. Jézus szerint Isten semmit sem felejt el, soha sem alszik, még csak nem is szunnyad el, mindig teljes öntudattal kormányozza a világot. E világon tehát minden észszerű, tehát mindennek van célja, csak meg kell tudni találni azt. Nov. 18 Mert Istennek minden drága. Lukács 12.7. Istennek drága a veréb, draga az emberi hajszál, drága ennek a világnak minden porcikája. Nem kényuri közömbösséggel ül trónusán, mint akinek minden mindegy. Nem úgy néz teremtményeire, mint a mesterember a maga munkájára, amit vásárra készitett, hanem ügy, mint a művész, aki lelkének egy darabját adta bele alkotásába, akinek minden egy valóra vált terv. Ilyen szeretettel, ily megbecsüléssel, ily vigyázással néz Isten az én életem külső körülményeire is. Hogyne lenne hát minden intézkedésének jó célja! Nov. 19. Mert Istennek az ember a legdrágább. Lukács 12.7. Ebben a versben arra is utal Jézus, hogy Istennek az ember a legdrágább. Legdrágább azért, mert a többi teremtmény Istennek csak egy megtestesült gondolata, az ember azonban maga a megtestesült Isten. Az ember e teremtési értékét, Isten előtt való drágaságát csak növelte az, hogy a bűnbeesett emberért egyszülött Fiát adta váltsághalálra. Senkinek sem oly drága az ember, még önmagának sem, mint az Istennek. Ez ad nekünk jogot mindent jóra magyarázni. Nov. 20. Mert még a legfeketébb éjszakában is található egy csillag. Jób 1 21. Kell-e siralmasabb jelen, mint a Jóbé, mégis megőrzi a mindent jóra magyarázó életbölcseséget s áldja az Urat. Nem arra gondol, hogy mit vett el tőle Isten, hanem arra, hogy mennyi boldogságot adott neki azzal, hogy eddig is neki adta, amit most teljes joggal elvett, mint tulajdonát. Boldog az az ember, aki megtanult mindent jóra magyarázni! Túróczy Zoltán. Holéczy János csomádi lelkész 30 és 45 éves jubileuma. Lelkes ünneplésben gazdag napja volt szeptember 27-én Holéczy, János csomádi (Pest m.) lelkésznek, az Úr eme kedves, szerény, buzgó szolgájának, — a csendes, hallgatag, magába zárkózott puritán evangéliumi szellemű papnak, ki életét csak a szószéken, családja meghitt körében és zongorája mellett élte le, példát statuálván a világi gyönyörök után futkosó emberiségnek, hogyan kell az életet Istennek tetszőén kiélni. — E napon volt ugyanis 45 éve, hogy Holéczy János az evangélikus lelkészi I J 5 :