Harangszó, 1927

1927-11-13 / 46. szám

1927 november 13 HARANQSZO. 397 szolgálatra felavattatott és 30 éve, hogy csomádi őrhelyére beiktattatott. E reá nézve nevezetes napon a templomban, a hol 30 évvel ezelőtt végtelen reményekkel telt lelke bemutathatta az Úr áldozatát, most végte­len hálával övezte őt az istenfélelemben általa felnevelt egy egész nemzedék. Hála- imával együtt könyörgő ima szállott a zsú­folásig megélt templomból az Úrhoz, hogy azt, ki az Ö dicsőségére, megszakítás nél­kül 30 éven át, egy őrtállóhelyben munkál­kodhatott, engedje kegyelmesen tovább >s munkálkodni... Pedig volt idő, mikor Őt az Isten orcájától elfordult, Pestről betola­kodott kommunisták arra kényszeritették, hagyná el helyét, papi állását, legyen vilá­givá s ezt adja nekik írásban. A galyarabok mély hitéből merített Holéczy János adott is írást, ilyet: „Jézus Krisztusomnak fogad­tam hűséget, mellette maradok utolsó lehel- tetemig, papi állásomat nem hagyom el." — A világháború eleje, imádott Jolán leányuk­nak elhunytéval tetézett szomorúságukkal köszöntött be ... szomorú, könnyes sze­meikkel folyt le ... és a fent kitermelt szomorú kommunista epizóddal fejeződött be. S ebben a kemény őrtállásban Holéczy János fürtéi megfehéredtek. Ezért hasonlí­totta Őt Szeberényi Zoltán Pompeji ala- bárdos katonájához, akit a nagyégés után is, alabárdját kezében szorongatva, vigyázz állásban találtak a hamu alatt, örtálló helyén. Az ünnepélyt megnyitó Istentiszteletet Blatniczky Pál főesperes tartotta, végezté­vel Holéczy Jánost megáldotta, neki az úr­vacsoráját kiszolgáltatta. Ezután a temp­lomban díszközgyűlés tartatott egyetlen tárgysorozattal: Holéczy János üdvözlése, érdemei méltatása és jegyzőkönyvbe ikta­tása. A közgyűlésen Blatniczky Pál főespe­res és iglói dr. Szontágh Antal ny. min. tanácsos Pest felsőegyházmegyei II. felügy., társelnökökként elnököltek. Közgyűlés nyi­tás után Szontágh Antal egyhm. felügyelő üdvözölte Holéczy János lelkészt a felügye­lői kar és Rudnay család nevében, utóbbiak­nak, írásban is beküldött, szerencse kívá- natait tolmácsolva. Magasszárnyaiásu erő­teljes beszédében hiven és megragadóan tükrözte vissza a 67 éves korú 45 éves pap hivatásával járó kálváriát, melyet Holéczy János tántorithatatlanul járt meg, s amely­nek elismeréséül most csomádi és messze vidékek 8—10 községéből összesereglett hivei, barátai és tisztelői a hála és elis­merés zászlaját jöttek előtte meghajtani. Utána Szeberényi Zoltán fóti lelkész Fót, volt csomádi leányegyháznak általa hozott üdvözletében köszöntötte a Jézus Krisztus szolgálatában hűségesen őrtálló Pompeji katonát. Ezután dr. Kutzián Géiza egyházi felügyelő Veresegyház—Bottyán—Hártyán leányegyházak üdvözletét, ragaszkodását, szeretetét kötötte csokorba és kérte Isten áldását Holéczy János további működésére s átadta neki emlékül Veresegyház filia küldte úrvacsora osztó hatalmas arany- kelyhet és ostyatálat. Majd Vsrga Géza levita-tanító Mogyoród, volt csomádi leány­egyház üdvözletével köszöntötte az ünne­peltet. Holéczy János előző lelkészkedése Hontudvarnokra és Százdra esik. Kossuth Lajos temetésekor, mint Hontvármegye tör­vényhatósági bizottságának tagja, a vár­megye gyászbeszédét Ő mondotta. A pest­megyei telsőesperesség számvevőszékének évek óta elnöke és egyházmegyei törvény- széki bíró. Holéczy kiváló zeneszerző. Le­veles ládája telve operett, indulók, kerin- gök, de különösen magyar dal melódiákkal, Hajnali csuda. Messzi hegyek, . . . ködös távol, Beszélgetek jó anyámrólI Jut-e hozzá szellő-szárnyon, Titoktartó holdsugáron Sóhajtásom ?... Fejfájánál titkon, csendben Minden éjjel megáll lelkem S míg beszélek sírva vele, Suttogni kezd az éj csendje: — — Anyám lelke. Hajnaltájban, — Isten tudja, — Rám köszönt egy boldog csuda:. .. Kacagásra áll az orcám-----------­É jjel itt volt, itt járt talán — Az én anyám. MAG ASSY SÁNDOR. melyek körül kilopta az élet az általa meg­zenésített „Fehér hajú, fehér arcú öregasz- szony, Simogatja csókolgatja sápadt arcom“ széles Nagymagyarországon ismert dalt, de a többit hét lakat alatt őrzi életében az öreg úr. — Az ünnepé'yes közgyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget s virágözöneikkel indultak az ünneplők a parókiára az ünne­pelt és családjának szóló gratulációk le­adása végett. Holéczyék közismert szerény­sége miatt — nehogy az ünneplést lefúj­hassák — az ünnepély a megelőző napig titokban maradt előttük. Pazar ebéd alatt a 30 főnyi társaság egyik tagja a másik után éltette az ünnepeltet és különösen angyali szívű, szerény, de nagymívelfségü hitvesét, Kemény Idát, egy papné minden erényével ékeskedő, magyar nagyasszony mintaképét, kinek minden gondolata férje — leánya — 8 két gyönyörű unokájában hal meg. A vig társaságot késő estig ma­rasztalta Holéczy János zongorajátéka s a Nagyasszony szives bőkezűsége. Kint is az egész falu ünnepelt, vigadott még akkor is, mikor a vidéki kocsik kirobogtak onnan. — Kedves emlék marad ünnepeltnek, ün­neplőknek 1927 szeptember 27-ike. Dr. Kutzián (iélza. Gindlicsalád ünnepe. Meleghangu’atu szép ünnepség kereté­ben avatta fel október hó 23-án Németh Gyula szekszárdi lelkész, a gindlicsaládi gyülekezet nemrég vásárolt papi lakását és templom-telkét, mely 1200 négyszögölnyi területen, a község szívében fekszik. A kis alakuló gyülekezet 150 milliós költséggel vásárolta és renováltatta az egyszerű, ked­ves kis hajlékot, melyet mindenkori lelké­szének lakásul szánt. Buzgó hívek áldozat- készségének és kitartó fáradozásának ered­ménye itt is megmutatta, hogy a minden akadályt legyőző szeretet és összetartás a semmiből is tud teremteni és Isten dicső­ségére nevezetes munkát kifejteni. Az ünnepség a délelőtti rendes isten- tisztelet keretében kezdődött az új lakás udvarán, melyben liturgikus elemek bele- szövésével Németh Gyula, a szekszárdi anyagyülekezet lelkésze olvasott evangéli­umot, majd Fuchsjános, a fiókegyházköz­ség tb. helyettes lelkésze német nyelven tartott beszédet, fejtegetve a nagy nap je­lentőségét a gyülekezet életében. Ezután kezdődött a tulajdonképpeni avatási aktus. Drhmer Jakab, a gyülekezet gondnoka át­nyújtotta az épület kulcsait az anyagyüle­kezet lelkészének, hogy úgy is mint az esperes helyettese, vegye át a közegyház tulajdonába az épületet Németh Gyula mély gondolatokban gazdag beszédben nyújtotta át és adta vissza a kulcsokat Fuchs Jánosnak, a ház első lakójának és kérve a jó Isten áldását arra is, aki benne lakni fog és azokra is, akik oda jó tanács­ért, vigasztalásért és bátorításért örömben egyaránt járni fognak. Fuchs János átvéve a kulcsokat, ígéretet tett, hogy minden ere­jével és igyekezetével azon lesz, hogy ezen a szép területen megtalálja az is a házát, aki eddig is, áldásával és kegyelmével ott virrasztóit a gyülekezet bölcsője felett, a jóságos Isten. Rövid imádság és a magyar Hiszekegy hangjai mellett fejeződött be a meleg ünnepség. Délben a gyülekezeti nőegylet látta ven­dégül az egyháztanács tagjait és a község vezetőségét eey 25 terítékes ebéden, mely alkalommal Zsigmond Elemér községi fő­jegyző, Madary Gyula ref. előkönyörgő és mások szólaltak fel, méltatva a nagy nap fontosságát és éltetve a nőegylet vezetőnő­jét, Csizsák Jánosnét. Hisszük, hogy ez a nap sokáig emléke­zetében lesz a gyülekezetnek és nevezetes ösztönzést fog adni a lovábbi kibonta­kozáshoz. EGYRÖL-MASRÓL. A mindennapi életből. A közoktatásügyi miniszter a községeket a felekezeti iskolák támogatására kötelezte. A vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy minden politikai községnek kö­telessége a községben levő felekezeti iskolákat támogatni és az ehhez szük­séges fedezetről költségvetésében gon­doskodni. Amely községben a feleke­zeti iskola megfelelő támogatás hiá­nya miatt megszűnt, a község lesz köteles a tankötelesek iskoláztatásá­ról gondoskodni. Ilyen esetben pedig az iskola felállításához és fentartásá- hoz államsegélyt nem kaphat. A szük­séges támogatás az 50°/o-os pótadóra való hivatkozással meg nem tagad­ható, mert a belügyminiszter indokolt esetben engedélyezni szokta a pót­adónak 70 százalékra való feleme­lését. HETI KRÓNIKA. A képviselőház november 7-én újból megkezdte üléseit. Törvénybe iktatta már­cius 15 ikének nemzeti ünneppé nyilvání­tását s Kossuth Lajos örök érdemeit és emlékét. — Rothermere lord újabb 100 ezer pengőt adományozott a magyar menekül­teknek. — A belügyminiszter 4 főszolgabírót függesztett fel Borsodban súlyos szabály­talanságok miatt. — A közigazgatási bíró­ság megsemmisítette Szabóky Alajos állam­titkár váci mandátumát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom