Harangszó, 1927
1927-10-09 / 41. szám
356 HARANdSZO, 1987. október 9. OLVASSUK A BIBLIÁT! Egy ember. Okt. 10. Aki nem tud várni. Luk. 10. so, Zsoltár 130.6—7. Egy ember járkál fel és alá a jeruzsálemi vendégfogadókban. Uíi- társak után kérdezősködik, mert sürgősen Jerikóba kell mennie s a rablók által veszélyeztetett vidéken nem tanácsos egyedül menni. Senki sem akad. Izgul, türelmetlenkedik, ideges lesz s végül is nekivág az útnak. Nem tud tovább várni. Nem a körülményei miatt, hanem azért, mert nincs hite egy élő személyes Istenben, akiben bízni, akire várni lehet. Abban a meggyőződésben él, hogy csak egy ember van, akiben bizni lehet, aki az ő sorsát intézi s ez saját maga. Csak az Isten gyermekei tudnak várni. Okt. 11. Aki nem tud alkalmazkodni. Lukács 10.so, Zsoltár 8.*—6. Egy utas utasítja el egymásután az elutazási terminusokat. A jerikói utas nem csak azért nem tud várni, mert nem tud bizni, hanem azért is, mert nem tud alkalmazkodni. Számára a világ nem egy nagy egység, melyben az egyik résznek alkalmazkodni kell a másikhoz s a közérdekért sokszor oda kell áldozni a magánérdeket, hanem egy kör, melynek ö a középpontja 8 amelyben mindennek hozzá kell alkalmazkodnia. Azt hiszi, hogy 6 az egyetlen ember a világon. Csak a földre néz, nem az égre, mint a zsoltár- író. Akkor rögtön meglátná kicsinységét. Akinek életéből hiányzik a világot szerves egésszé átfogó Istenhit, annak nincs szociális érzéke. Okt. 12. Aki magára maradt. Lukács 10.«o, Prédikátor 4.a—ío. Egy ember ballag a jerikói úton. Jobbra, balra tekintget, de nem látja a szépséget, csak az árnyékot, szivét rettegés tartja fogva. Kínosan hosszú az út. Az az ember, aki azt hiszi, hogy ő az egyedüli ember ezen a világon, igen hamar egyedül marad, de ez már nem az önteltség büszkesége, hanem az árvaság fájdalma. Társtalanna tette magát, amikor kikapcsolta életéből az Istent. Nem prakti- kus dolog az önző világnézetrajta. Hat erre lefekteti* az embert, oda- szljjazzák, a két kezét, két lábát is egyen- kint. Akkor aztán csavar a keréken egyet Johann. A deszkák mozogni kezdenek. Mindegyik szét tart, egymástól el. A fej alatti felfelé, a láb alattiak lefelé, meg kissé oldalt is, a kéz alattiak meg csak oldalt, S a tagok nyulani kezdenek. Minden csa- varintásnál valamit. S eleinte még jó is. Mint mikor nyújtózkodik az ember. Hanem mikor aztán ropogni kezdenek a csontok, az valami keserves lehet. Bőg, ordít is ám az, aki rákerül. Ilyenkor aztán megáll a Johann s a biró kérdi: vallasz-e? Havai), lekerül a pádról, ha nem, újabb csavarin- tás következik. Recsegnek, nyikorognak, ropognak a csontok, hogy szinte rossz hallani. Hát ilyenkor vall is ám az ember. Akkor aztán leveszik a pádról a delikvenst és talpra állítják. De az összeesik, mint az üres zsák. Nem bír az megállani a lábán talán már soha. A bőre megnyúlott, a csontok lötyögnek benne. Hát így járt Palásthy Gábor ökigyelme is ép az este. Megnyúlott a bőre. A csontok lötyögnek benne. Lábra sohase fog az már állani. Radvánszkyról csurgóit a verejték. A szoba forogni kezdett vele, a szemei karikát hánytak. Borzadva kelt fel. Néhány tallért dobott az asztalra s aztán a lelke mélyéig sajgó fájdalommal távozott.. • (Folytatjuk.) Október 6. Az emlék gyászos fátyla lebben ... Rózsák hervadnak kinn a kertben, Didergő kelyhük könnyel van tele. Csendes őszi nap. Köd borong a tájon S remegve rezzen át a rónaságon Az őszi szellő halk lehellete. Az emlék gyászos fátyla lebben ... Tépett akkordok tört kíséretében Felénk hömpölyög távoli moraj: Bitóácsolás, fegyverdörrenés, S aradi rónán elhaló sóhaj. Az emlék gyászos fátyla lebben ... Színvesztett, dérvert őszi tájon Gyászdalt röpít az őszi szél: Akkor bitófa s golyó volt a bér, De ma tiétek mind-mind a babér: Aradi hősök, dicső tizenhárom I HORVÁTH IMRE. Okt 13. Aki egyedül harcol Luk. 10. 30, Efezus 6.11—18. Egy ember viaskodik a jerikói úton a rablókkal. Egy a sok ellen, fegyvertelen a fegyveresek ellen. Mindenki harca egy ellen s egy harca mindenki ellen, ez a hitetlen meggyőződése szériát az élet. Hát még aki tudja, látja, hogy nekünk nem csak emberek ellen van tusakodásunk, hanem test és vér s sötét hatalmasságok ellen, melyek nem csak a földi, hanem az örök életünket is veszélyeztetik. Minden szövetséges cserben hagyhat, de az Isten nem. Szövetséges nélkül nem lehet az élet harcát megharcolnom. Vele lépek szövetségre. Egy ember Istennel több, mint sok ember Isten nélkül. Okt. 14. Akin senki sem akar segíteni. Lukács 10.30-82, Gilácia 6.i. Egy ember fekszik az árokban vérbefagyva, tehetetlenül. Felsír előtte az elhagyott otthon képe. Szánja-bánja már, hogy elindult, de nem tud magán segíteni. Egy ember hörög az árokban. Ajkáról egyre gyengébben nyöszörög a szó: »Segítség 1“ Segítség azonban nem jön s ami jön, részvétlenségével csak a kétségbeesést fokozza. Nem szoktam-e én is a pap és a levita utódai, az erkölcsprédikátorok közé állani s talán még mélyebbre az árokba taszítani a kifelé vánszorogni szerető szerencsétlent s bűnöst? Szept. 15 Aki segít. Lukács 10.33-34. Egy ember hajlik a sebesült fölé. Dobogó szívvel várta, mert attól félt, hogy az ellensége. S az ellenség segített rajta. Azt hiszi az ember, mikor összetépázva fekszik az élet országútján, hogy haragszik rá az Isten, ellensége neki. Ha azonban felnyitjuk a szemünket, arról a töviskoronás főről annyi szeretet sugárzik felénk, amennyit nem lehet elfelejteni s ímennyitől nem lehet meg nem gyógyulni. Csak egy ember van, aki segíthet rajtam: az emberré lett Isten fia 1 Okt. 16. Aki célhoz ért. Luk. 10.33-34. Egy ember fekszik Jerikóban. Nem így gondolta az utazását, nem így tervezte a jerikói tartózkodását. Az is elment tőle, aki szeretettel felkarolta. Mégis boldog. Felejthetetlen élményen ment keresztül. Bűnbocsátó szeretetet tapasztalt. Aki megtapasztalta Isten bűnbocsátó kegyelmét a töviskoronás Krisztusban, az célhoz ért. Megtalálta az élet legfontosabb élményét. Aki ezt a jerikói útat nem járta meg, egyedül fog maradni, szószóló nélkül majd az Isten előtt. Túróczy Zoltán. Adakozzunk a Harangszó terjesztésére. Élet-halál harcot vívó gyülekezetek. Gyámintézet oltalmát kereső egyházközségek és intézményeié. Csőt. 140 lélekből álló kicsi gyülekezet, az adózók száma 35 kisbirtokos és napszámos. A kicsi, de Istenben bizó gyülekezet csak nagy áldozatok árán tudta fentartani iskoláját. Újabban azután nagy próbára tette a hívek teherbírását az államsegély megvonása, melyet csak úgy lehetett visszanyerni, hogy a gyülekezet új évi 600 kg. búza fizetési terhet vett magára. Azután jött a tanítói nyugdíjintézeti járulék évi 2,040.000 összeggel, mely kötelezettségeknek a kicsi, egyébként buzgó gyülekezet saját erejéből eleget tenni képtelen. Felsődörgicse. Alsódörgicsével együtt képez anyagyülekezetet. 87 lelket számlál. Fentart templomot és közösen iskolát. Temploma rossz karban. Egyházi adója a földadónak kétszerese. Semmiféle jövedelme nincsen. Mióta az adócsökkentési segélye megsemmisült s a tanítói nyugdíjilletékj pedig felemeltetett, a gyülekezet a vállaira nehezedő teher alatt roskadozik. A hívek földmívesek és napszámosok, földjeik azonban ége- ményesek, terméketlenek. A világháború alatt szőlőik kipusztultak s így ez a jövedelmiforrásuk is kiapadt. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Ausztriában most reformálják meg a büntetötörvénykönyvet, a tervezet elkészítése körül nagy vita folyt jogászi körökben. Már a régi büntető- törvénykönyvnek is volt egy szakasza, amely ellen a jogászok nagy része erélyesen Allist foglalt. Ez a házasságtörés paragrafusa. Ausztriában ugyanis a törvény a házasságtörést fogházbüntetéssel sújtja. A tervezet elkészítésénél, amint ez várható volt, a jogászok egy része amellett volt, hogy a jövőben házasságtörésnél a büntetési szankcióktól tekintsenek el. Győzött azonban végül mégis most is az az álláspont, amely szerint az állam nem változtathatja meg a házas-
