Harangszó, 1927
1927-09-04 / 36. szám
í-URANOSZÖ m H27. szeptember 4 Pável Ernő, kiváló bécsi iparos, kit 25 éves jubileuma alkalmából meleg ünnepeltetés- ben részesítettek iparos társai; a szent gotthárdi gyülekezet tb. presbytere, áldozatkész jóltevője. Élet-halál harcot vívó gyülekezetek. Gyámintézet oltalmát kereső egyházközségek és intézmények. Tállya. Régen egyike a legnagyobb, ma pusztuló, szegényedő' egyházaink közé tartozik. Hatalmas templomában 1802-ben Kossuth Lajost kemagas egekből tekint le reánk az ő áldott jóságos szemeivel. Tehát már csak én vagyok mellet ed, én óvlak, védtek minden vésztől, bajtól 8 ügy hiszem, te is érzed az én atyai szeretetemet, tehát egész bizalommal lehetsz irányomban édes leányom. Etelke megcsókolta az apja kezét. — Bocsáss meg édes jó apám, soha többé nem leszek ilyen. Óh, úgy bánom, hogy meg8zomorítottam jóságos szívedet. A lelkész odavonta magához a leányt s cirógatni kezdte az arcát, a haját. Etelka odabujt az apjához és szótlan némasággal nyugtatta hamvas arcát annak a mellén. A lelkész is elmerült a gondolataiba 8 csend lett a lugasban. A lugast köröskörül sürü orgonabokrok övezték. Különben is repkénnyel vo't felfuttatva úgy, hogy a naptugarak is alig bírtak áthatolni rajtuk. Nem csoda hát, ha észre sem vették azt a daliás alakot, aki ott állott a bokrok között, alig egy lépésnyire tőlük. Csak ki kellett volna nyújtania a kezét s elérte volna a háttal feléje ülőket. Radványszky János volt. Ahogy megérkezett, lovát bekötötte a vendéglőbe s aztán sietett a lelkészlakhoz. A lugas felöl Tesztelték, s a haza nagy fiának 90-ik születése napján a nemzet a keresztelési templomot közadakozás útján teljesen renoválta, úgy, hogy a már akkor is igen szegény egyház fennmaradása biztosítottnak látszott. Azóta 34 év telt el, mely idő alatt az egyház, a hívek szegénysége következtében, lassú pusztulásnak indult. Ezen pusztulást az 1914—24. esztendők csak fokozták, oly mértékben, hogy 1925-ben mikor az egyház akkori lelkésze lemondott, úgy látszott, hogy ez az esztendő volt az utolsó, melyben egy régi történelmi egyház az örök Isten igéjét hirdette s hogy elnémulnak a harangok s a templom ajtaja bezáródik. De az új lelkész megválasztása után a hívek áldozat- készségüknek a lehető legmagasabb felfokozásával és az egyházi segélyalapok igénybevétele mellett sikerült az egyházat megmenteni, s a düledező egyházi épületeket kijavítani. Az egyház azonban továbbra is éli válságos helyzetét. A főoka az, hogy Tállya egy kimondottan hegyaljai község, hol a lakosság jövedelmét főképen a szőlőgazdaságból meríti. A szőlőgazdaság pedig most éli a soha nem látott válságos napjait. Ennek következménye, hogy az ipar pang, az iparos hívek is napszámba járnak, hogy a mindennapi kenyerüket megszerezzék. Hiába jönnek az adóvégrehajtók, a szegény nyomorgó polgárok nem képesek fizetni. De míg ezen behajthatatlan adók az állambeszédet hallott, hát odatartott. Ep köszönni akart, amikor a saját nevét hallotta a lugasból, így hát önkéntelenül is megállt a bokrok mögött. Csakhamar kivette, hogy a lelkész beszélget ott Etelkával s róla 8 az oltárteritőről van szó. Vigyázva, nesztelenül beljebb húzódott a bokrok közé és sikerült is egész közvetlen melléjük jutnia. Hát csak állott és várta a történen- dőket. Végre a lelkész megszólalt. — Még nem szomoritottad meg kis leányom a szívemet, mert hiszen piruló arcod elárulta, hogy eltaláltam igazi gondolatodat. Hogy te nem mondtad meg azonnal? Azt én értem s nem veszem zokon s nem veheti senki sem, ha egy leány buksi kis fejében egy férfi alakja motoszkál. Mert hát ügye, a Radványszky János bujkál e homlok mögött. Azon gondolkodtál ! Etelka a füle tövéig elpirult, de azért szemrebbenés nélkül állta ki az apja tekintetét. — Igen, jó apám, azon gondolkodtam. — No, és mi volt ez a gondolat? — Az édes jó apám. hogy miért kért fel az a dúsgazdag, földesúr arra, hogy én nál alig jönnek számításba, addig az egyháznál katasztrófát jelentenek. Az egyház pénztára üres. Még lelkészét és tanítóját sem képes fizetni, állami adóját pedig ingatlanaiba kebelezték be. Egyházi épületeinek romlását tétlenül kénytelen nézni. Templomának fala omladozik, orgonája teljesen elromlott, sípjai hiányoznak, haranglába düle- dezik. Az idei 1927. évi nedves tavasz pedig az egyházra újabb csapást hozott. Mivel a tetőzetet az egyház évtizedek óta nem tudta javítani, az egyházi épületek több helyén az eső becsurgott s leáztatta a vakolatot s a falakon repedéseket idézett elő, úgyhogy egyes helyeken a verebek ki- és bejárnak a falak repedésein. A tállyai egyháznál is ma arról van szó, hogy vájjon a „Kossuth- egyháza“ megmaradjon-e vagy pusztuljon. OLVASSUK A BIBLIÁT! A szem. Szept. 5, A szem szerepe. Máté 6.22—23. A test lámpása a szem. Ahogy a lámpa fénybe borítja a szobát és annak berendezése tisztán látható, úgy a testet, mint sötét anyagot, a szemen át szűrődő fény teszi világossá. Akinek a szeme tiszta, annak a teste világos. Akinek a szeme gonosz, annak a teste, a belső része nem kap fényt. Vájjon a te szemed teljeslli-e a lámpa hiV3tdSát ? Szept. 6. A felfelé néző szem. 121. zsoltár. Az igaz ember nem süti le a szemét, előre és fölfelé néz, az egekre tekint, hogy megköszönje a Teremtő jóságát. „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.* A tehetséged, az erőd az Úrtól van. Köszönd meg az Atyának összetett készítsem el a templomunk részére azt az oltárterítőt, holott annyi íöldesúr kisasszony van a környéken, akik kész örömest megcsinálták volna azt az ő kérésére. A lelkész kissé eltűnődött a dolog felett. Etelka folytatta. — Aztán miért éppen, ezt a mondást választotta: Hagyjad az Úrra a te utadat, bízzál ő benne és ő megsegít? A lelkész tovább cirógatta a leány haját. — Ez utóbbira könnyen megfelelhetek leányom. Ez volt a jóságos nemzetes asz- szony házi jelmondása s ez volt utolsó búcsúszava is szeretteihez a halálos ágyán 8 azóta György nemzetes úr is ezt a bibliai mondást tartja szem előtt s Radvány- ban is ez a mondás áll az oltáron s úgy látszik, azt akarják, hogy itt Brezón is ez legyen az Istenházában az oltáron. Szép, Istennek tetsző gondolat ez tőlük, dehát nem is lehet más az oly nemes gondolkodásúak között, mint a milyenek ők. A fiatal János nemzetes úr is tetőtől talpig derék ember, ki apja nyomdokain hűségesen halad, S úgylátszik, ez az ő óhaja, hogy az itteni templomban is az ö jelmondásuk ékeskedjék az Úr oltárán.
