Harangszó, 1927

1927-09-04 / 36. szám

HARANGSZO. 1927. szeptember 4. kézzel, felfelé néző szemmel; imádkozó ajakkal. Ha bajban vagy, az Úr akkor is megőriz. »Megőrzi a le lelkedet.“ Szept. 7. A vak szem. Máté 20. bo A vakság nagy betegség. Nem látni ezt a szép világot, mily nagy veszteség. A testi vak­ságnál még borzasztóbb a lelki vakság. Akik nincsenek tisztában az élet céljával, akik a véletlenre bízzák életüket, azok a lelkileg vakok. Miként a jerichói utón ülő világtalan koldusok, mi is kiáltozunk Krisz­tus után: »Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk 1“ Add vissza nekünk szemünk lá­tását, a tisztán nézés boldogságát, hogy életünk rendeltetése felől ne maradjunk sötétségben. Szept. 8. Síró szem. Lukács 19.«. Jézus sir Jeruzsálem fölött. Mily fájdalmas az a tudat Krisztus hazaszerető szivének, hogy az ő népe fővárosának el kell pusztulnia a bűnök és meg nem térése miatt. Gondo'd meg, ha Jézus ma megjelenne közöttünk, vájjon nem sirna-e a magyar főváros és a magyar községek bűnei felett ? Vájjon a mi népünk ruházatában, étkezésében, Ízlésében, erkölcseiben, templomlátogatásában eleget tesz-e az evangéliom kívánalmainak. Félő, hogy a mi városunk és községünk felett is könnyes szemekkel állana meg Jézus. Szept. 9. Parázna szem. Máté 5.28—so Milyen a te nézésed? jézus nagyon szigorú álláspontot foglal el: aki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okából, parázna az és inkább ássa ki a szemét, semhogy egész teste a gyehennára jusson. A modern tár­sadalomban sok a parázna szemű férfi és nő. A mai ruházkodás vagy helyesebben ruhátlankodás a test kultuszát, a testi inge­rek felkeltését célozza. Tudtok-e ti evan- géliomi hilü nők ellentállani a divat túlzá­sainak? Ti evangélikus férfiak a nőben a lelket lássátok meg, testében a Szentlélek templomát. Parázna szemű férfi, mit szólnál ahhoz, ha a te édesanyádra, ha a te nővé­redre úgy néznének mások, mintahogy te nézel vágyó pillantással a női nemre. Fe­gyelmezzétek a szemeteket 1 Szept. 10. Boldog szemek. Lukács 10.23. Krisztus boldognak mondja a tanítványok szemét, mert látták az ő tetteit. Mi is tanít­Etelka felemelte az apja melléről a fejét. — Dehát miért én készítsem el ? Miért? A lelkész meredten nézett a leányára. Újból a két kezébe szorította annak a fejét s aztán belemélyedt azokba a kék sze­mekbe s a lelke mélyéig akart hatolni. Etelka egy ideig állta a kutató tekin­tetet, de aitán lecsukódtak a pillái s az arca lassan-lassan pirulni kezdett. Mikor a lelkész látta, hogy már elég mélyen behatolt a leány leikébe, halkan megszó'alt. — Radványszky János téged szeret Etelkám, azért készítteti veled a térítőt. Tovább nem folytathatta. A leány mindkét kezét odanyomta az apja ajkára, úgy, hogy az szólni többet nem tudott. De annál többet láttak az apai szemek azokból a tündöklő szemekből, abból az égő pírban lángoló arcból. Odavonta hát a keblére a leányt s úgy suttogta a sza­vakat hozzá. — És te Etelkám, szereted te is? Etelka sírva fakadt. — Jaj édes apám ne kérdezz ilyent. A lelkész már tudta, hánnyadán áll a dolog, hát csak ütötte a vasat tovább. — No mondd kis madaram, szereted? Falumról. Mindig messze vágytam, mindig visszatértem: zöld akácos, vadgesztenyés kicsi falut, kicsi házat hogy is felednék el? Úgy elringat ölén szülőföldem tája; boldog kinek ilyen bölcső suttog kedves altatódalt a munkatelt nyárba. Itt tudok igazán örülni, zokogni; fel, Tehozzád édes Atyám egyszerű kis templomunkban buzgón fohászkodni. Ha lesújt a Végzet én mást nem is kérek: füzfalombbal, akáclombbal takarjon el édes falúm szent egyszerűséged. KAPCSÁNDY SÁNDOR. ványok vagyunk, a mi szemünk is boldog, amikor olvashatjuk az evangéliomot és szinte látjuk a beszélő, a cselekvő Jézust. Szept. 11. Mennyeket látó szem. Jelené­sek Könyve 21.2. Amit János apostol látott, az a nagy boldogság. Látta az új eget és új földet, a mennyei Jeruzsálemet drágakő és színarany utcáival. Templom nem volt a városban, mert ott mindenki szemtől- szemben áll Istennel. Az a keresztyén hívek jutalma, hogy ami után a földön vágyakoz­tak, itt elérik: a Bárányt és az Atyát szem- től-szembe látják. Jelenések 22 4. Ez a legnagyobb jutalom a földi bántalmakért. Testvérek, evangélikusok, vágyódtok-e erre a csodálatos látományra, a szemtől-szembe való nézésre ? Tátrai Károly. Etelka úgy elbújt az arcával, hogy abból egy darabkát se lehetett látni. Sírva nyög- décselve tört ki sjkám a szó. — Ne kérdezd jó apám. — No, csak egy szóval felelj kis Etel­kám. Szereted? Etelka elhallgatott Nem felelt. Az apa gyengéden biztatgatta. — No felelj kis lányom. Igen? Egy kicsit, csak rgy icipicit szereted? — Egy kicsikét. S bár a lelkész alig hallotta a vallomást, de annál jobban megértette azt Radványszky János. Egy ugrással bent termett a lugas­ban s csak úgy oóarogyott a leány elé. — De annál jobban szeretem én magát Etelka. Etelka felsikoltott s erős átkarolással bújt az apja keblére. De a lelkész szelíden lefejtette magáról az ölelő karokat s maga mellé intette Rsdványszkyt. — Ide bújj már kis lányom, itt lesz ezután már a te helyed. S azzal odato'ta a leányt a másik férfi keblére s magukra hagyta. Hadd beszéljék ki magukat. Ahol két szerető szív egymásra talál, olt egy harmadikra abban a pillanat­ban nincs szükség. (Folytatjuk.) A tiszai egyházkerület közgyűlése. Aug. 23—24-én tartotta folyó évi közgyűlését a tiszti egyházkerület Miskolcon. 23-án a bizottságok ülé­seztek s az egyházkerületi gyámintézet tartotta meg közgyűlését, melyen ö- römmel jelentette dr Dómján Elek egyházi elnök, hogy a két egyház­megyévé s 15 egyházközséggé zsugo­rodott kerület 2300 pengőt gyűjtött a gyámintézet céljaira. Különös örömre adott okot a jogakadámia 400 pengős gyámintézeti adománya. Ugyanaznap volt a gyámintézeti isteni tisztelet is, melyet Marcsek János tokaji lelkész végzett Fii. 3.7—s. alapján. 24-én d. e. Paulik János egyház­kerületi főjegyző imádságával kezdő­dött a közgyűlés. Dr. Zelenka Lajos kér. felügyeld elnöki megnyitójában gerinces szavakkal mutatott rá a felsőházi törvényben, a közoktatási miniszter kultűrprogrammjában s a jogakadémiák visszafejlesztésében rej­lő sérelmekre. A mindenre kiterjedő püspöki jelentést az idén újra ki tudta nyomatni a kerület, ami nagyon meg­könnyítette a tárgyalást. Legkiemel­kedőbb pontja volt a gyűlésnek a jogakadémiai sérelem tárgyalása. A közoktatásügyi miniszter ugyanis csak 40 hallgató felvételét engedélyezte a miskolc eperjesi jogakadémiára s el­vette az akadémia államvizsgái jogát. E sérelem ellen hatalmas memoran­dumot készített az akadémia tudós dékánja, dr. Bruckner Győző. Régi híres egyházkerületi gyűlések levegője elevenedett meg, mikor egymásután szólották fel a memorandum mellett tüzes szavakkal az egyházkerület leg­előkelőbb világi emberei. Hozzászólt a kérdéshez Mikszáth Kálmán, Mis­kolc város főispánja, Görgey László, vármegyei főjegyző is, amaz a város, emez a vármegye támogatását jelentve. A közgyűlés utasította a dékánt, hogy a jogsértő miniszteri rendelkezést ne hajtsa végre. Foglalkozott a gyűlés a liturgia egységesítésének a kérdésével is s az éneklésnek a kerület területén való egységesítése érdekében elhatározta a régi híres Nagy Lajos-féle chorál- könyv kiadását. — Feliratot intézett az irányban, hogy a középiskolai önképzőkörök ne akadályozzák a ta­nulókat az isteni tisztelet látogatásá­ban s az iskolai mozik és kirándulások ne essenek következetesen oly na­pokra, melyeken a hittanórák vannak. — A lel kész választási szabályrendekt módosításával lehetővé tette a meg­üresedett állások meghívás utján való

Next

/
Oldalképek
Tartalom