Harangszó, 1927

1927-01-23 / 4. szám

XVIII. évfolyam.

1927. január 23.

4. szám.

Alapította

KAPI BÉLA

lRlt-ban.

Laptulajdonol:

I DíBÍOlÖlI UttlBr-SlOTBtSÍf.

Az Omágoa Lathor-SzSTet- tép klratalu. lapja.

Kéziratok, előfizetési dijak it roklamáoiők a HARANGSZO aierkeaatő- kladóhlvatal&nak Szentgotth&rdra (Vasvm.) küldendők.

Előfizetést elfogad minden erang. lelkész és tanító.

Megjelenik minden vasárnap.

A bölcs Isten téged gyakran próbára test, De nem hagy el, ne félj, ha Hozzá hű leszesz.

Szerkeaitő-kledóhlYala]:

BZENTGOTTHÁRD.

Vas vármegye.

nékkladóMratal .Luther-Társaslg* könyr- kereskedéae Badapeat,

Vm., Szentkirályi-u. 51/a.

k „HARANGSZO“ előfizetési ára: negyedévre

1 P 28 f (16.000 korona). Félévre 2 P éO f (80.000 K). Csoportos küldéssel lO’/e-oe kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba V« évre 1 P 60 f (20.000 K).

Mi a legdrágább

a világon?

Római 1. 1.16. „Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát“ ...

J

ő volna végre egyetértenünk abban is, hogy a legdrágább kincs eien a világon mégis csak a szeretet... Persze ne arra a szeretetre gondoljunk, ami az emberi szívekben él, amely bizony mindig hiányos, megcsorbult, tökéletlen — hanem arra a szeretetre gondoljunk, amely Istsn atyai szívét egészen betölti, arra a szeretetre gondoljunk, amelyről így szól az evangéliom: »Úgy szerette Isten a világot, hogy az ó egyszü lőtt Piát adta, hogy valaki hiszen ő- benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.« Azt mondják, ez az ige az evangéliom középpontja, az egész biblia summája, mert a legdrágább kincsről, Isten mérhetetlen szeretetéről tesz bizonyságot. Végeredményben tehát ezen a világon a legdrágább kincs az az örök evan- géliom, amely hirdeti, szólja a legnagyobbat, minden népek örömét: Isten forró szeretetét és üdvözítő kegyelmét. ..

Az evangéliom drága kincse pe dig reánk, keresztyénekre van bízva. Persze nem azért, hogy rideg önzéssel magunknak tartsuk meg, hanem azért, hogy tovább adjuk, hogy szét- hirdesstlk az egész világon. Mi keresztyének adósai vagyunk mindazoknak a népeknek, amelyek még nem ismerik az evengéliomot. Emlékezzünk Jézus nagy parancsára: Prédikáljátok az evangéliomot minden népeknek I.., Te is az adósok közé tartozol ! El mered e mondani Pál apostollal: »Nem szégyenlem a Kriszlus evangélomát !< Bizonyítsd ezt bel Legyen nálad az evangéliom csakugyan üdvösségre vezérlő hatalom, mely alakítja, formálja életedet; állj az evangéliom munkásai közé és kérj magadnak részt az evangéliomot terjesztő munkából. Mert újra mondom : a legdrágább kincs ezen a világon az evangéliom, a legdrágább, amit róhatunk gyermekeinknek, ifjúságunknak, a legdrágább, a legfontosabb férfiak és nők, öregek és fiatalok számára. Ezzel vigasztaljuk a betegeket s a haldoklókat; ezzel intjük és vezetjük új élet útjára a meg- tévedetteket, az evangéliom a legdrágább kincse az egész világnak és minden népeknek 1...

Fülünkkel ennél felségesebb szavakat nem hallhatunk; szívünkbe ennél csodatevőbb hatalmat be nem fogadhatunk, mert az evangéliom az egyetlen hatalom, amely az ember lelkét megmentheti.

„Jézus, óvd meg egyházadat,

Nevelj neki hű fiakat,

Akik igédet szeretik S bőven termik gyümölcseit.

Igéd szívünk erőssége,

Egyházadat igéd védje;

Ez egy kincset hagyd meg nekünk,

Mi akkor mást nem keresünk. Igédben élünk és halunk,

Míg hozzád mennybe juthatunk!“

Ámen.

Fagyöngy.

Irta: Sass János.

N

apsugaras téli napon utaztam a változatos Somogy egy kies vidékén. Sivár hómező fehér leple terült el körülöttem és a kopogósra fagyott út két oldalán terebélyes nyárfák lombtalan koronáján könnyű szellő susogott. Némelyik fa, mintha dacolni akarna a tél zordon hatalmával, friss zöld lombkoszo- rukat mutogatott letarolt ágain. Óh de ez az üde tenyészet nem a fa életerejének nyilatkozata, hanem az ellenséges idegen elem, mely azt alattomban meglepve, annak életnedvein táplálkozik, erősödik és terjed, míg a derék fát életereje fogytán lassú sorvadás emészti meg. .

Elgondolkodtam a nagy természet háztartásának e sajátságos jelensége fölött és gondolataim folyamán eljutottam az ember lelki életének ahhoz a jelenségéhez, hogy a lélek életfájának is vannak ilyen élősdi növényei, amelyek az ő erőnedveit szakadatlanul fogyasztják.

Az élet dudváinak magvait terjesztő hollószárnyu madarak röpködnek folyton körülöttünk. Az apostol szavai szerint: „a ti ellen- ségtek, mint az ordító oroszlán, széljel jár, keresvén kit elnyeljen.“ (I. Pét 5.8.)

Rászáll lelkedre, alig tudod honnan, az elégedetlenkedés és fáradat- lan ösztökével nyugtalanít éjjel, nappal. Ha balsors gördít utadba akadályokat, ha gondterhes, fájdalmas napokkal látogat meg, rohanó árként ömlik a panasz ajkaidról a világkormányzás igazságtalansága ellen és felháborult lelked nem találja a megnyugvásnak egyetlen zöld ligetét, ahol a felkorbácsolt hullámok zúgását túlharsogná a hit szózata: „Ne félj, csak higyj!“ (Luk. 8.50.) „Mert mind jó, amit Isten tészen.“ Ha pedig a sors mosolygó arcával néz reád és becses ajándékokkal örvendezteti meg szívedet, nem fogysz ki vágyaid fokozásából és folyton folyvást nyugtalanít a töp-