Harangszó, 1927
1927-05-15 / 20. szám
XVIIi. évfolyam. 1927. május 15. 20. szám. Alapitolta KAPI BÉLA 1810-ban. LsptuUidonos: i Duiitfill LiUtr-SxOTatiít li Onuigoo Latbf'r-SxŐTet- téf klTStalas lapja. Kéziratok, alőfisetésl dijak is reklamációk a HAKAKGSZO azerkeastiktadóhlvatalának üientgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkósi is tanító. Heaj8leiilk minden vasárnap. Keresztyénnek ügy tart a kegyelemnek Atyja, Ha teljes szívedet a Krisztus lelke tartja. 1—tfrtfl Ifirtófch rtal: SZENTOOTTHÁRD. Vas vármegye. nőkkladőhlTatal JLuther-Társaság* kőn/T- karsskediss Badapest, VHL, SaentkirAl/l-u. il/a. A „HAÄANÖMO“ slőfisetésl ára: negyed irre 1 P 28 f (18.000 korona). FíIítts 2 P 401 (30.000 K). Caoportos ktlldissel 10*/*-oe kedvexménj. Amerikába egéss árra X dollár; as utódállamokba >/< őtts 1 P 60 f (20.000 K). A kisértések kohójában. Jakab 1. 1. is—u. „Az Isten maga senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága“. E z a világ a kísértések forró világa. Olyan, mint egy óriási kohó, amelynek izzása sohasem enged a maga hevességéből. Veszedelmes dolog lenne könnyelműen lebecsülni a kísértések kemény hatalmát, szívós erejét. Ám balgaság volna az is, ha félve, remegve túlbecsülnék azt a harcot, amit a kísértések világában meg kell harcolni ... Nézzünk bátran szembe vele! Aki vigyáz és imádkozik, aki igazán jó pajzzsal s jó fegyverrel harcol — az a kísértések felett diadalt arat! ... De mikor olyan nehéz, elviselhetetlenül nehéz kísértések szakadnak reánk!... Hát milyen atya s milyen mennyei Atya volna az, aki gyermekeinek vállára olyan súlyos terhet kényszerítene, amely alatt fiai, leányai összeroskadná- nak, összetörnének ?!.... Panaszkodás közben elfelejtjük az Apostol biztatását: „Hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek“.... Máskor átkozzuk, fenyegetjük a világot — pedig saját szívünk tulajdon kívánságai vittek, sodortak bele a kísértések tűzébe I Szikra nélkül a szénrakás sohasem lángolhat fel — hányszor lángba borul életünk tulajdon kívánságaink miatt, amelyek mint veszedelmet hozó, apró sziporkák szállnak szerteszét !... De mikor olyan nehéz, elviselhetetlenül nehéz kísértések szakadnak reánk!... Panaszkodhatunk mi így zúgolódva, kételkedve, ha eszünkbe vesszük, hogy annak atyai keze vezet minket, akitől alászáll minden jó adomány és minden tökéletes ajándék!... Panaszkodhatunk mi így, ha bizonyosságként a szívünkben él az a nagy igazság, hogy Jézus nekünk Urunk, akinek mindig van ereje ahhoz, hogy a gonoszság minden nyilát összetörje, és a kísértések minden erejét elvegye — egyetlen szavával!... Igen, egyetlen szavával! Jézus beszéde, Isten igéje, pajzsunk, fegyverünk!... Persze, mihelyt ezt az erős fegyvert, az igét eldobjuk, tehetetlenül vergődünk, és beigazolódik rajtunk, hogy Jézus nélkül minden kísértés, még a legkisebb is csakugyan ros- kasztóan nehéz; keresztyénségünk felemelő reménység helyett szoA Misericordias Domini vasárnapnak evangéliuma (Ján. 10. 11—16.) a jó pásztorról szól, aki életét adta a juhokért, epistolája (Péter 1.2.21—23.) pedig azt mondja, hogy arra hivattattunk, hogy az ő nyomd kait kövessük. Tehát mi is jó pá£_íorok legyünk. Keressük azért áldozatos szívvel-lélekkel egyházunknak szétszórt s azért egy- házilag veszélyeztetett tagjait. Ne sajnáljunk költséget, fáradtságot, ne sajnáljuk egészségünket, életünket sem, ha a templomot, iskolát, bibliát, ima- és énekes könyvet, evangélikus naptárt és újságot, szóval az evangéliumot nélkülöző, más idegen vallásuak közé beókelt híveinkről van szó. Sokan közülök olyanok, mint a tüskék és tövisek közé téyedt bárányok. Csakhogy ezek a tüskék és tövisek nem tesmorú csüggedés — diadalmaskodás helyett gyászos összeroskadás lesz az élet kísértései közepette!... Ez a világ a kísértések forró világa ! Fegyverünk Isten igéje legyen, pajzsunk a hit, erős várunk az Úr!... és mienk a győzelem... < „Lelkem, óh hát mit búslakodol ? Van gondviselő Istened; Mit tehet a sors ellened? Védő szárnyát terjeszti rád S te könnyek közt rebegsz hálát * * * Csak őt, csak őt hívd segítségül, Mikor szorongat ínséged; Ne félj, ő nem hagy vigasz nélkül, Bár minden elhagyott téged, ő adhat, ád is oltalmat, Ne csüggedjen bizodalmád I“ Aman. * tűket, hanem lelkűket tépik. Mint a zsoltáríró, úgy ők is sokszor hallják a hitetlenek és csúfolódók szájából: „Hol vagyon a te Istened?“ S kénytelenek eltűrni azt, hogy ócsárolják, gyalázzák evangéliumi hitüket, Luthert és a többi reformátort. A maguk erejéből már nem tudnak kiszabadulni a tövisbokrok közül, nem tudnak lábra állni s gyülekezetté tömörülni. Elvéreznek, elgyöngülnek, elvesznek egyházunk számára, ha nem sietünk segítségükre. Azért könyörüljünk azokon, akik elfáradtak és elszéled- tek, mint a pásztor nélkül való juhok. (Máté 9.30.) 1763-ban, amikor nálunk még nem volt Gyámintézet és Németországban még nem volt Gusztáv- Adolf egyesület, egy nürnbergi fiatal, gazdag kereskedő: Kiessling Mindenekkel jót tegyünk, kiváltképen pedig a mi hitünk cselédeivel. Ziermann Lajos kormányfőtanácsos egyházi és br. Feilitsch Berthold világi elnökök ezidei gyámintézeti felhívásából.
