Harangszó, 1927

1927-01-09 / 2. szám

12 HARANQSZÓ.

ami engem ebben a bitben megtart. Ez a kettő a földön: az igazság, az élet, ez a kettő az igazságtalanság örök ellensége. És mivelflnk nagy, vérlázitó igazságtalanság történt.

Fiúk I Ti rajtatok áll azonban ez. Tiétek a magyar jövő.

Beszél... beszél a j<5, öreg professzor. S mi ott az iskola padjaiban... magyar ifjúság — kiken ennek az elárvult népnek a jövője áll, hallgatjuk — hallgattuk közönyös fires lélekkel. Az öreg ifjúi tűzzel lángold szavú Hetvényi Lajos csak magának beszél. Szavai visszhang nélktl konganak a nagy teremben.

Észreveszi, hej de sokszor keserűen, leverten mondta, hogy ő hiába beszél. És mindig kétségbeesettebb hittel hirdeti, amit hisz; észreveszi lassankint tragédiáját, hogy nem hallgatják, az ifjúság az ő hitének a bázisa nem lelkesül. Hogy lélektelen, közönyös. Sokszor, utóbb már óránként a szemünkre lobbantotta hibánkat s sokszor remegő ajakkal mondta, hogy az ő nagy ábrándjai, bizony csak ábrándok maradnak.

Mennyi sok szép tervet tárt eli- bénk, s mennyi maradt megvalósítatlanul. Nagy lelki tragédiája volt ennek az embernek, hogy az ifjúság, az ő nagy ábrándjainak várományosa nem tudott méltó lenni hozzá.

Többször hallottam, hogy megöli őt ez az eredménytelenség — Istenem — azt gondolom ezzel a fájó gondolattal is halt meg. A nélkül, hogy amit oly törhetetíenül hit, a magyar feltámadásból láthatott volna valamit.

Vád — önvád ez, amit most leírok. A kegyelet koszorújában, úgy érzem, nélkülözhetetlen, örökzöld

János felállott s meredten nézett maga elé. Az*ln az apjára tekintelt.

— Édes apám, hiszen maga is evangélikus, miért kívánja akkor, hogy én elhagyjam a maga hitét?

Ki* János arca szemlátomást elvörösödött. A szemöldöke Csszerándult s hörgö hang tört elő a torkából.

— Légy átko ...

János odaugrott s a tenyerét rátette az apja szájára.

— Ne mondja tovább édes apám! Inkább megteszem.

S azzal ráborult a betegre és némán, zokogás nélkül csókolgatta az apja kezét.

Pár pillanatig csend volt a szobában. Majd a beteg szólalt meg újból.!

— Hát jól van. Most akkor eredj]azonnal a paphoz és jelentsd ki magád S aztan diszpenzációval mielőbb összekeltek.

János védekezni akart.;

— De édes apám, minek oly hirtelen? Hiszen oly beteg most maga.

De az öreg nem tűrt ellenmond&st.

levél. Érdemeinek legértékesebbje, mert legtöbbet szenvedett érte.

Bár mementó lenne, sokáig visszatérő lelkiismeret furdolás Hetvényi Lajos emléke s ábrándjai — törhetetlen szent hite — ragyogó valóság.

Ó így jellemezte a magyar nemzetet :

— Nagy erők szunyádnak benne, nagy akarások, csak egy isteni szikra kellene, hogy kilobbantsa felgyújtsa. És ez az isteni szikra, a jövő magyar ifjúságából fog kipattanj.

N. T. Szerkesztő Úr 1 Csak ennyit 1 Úgy gondolom a többi már mindenkinek az egyénisége szerint, a szív dolga. Tartoztam ezzel az én pro- feszorom emlékének s tartoztam a saját lelkiismeretemnek.

Maradtam teljes tisztelettel

Hegyháthodász (Vas m.), 1926. XII. 27 ón.

Illés Sándor

jegyző gyakornok.

OLVASSUK A BIBLIÁT!

Emberek a „Gyermek“ körül.

Jan. 10. Mária. Lukács 1 . 28—88. Karácsonykor a Jézus személye köti le az érdeklődésünket, mert ő a karácsonyi történet középpontja. így karácsony után eszrevesz- szük már a, karácsonyi történet mellékalakjait is. Érdemes megfigyelni őket. Figyeld meg Máriát. Az egyetlen kérdés, amit feltesz, nem ellenvetés, húzódozás, csak csodálkozás. Szóba sem hozza, hogy menynyi gyanusitgatásra fog ez alkalmat sdni. mennyi gyalázatot fog s-.ámára jelenteni, szó nélkül kiszo'gáltatja magát Isten akaratának. Akik az ünnepek alatt a „Gyermek“ körül to'ongtak 8 érette mindenféle áldozatokat hoztak, odaadták-e az életüket az Ő rendelkezésére? Kiszolgáltattam-e már en magamat Neki ?

Jan 11 -József. Máté 1.is—sí. Boldog volt, hisz vőlegény, komoly, „igaz“ ember

— Akarom! S most eredj azonnal! És három-négy hét múlva meg lesz az esküvő.

*

Kis János két hét múlva már fenn volt s két botra támaszkodva járkált a szobában. A lakodalom is megvolt s Janos a katholi- kus templomban esküdött örök hűséget a mátkájának. Az egész család elhagyta ősei hitét, azaz maga az öreg Ki3 János volt még evangélikus.

*

Az esküvő utáni hatodnap újabb szélütés érte Kis Jánost s rá ötödnapra meghalt.

Temetésre gyülekezett a falú népe.

Megjelent a kántor, meg a lelkész is. Elhangzóit az ének s akkor megszólalt a lelkész. Szépen, igen szépen szívhez szólón beszélt a keményszívű, vasakaratú apáról, aki, noha egész családját a hitehagyásra kényszeritette, ő maga mégis odakerül a felesége mellé az evangélikus temetőbe. S aztán emelkedett hangon így szólott a gyászoló családhoz.

— S most, miután árván maradt e ház,

1927. január 9.

s nem világfi, hanem csendes természetű ember volt. Az ilyen csendes vőlegények a legboldogabbak. Annái fájdalmasabb volt számára a Mária állapotának látása. Amikor a féltékenység kígyója mardosta, akkor mégsem csinált nekibúsulásában botrányt, hanem csendesen akarta őt elbocsátani, mikor pedig megbizonyosodott arról, hogy a Mária állapota nem gyalázat, hanem dicsőség, akkor meg nem dicsekedett vele örömében senkinek. A „Gyermek“ kőiül sok ember hangoskodik most is. Kevés a befelé élő, csendes József. Csendesen hordozómé én gyalázataimat s diadalmaimat?

Jan. 12. A pásztorok. Lukács 2.8—20 Egyszerű kivarcsi emberek, akik egy lelki élményen esnek át s utána járnak, hogy igaz-e az és azután megbeszélik a tapasztalataikat. Sok ember hallott karácsonykor égi üzenetet arról, hogy Jé2Uj a mi megváltónk ..., látott szent látomást arról, hogy Jézus szebbé tudja tenni a világot, de kevesen próbálták ki, hogy igaz-e mindez ? Elvesztették a szellemi rugékonyságu- kat, közönyösök lettek a legfsnségesebb dolgok iránt. Hát én elindultam-e a trpisz- talatszerzés útján?

Jan. 13, Simeon. Lukác3 2.22—85. Öreg ember, de még mindig meg van a szellemi rugékonysága: várja Izrael vigasztalását, állhaLtosan kitart várakozásában, dacára annak, hogy régóta hiába várja, nem akar meghalni addig, míg várakozása be nem teljesül s elcsoszog a templomba, mikor a Lélek arra indítja. Szalmalángok égnek a „Gyermek* körül. Nígy nekiindulások, csúf megtorpanások. Minden lehangoló jelenséggel dacoló, egy életen át kitarló Simeonok hol vagytok?

Jan. 14. Anna. Lukács 2.36—38. Templomos nénike. Az öregek mind szeretik a templomot, mert ott találják meg a régi életet, a régi szeretetet, a régi szerepet s az örök életet. Akik azonban állandóan a templomban laknak, azok könnyen lesznek erkölcsbirók másokkal szemben,te gyéni életük meg8zentelődé«ével ellenben nem törődnek, i megelégszenek külsőségekkel a benső helyett s kerékkötői lesznek minden újnak látszó szép és üdvös dolognak.; Figyeld mag, hogvan kerülte ki Anna ezeket a veszedelmeket! ;Anna győzedelmes életű volt, mert nem „szokta meg“ a templomot. Sok ember ídöag a „Gyermek* körül megs az egész ciáiád elhagyta ősei hitét, fogjátok az öreg Bibliát és temevsfitek el a család fejével. Hiszen úgy sem lesz már arra szükség e házban, úgy sincs már senki, aki azt forgassa .. .

Másnap bekopogtatott a parocbiára János s hóna alatt hozta a Bibliát.

A lelkész csodálkozva nézett rá.

János meghatva szólalt meg.

— Eljöttem tisztelendő uram, hogy megmondjam, hogy nem dobtam a sírba a Bibliát, mert arra szükség lesz még a házban, lesz, aki lapozgassa. Kézbe veszem én és gondját fogom viselni utolsó lehelle- temig. Mari szülei kész örömmel egyeztek bele, hogy feleségem is evangélikus legyen. Visszatérek tehát en s a Mari is velem egy hiten lesz. Csak ezt akartam bejelenteni.

A lelkész pár pillanatig szólni sem tudott, csak nézett merőn a beszélő szemébe, az meg állta rendületlenül a tekintetet S akkor a lelkész melegen megrázta a kezét s ajkán hálatelt fohász fakadt fel.

— Legyen áldott az Úr akaratai