Harangszó, 1927
1927-01-09 / 2. szám
1927. ianurfr 9. HARANQSZÖ 13 87oká8ból. Mennyi az én keresztyénségem- ben a megszokás? Jan. 15. Heródes. Máté 2. iá—is Nem csak mosolygó arcok vannak a „Gyermek“ körül. Heródes gyilkos tekintettel leselkedik rá. Hatalmi féltékenységek, hiúságok, érdekösszeütközések ma is sokszor szeretnék Jézust egy egy lélekben már a megszületése pillanatában megölni. A betlehemi gyermekek csak megnyitják a kér. vértanuk hosszú sorát. Ma is sok ellensége van Jézusnak, mihelyt komoly, következetes formában lép elém a követése? Jan. 16. Ki vagyok én a „ Gyermek“ körül? II. Sámuel 12.7. Van még tötb mel- lékalakja is még a karácsonyi történetnek: a betlehemiek, akik nem fogadták be, Erzsébet, aki befogadta, a napkeleti bölcsek, akik hódoltak előtte. Ezek közé tartozom ? Vagy az engedelmes Mária, a csendes József, a kiváncsi pásztorok, a kitartó Simeon, a soha rá nem unó Anna, avagy talán a gyilkos Heródes az én arcképem ? Figyelek, hová mutat a Lélek: „Te vagy az az ember /“ Tnróczy Zoltán. f Obetkó István, A szentgotthárdi missziói egyházat és ennek kebelében az evangéliomi diákszövetséget mindjárt az új esztendő kezdetén súlyos csapás érte. Budapesten az ideggyógyászati kli nikán rövid szenvedés után január 2 án 45 éves korában meghalt nemes Obetkó István, a szentgotthárdi áll. reálgimn. kiváló tanára, tartalékos m. kir. honvéd százados, a gondjaira bízott növendékek atyai jő barátja, az evangéliomi diákszövetség díszelnöke, a kis missziói egyház felfigyelő helyettese, éltető lelke, a sző legnemeiebb értelmében világi papja, a ki a gyülekezet lelkésze mellett egész lélekkel ott állott a legszentebb eszménynek, az örökkévaló Krisztusnak, a szeretet evangéliomának a szolgálatában, segített köveket hordani a szeretet templomához s fölépíteni azt a nyugati végeken. Nemes Obetkó István mint tanár a régi vágású professzorokból való volt, akik nemcsak tudást edtak növendékeiknek, hanem mindenekelőtt lelkfik kiművelésére fordítottak nagy gondot. Tanári munkásságának sikere Obetkó Istvánnak az ő kristálytiszta egyéniségében rejlett. Akik ismerték, jól tudják szolgálatát az egész vonalon: nyugalom, higgadtság, bölcsesség, szeretet jellemezték. Mélyen vallásos érző, hívő ember volt, az Úr házának buzgó látogatója, anya- szentegyházáaak hű fia; áldott jó fiú, ki imádattal csüngött agg özvegy édesanyján, melegszívű igaz barát. Sir a lelkünk, vérzik a szívünk, ha arra gondolunk: nemes Obetkó István lisiteletreméltő puritán alakját nem látjuk többé magunk között, nem halljuk többé lágy hangját: amikor annyira közénk való volt ő s köztünk kellett volna még maradnia. Az Ég máskép végzett róla, rólunk. A múlandóság nesztelen léptekkel jár közöttünk, akinek a vállára teszi kezét, annak mennie keli, Megnyugszunk Isten akaratában. Egy koporsóval ismét több a föld alatt s egy igaz emberrel kevesebb a főid fölött. Aki életét a magyar kultúra szolgálatéban hazájának, családjának, diákjainak és egyházának szentelte, annak emléke legyen áldott közöttünk ; könnyű a földnek hantja, mely porrészét takarja. Csendes síri álma s boldog feltámadásai Te hozzád közelebb! Te hozzád közelebb, Csak közelebbi Ha bú gyötri lelkem S űz az ellen, Keresztben — kínomban Ez mindig j'elszavam: Te hozzád közelebb, Csak közelebbi Ha, mint Jákobra Éj alkonyul S fejem nyugalomra Kőre borul; Álmaim éjjelén, Csak ezt óhajtom én: Te hozzád közelebb, Csak közelebbi Ösvényem Itt alatt Szűk, meredek, De rajta bizonnyal Hozzád megyek. Angyalok serege Hazámba vezet be: A 12 éves Jézus a templomban.
