Harangszó, 1927
1927-04-03 / 14. szám
XVIII, évfolyam. 1927. április 3. 14. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Lagi tulajdonol: I Duiattil Litlsr-SiCíitjéj. ti Oruágoe Lather-Siíret- •ég hintáiéi lapja. KMtalok, előfimetdal dijak é> reklámidők a HARANGSZO axerkeaatd- kiadóhivatal&nak Sientgotthlrdra (Vaarm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkén és tanító. Meojelenlk mlnűan vasárnap. A Krisztusban bizton áll már, ki Benne vert gyökeret, Mert erősebb a halálnál a torró, hű szeretet. »iar kantó-kiadó hintái: bzentqotthArd. Vas vármegye. flókkladóhlntal .Luther-Társaság* kŐDjr- kereskedise Budapest, Vffl, Szentldrályl-u. tl/a. A „HARANG8Z0“ slőfiietési ára: negyedévre 1 P 38 f (18.000 korona). Félévre 2 P 40 f (80.000 K). Csoportos küldéssel 10*/.-oe kedveimén/. Amerikába egén évre Z dollár; n utódállamokba V* évre 1 P 60 f (20.000 K). Akarok szenvedni. Zsidókhoz írt levél 12.1. „Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körűi. . . kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért.1 A hitnek és az alázatosságnak édes testvére a türelem. Akinek szívében ez a drága kincs meg van, az kitartással futja meg a fájdalmas életnek előtte levő küzdőterét. Akinek szívében ez a három drága kincs meg van, az a könny- hullatások idején is úgy nyilatkozik, mint az Úrnak egy sokat szenvedett gyermeke, aki a felette sajnálkozók seregének így válaszolt: „Ne sirassatok engem! Mennyivel többet szenvedett az én áldott Megváltóm — énérettem!“ . . . Amikor a kereszthordozás iskolájában ezt a nagy leckét már mi is eltudjuk mondani csendes szívvel, akadozás nélkül, akkor még magasabbra lépünk: a szenvedések iskolájának legfelsőbb osztályába, amelynek főtantárgya ez lesz: Akarok szenvedni! Atyám! akarom hordozni azt a terhet, azt az igát, azt a keresztet, amit te helyezel az én vállaimra! . . . Akármilyen csodálatosan hangzik is ez a lecke, meg kell tanulni, hiszen örök mintaképünk, a hitnek fejedelme és bevégezője, maga Jézusunk is így imádkozott teljes megadással, és egész engedelmességgel: „Atyám! ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te akarod! . . .“ Minket is ez a lecke vár az élet iskolájának legfelsőbb osztályában. Engedelmességet, önfeláldozást tanulva, magunkat megtagadva saját akaratunkat áldozatként kell Isten elibe vinni! Amit Istenem akar — én is azt akarom! ... ez a vallomás a bevégezése, a betetőzése a keresztyén hitnek. Akarjuk mi is azt — amit Isten akar . . . még akkor is, ha saját akaratunk megtagadásával legszebb óhajtásainkat, legédesebb reményeinket kell is összetörni! Akarjuk — amit Isten akar még akkor is, ha a magunk akaratának megtagadása megannyi fájdalomba, s égető könnycseppbe kerül is! Amit Isten akar! . .. s ha ő azt akarja, hogy szenvedjek, elszánt bátorsággal mondjam el én is: Akarok szenvedni! . .. Olyan nehéz, súlyos ez a lecke, hogy ezt még a legkegyesebb keresztyénnek is sokáig kell tanulgatni, talán egy egész életen keresztül, még az utolsó órán is, amikor megtanulja: miként kell a Jézus tanítványának elbúcsúzni ettől a világtól, miként kell meghalni úgy, amint Isten akarja . . . Ekkor tesszük le az élet-iskolájában az utolsó vizsgát, azután igazán B eh sokszor elmondjuk ezt magunk között, vagy legalább csak gondolatban, amikor napi életünkben valami cselekedetre kellene magunkat elhatároznunk. Nem ritkán szinte öntudatlanul is ez a kérdés vezérli akaratunkat. Közeledik például valamely nagy ünnep: karácsony, vagy husvót. Azon töp- renkedünk napokon, heteken át, mivel lepjük meg gyermekeinket, a hozzánk tartozókat. De a kétségeskedés közben igen gyakran nem azt tartjuk szem előtt, mi szolgálna leginkább gyermekeink javára, milyen játékszer nyújt nekik alkalmat önálló foglalkozásra, érzékeik, képkimaradunk az iskolából s összetalálkozunk azokkal, akik már előttünk megharcolták az élet nemes harcát s végére értek a földi vándorúinak .. . odaérkezünk ahhoz, aki előttünk járt és elért szenvedéseken keresztül a dicsőséghez, kereszten át a koronához, odaérkezünk ahhoz, aki először mondotta el: Akarok szenvedni!... Atyánk! adj erőt ahhoz, hogy a te akaratod legyen a mi akaratunk is! „Ám legyen, amint akarod; Te Urunk vagy s jó Atyánk. A bánat is üdvünkre van, Amely tőled száll reánk. Add, éledjen bennem e hit, Mely tűrni, remélni tanit. * * * Te Szentlelked gyámolítson A nehéz kereszt alatt, Hogy alázattal csókoljam Ostorozó jobbodat. S jöjjön hullám hullámra itt: Én hű legyek mind halálig 1* Ámen. zelő erejük fejlesztésére, a munkaösztön fölébresztésére; hanem inkább az a kérdés izgatja — mint valami titkos rugó — agyvelőnket, hogy mit szólnak hozzá a látogatók, akiknek azokat az ajándékokat meg kell majd mutatnunk és akik rendszerint azok ára alapján mondanak Ítéletet. Hasonló indító okok vezetik akaratunkat háztartásunk egyéb ágazatainál is. Ha például bútorral, ruhaneművel, egyéb házi fölszereléssel kell háztartásunkat kiegészíteni, vagy az elavultakat újakkal pótolni, nem a célszerűség, a jó Ízlés, a takarékosság elve lép előtérbe, haMit mond rólunk a világ? Irta: Sass János.
