Harangszó, 1926
1926-03-28 / 13. szám
98 HARANOSZO 1926. március 28 Kurucok csillaga.* Irta: Lampérth Géza. Rákóczi hitvallása. Rákóczi fejedelmi ősei, szépatyja, nagyatyja (I. és II. R. Qyörgy.) reformátusok voltak, még atyja (I. Rákóczi Ferenc) is annak született, de őt anyja, a jezsuiták hatása alá került Báthory Zsófia, visszatérítette a kath. egyházba s II. Rákóczi Ferenc már katolikusnak született. Buzgó katholikus volt, egyházának hű fia, nemcsak külsőleg, de lelke mélyéig vallásos. Buzgó hitének tanúbizonysága az a gyönyörű imádság, melyet mindjárt a háború elején maga szerzett és kinyomatott >a végre, hogy a vitézlő magyar nép is az ő kegyelmes jó urát s fejedelmét a buzgó imádkozásban követni megtanuljam Minden nap, bárhol volt, bármerre járt is — nagy székesegyházban, kis falusi templomban vagy tábori kápolnában — el nem mulasztotta, hogy misét hallgasson. De amilyen híven ragaszkodott a maga hitéhez, olyan tiszteletben tartotta a másokét is. Biztosította a protestánsok vallás- szabadságát, amelyért nagy elődei, Bocskay, Bethlen és I. Rákóczi György küzdöttek. Tanácsában ott voltak a protestánsok is és a nemeslelkű fejedelem mindig >keresztyénszeretetre *) Mutatóba Lampérth Géza Kurucok csillaga című most megjelent munkájából a fejedelem születésének 250 éves évfordulója alkalmából. Rákóczi Ferenc 1676. márc. 27-én született a Zemplén megyei Borsi községben. Az elvett jót is nézd! Irta: dr. Schlitt Gyula. Ambrus gazda házából ajtócsapkodásnak zaja hallatszik ki az uccára. Megvadult hangok pörögnek emberi nyelven ott bent. Néha egy jajkiáltás is elő merészel törni a félénk kebelből. Nagy baj lehet odabent. A lelkész is megállt s fejét csóválva hallgatja az istentelen lármát. Be akar menni, de egy ajtócsapással kifordul Ambrus gazda a szobából 8 nagy káromkodva kijön az ucca felé. Mi baj Ambrus? Áll mindjárt elébe a lelkész. Hej tisztelendő uram már nem lehet kibirni, megveszekedett maga az élet is, csak bajt s bajt rak szegény ember útjába, már élni se jó. A lelkész észrevette azonnal, hogy nem lehet annyira égbekiáltó a baj a gazdag háznál, mint Ambrus gazda feldúlt kedélye következtetni engedné; az igazán sorssújtotta szív nem káromkodik, hanem imádkozik. Aztán mi volna az a nagy baj Ambrus? Még kimondani sem jó tisztelendő uram: Elhullott a legszebb darab állatom, egy kétéves üsző, olyan volt, mint az élet. Nem Virágvasárnapi ének. Dallama: Légy csendes szívvel. Hozsánna Néked Názáreti, Virággal hintve az útad, őrül a nép, óh mert szereti Azt, kit diadallal fogad. . . Keblére ölel minden lélek, Dicsőségedre zeng az ének: Hozsánna Néked! Kitárva várnak ölelésre A hódoló nép karjai; Ma mindenki egymás testvére, Ruháit Eléd rakja ki. Derült az égbolt, mosolyg a nap, Üdv riad ma Betfagé alatt: Hozsánna Néked! De nyugszik a nap s jő az éjjel, A világ alkonyba borul; A nép mámora oszlik széjjel, Homlokán harag komorul... Ah, ajkán már a szó: „feszítsd meg!“... És bár készül megölni téged: Hozsánna Néked! Hozsánna Tenéked örökre, Hozsánna Megváltó Jézus; Bár ide köt a föld göröngye, S a szivünk szomorú és bús .. . Jöhet ránk vész s a halál árnya, Lelkűnknek Te vagy égi szárnya: Hozsánna Néked! Binóczi B. Gyula. és kölcsönös türelemre« buzdította híveit, »nem helyeselhetvén, hogy a lelkiösmeret dolgában erőszak hasz- náltassék.« Mindenképen azon volt, tudom, mi nyavalya ette? Elég ai hozzá elpusztult; az előbb vitte ki a dögtérre a vőm; a János. Érhette volna annál nagyobb baj is ? Nem gondolja? Erre Ambrus gazda felüti a fejét, mint a kinek útjába akarnak állni: No már ennél nagyobb bajt csak nem kiván a tisztelendő úr? Nem kívánok én mást csak jót, de ki tudja minek nézünk elébe? Mi vár még reánk ? Mondom én, tisztelendő uram nem lehet már kibirni, szólt Ambrus gazda valamivel nyugodtabban. Hát a búzatermés milyen volt? Fordítja a lelkész más felé a szót. Az még megjárja, elég jó volt, abban nem panaszkodhatunk. S a kukorica ? Úgy hallom az is jónak ígérkezik. Ha nem jön közbe valami jég vagy más csapás, — szól Ambrus gazda — akkor azzal is meglehetünk elégedve. Nem olyan rossz esztendő ez az idei, — viszi tovább a szót a lelkész. Majd valahogy csak meg leszünk. Kenyér van, a hízókat fs beállítottuk, ha valami nem éri őket, majd csak megússzuk valahogy a telet. Egy kis eladni való jószág hogy >a szép egyesség a hit s vallások között megmaradjon.« Elrendelte, hogy a táborban mindenki vallása szerint gyakorolja az istentiszteletet. Emlékérmet is veretett annak példázá- sára, hogy katholikus és protestáns papok és hívek, egyaránt táplálják a hazaszeretet szent tüzét.« Ha valahol egyenetlenséget, vallási viszályt tapasztalt, melynek magvát szerinte mindig a gonosz veti a lelkekbe — kölcsönös szeretetre, türelemre, megértésre kért, intett minden magyart. »Micsoda hazafi volnék én, ha nem munkálkodnám hazámnak testi-lelki szabadságán? — írta a tiszántúli református püspöknek, mikor az egyházai hódolatát bejelentette — Kegyelmetek megmaradása, vallásának szabadsága országunknak törvényén fundáltatott.« Nem csoda aztán, hogy a protestánsok, akik Rákóczi kuruc- táborának kilenctizedrészét tették, teljes bizalommal, hűséggel és szeretettel voltak a katholikus fejedelem iránt és még a legnyakasabb kálvinista sem zúgolódott, ha az állami ünnepeket kath. szertartás szerint ünnepelték meg. Egy volt az Istenük — a magyarok Istene. S amint egy Istene van az égnek, úgy egy hazája van a földön minden magyarnak és mikor ez a haza, ennek élete, szabadsága forog veszélyben, akkor — egy Istene nevében I — egy szívvel-lélekkel kell harcba szállnia érette a haza minden hű fiának 1 Ez volt Rákóczi szent magyai hitvallása s életének, küzdelmének egyetlen nagy célja: hazájának és is csak lesz, abból is pénzelünk. Olyan két tinóm van tisztelendő úr, hogy öröm rájuk nézni. Sajnálom őket eladni, de mii csináljak, a borjak is csak nőnek s maholnap nem lesz számukra helyem. De tessék bejönni, nézze meg tisztelendő úi ezt a két szép állatot, olyanok, mintha festették volna őket. Szinte felragyog Ambrus gazdának arca a boldogságtól amint magasztalja javait. Bemennek. Hát a régi gyomorbajával, hogy van Ambrus ? Köszönöm kérdését tisztelendő úr, jól, már egy esztendeje, hogy nem érzek semmi fájdalmat Tudok enni is. Hál’ Isten, nincs semmi bajom. Odaértek az istállóhoz. Gyönyörű állatállománya volt Ambrus gazdának Egyik darab szebb, mint a másik. A lelkész dicsérő szavaira Ambrus gazda szinte hízni látszott. A Pali hol van ? A másik vője ? — kérdi egyszerre a lelkész Kint van a földön, szántja a tarlót. Jó gyerek az. Amióta nálunk van egy rossz szó még nem esett köztünk. Megáldott vele az Isten. Szeretjük, mintha tulajdon gyermekünk lenne. Aztán az a kicsike, az unokám! de drága egy csöpp I most kezd beszélni. Ha ebéd előtt elgagyogja oly édesen: .Jövel Jézus légy vendégünk, áldd
