Harangszó, 1926
1926-03-28 / 13. szám
1926. március 28 HARANQSZQ. 99 népének szabadsága, boldogsága. Minden kuruc katona tudta ezt, mert naprdl-nspra meggyőződött róla vezérének nemcsak szavaiból, de tetteiből is. Emléktábla leleplezés. Kettős ünnepet ült a kemenesmagasi-i ev. gyülekezet március 14-én. Egyfelől a márciusi nagy napok emlékét újította fel, másfelől leleplezte az 51 hősi halottjának emlékére készíttetett templomi márványtáblát. Az ünnepélyen, amely a délelőtti istentisztelet keretében folyt le, résztvett úgy a vármegye, mint járása képviseletében PÓ8fay Gusztáv, celldömölki főszolgabíró ; a helyi hatósági szervek, egyesületek, testületileg jelentek meg. Közének s Szabó István helyi lelkész oltári funkciója után Weiss Vilmos, kemeneshőgyészi lelkész, felemelő szószéki beszédet mondott a győzedelmes szenvedésről. A beszéd végén felhangzott az ünneplő sereg ajkán a himnusz, majd Szabó István lelkész, ifj. egyesületi elnök I. Kor. 13.13. versére épített ünnepi beszéde kapcsán, amelyben reámutatott arra, hogy a magyar golgothai kereszt tövén nyíló három virág: a hit, szeretet, remény, előhírnöke a várva-várt magyar tavasznak, — az emléktáblát leleplezte. A leleplezett emléktábla előtt elsőben Pósfay Gusztáv főszolgabíró áldozott az elesett hősök emlékének, lelkes beszédben tolmácsolva a vármegye és a celldömölki járás érzelmét. A elméktáblát, amelyet az ifjúsági egyesület készíttetett, Molnár István, ifj, alelnök adta át Guóth Gábor, gyűl. felügyelőnek, aki meghatva vette át a leleplezett emlékművet. A programot szavalatok és énekszámok egészítették ki. Szavaltak: Kastner Samu tanító, Sálgó Margit és Molnár Irma. Az énekszámokat, az ifj. egyesület szép aktuális karénekei tették ki, Kastner Samu karmester vezetésével. A lélekemelő ünnepélyt a Szózat zárta be. A művészi kivitelű fehér carrasai márványtábla, amely a templom falában az oltártól jobbra helyeztetett el, Meckle Béla soproni kőfaragómester műhelyében készült. Az ünnepi offertórium az árvízkárosultak javára 633.100 K-t eredményezett. Hol az igaz-gyöngy? Ott van, ott van! — kiáltja egy, S már fut, ujjong: mindjárt enyém! — Itt van, itt van! — rival rá száz — És egy se éri el, — szegény! Hol vant hol van ?! Ki mondja meg ? Kié vájjon az igaz. gyöngy ?!... Golgotán egy vércsepp felel: Itt gyözetett le a göröngy! E gyöngyért gyöngy a váltságdíj! Bűnbánó szív, el ne feled: Jézus vére tesz gazdaggá, — Cserébe ad hát könnyedet! KAKAS E. /ÓZSEF. OLVASSUK A BIBLIÁT! Egy hét útjai. Márc. 29. Bevonulás Jeruzsálemben. Máté 21 .1—9. Micsoda fenséges és dicső a Sión leánya királyának virágvasárnapi bevonulása. Parancsának engedelmeskednek a tanítványok s a szamár gazdája egyaránt. Az út porát virágszőnyeg s hívők ruhái takarja t el előtte. Hozsanna zeng az ajkakon. Ól vonulj be szivembe is Dávidnak Fia, ki jöttél az Úrnak nevében. Örök hozsanát zeng néked szívem minden rezdülése. Márc. 30. Leülés az utolsó vacsorához. Máté 26 . 17—29. A fenség 8 dicsőség tovább kiséri Jézust. A Mester üzen, s a tanítványok s a ház ura engedelmeskednek. Nem kér, fenséggel parancsol: „Nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.“ Micsoda rettegés nélküli fenséges méltósággal jelenti meg a tanítványoknak: „ti közületek egy elárul engemet.“ Semmi szemrehányás, semmi kérdőrevonás. Látod ragyogni Jézus homlokán fenséges dicsőségét? Tudja, hogy ott ül vele s ott márt egyszerre vele a tálba az áruló; tudja mi következik reá s mégsem magával törődik. Búcsúzik tanítványaitól s megajándékozza őket, általa megáldott s megtört kenyérrel s általa megáldott s mindnyájuknak nyújtott borral. Óh juttasd nékem is e szent ajándékod, megtört tested s kiontott véredet, mint bűntörlő újszövetség pecsétjét. meg, amit adtai nékünk. Amen.“ Megtudnám enni. Jöjjön be tisztelendő úr, nézze meg már azt a gyereket is; enni való egy kölyök, nem adnám semmiért. Bemennek a szobába. Ambrusné asz- szony, a nagymama fogja a kis Palkót. Ez meg cseveg csicsereg, mint egy madárka, öreganyjának kisirt szemeit csókolgatja, mintha ártatlan csókjaival a szomorú felhőket akarná onnan elhajtani. Mit szomorkodik Ambrusné asszonyom? Kérdi a lelkész. Nagy a mi bánatunk tisztelendő uram, talán már elpanaszkodta az uram? A kis Palkó közbegagyog: Nagy-pa-pa-a! S két kis karját Ambrus gazda felé nyújtja, mint két angyalszárnyacskát. Oda akar repülni öregapjához. Ambrus karjára veszi a Palkót, megcsókolja, szorítja, szorítja, mintha meg akarná fojtani. A két öreg szemében csak úgy nevet a boldogság. Benyit a postás, levelet hozott. Ambrus gazda feltépi 8 olvassa. Szinte kikerekedik az arca, amint olvassa, a nagy boldogságtól ; öröm ül arcába, szeméből az apának büszkessége csillan élő. A Jancsi fiú írt, most kezdi a nyolcadik évét a főgimnáziumban. Ez aztán az öröm, ez a gyerek tisztelendő úr! Kezd dicsekedni Ambrus gazda deákfiával. Ember lesz belőle, ha Isten is úgy akarja. Ambrusné asszony szeme is felragyog, mint a vihar utána felhők mögül előbuvó nap. S hogy tudja Ambrus uram, elbírni mind ezt a sok örömöt? Ezt a nagy istenáldást? Amerre csak mentem itt a portáján minden örömmel köszöntött, mindenünnen a jó Isten gazdag áldása nevetett rám. Hogy birja mind ezt el, mikor egy kis csapás alatt már össze akar roskadm? Hogy tudta ez a kis felhő annyira elsötétíteni a maga nagy őrömét? A rossz mellett a jót is kell nézni! Nincs az a nagy csapás, melynek súlya alatt is nem volna kötelességünk a jó Istennek hálát adni, hogy oly nagyon megáldott minket. Ambrus gazda restelkedve hajtotta le fejét s csak annyit suttogott: Köszönöm tisztelendő uram, köszönöm. Márc. 31. Elvonulás az imádkozáshoz. Lukács 22.39-46. Még ott az Olajfák hegyén, a Gecsemánékert sűrűi bokrai között a zöld csütörtöki éjszakán is felragyog a fenség és dicsőség. Mily fenséges imádság ez: „mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tied legyen!“ Micsoda dicsőség az, elvonulva titkon imádkozni az Atyához, ki angyalát küldi le erősítvén őt. Micsoda ragyogás lehetett, mikor az éj sötétjéből előragyogtak a legfenségesebb drágagyöngyök a búzgóságosan imádkozó Krisztus arcáról, mint nagy vércseppek, alá permetező verejtékcseppek s micsoda fenséggel szól az szüntelen elalvó tanítványokhoz a gyötrődések között is nyugodt lelkű Mester: „Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek !“ Óh, hogy vádol engem is e szó, hányszor átúszom ahelyett, hogy követnélek a nagy hét útjain I Ápr. 1. Hurcoltatás a bírák elé. Máté 26.47-G8, 27.2. és 11—14. Nézz a megkötözött Jézusra, hogy ragyog arcán a fenség s dicsőség! Csak kérnie kellett volna az Atyát s adott volna mellé többet 12 sereg angyalnál, hogy védjék meg mindenek ellen. De néki nem kell az. Méltósággal, egyedül lép az öt elfogni jött sokaság elé s kemény szóval támad rájuk: „Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem tanítván a templomban és nem fogtatok meg engem.* Nézd milyen fenséggel halad a gúnyoló, ütlegelő csőcselék élén a megkötözött Jézus s milyen dicsőség ragyogta őt körül, mikor kihallgató biráit dühbe hozza hallgatása, Ponciust feleletre sem méltatja s mint a bárány áll, tűrve a szemébe köpdösét, arcul csapást s bottal ütlegelést fenséges, néma, isteni nyugalommal. Óh mit szenvedtél Te érettem Krisztus ártatlan Bárány. Ápr. 2. Kereszthordozás a Golgothára. János 19.17—30. A fájdalmak útja, a kereszt súlya sem tud árnyat borítani Krisztus fenséggel s dicsőséggel ragyogó arcára. Fenséggel s szerető gondoskodással rendelkezik: „Imhol a te fiad!“ 8 „Imhol a te anyád!“ Fenséges méltósággal tűri hogy ruháját négy felé osszák s köntösére sorsorsot, vessenek a vitézek. Dicsőséggel jelenti Atyjának: „Elvégeztetett!* Amit reám, bíztál, a munka végrehajtatott. Óh hála néked Jézus! Keresztfád tövéhez borulva elfogadom a nékem is szerzett vált- ságot átszögezett kezeidből. Ápr. 3. Leszállás a poklokra. I. Péter 3.19-22. Még a sir mélyén, a pokol tüz- lángján is keresztül ragyog a fenség és dicsőség a halált győző vitéz, a Krisztus arcán, ki megdöntötte a poklok kapuit. Micsoda fenséges és dicső ő ott is, mikor „a tőmlöcben lévő „lelkeknek prédikált!“ Milyen dicsőséges Ő ott is, mikor onnan felszáll az Atyához, jobbjára ül s uralkodik az alája vetett angyalok, hatalmasságok és erők felett. Óh Uram I hol csodáljam jobban fenségedet s dicsőségedet ? Ott lent-e, amikor győztél ? Vagy ott fent-e, ahol uralkodsz ? Ápr. 4. Feltámadás a halálból. Máté 28. í-e. A hosszú hét sokféle útja után a fenség és dicsőség vakító sugárözönében áll előttem, az, aki a feltámadás és az élet I Minden úgy történt, ahogyan megmondotta. Felépítette harmadnapra az Isten templomát. Jöjj I szenteld, szívemet is azzá s vegy benne lakást te magad. Légy számomra út, igazság és az élet, te az Elet Fejedelme, Jézus. Abaffy eynia.
