Harangszó, 1926
1926-03-28 / 13. szám
XVII. évfolyam. 1926. március 26. 13. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonoa: i DBDáot&ll Lotfier-SiSretsSo iz Omágoi LaUier-SiSret- •6* hivatalén lapja. Kóxíratot, előfizetési dijak 4e rekUmáolók a HAKANGSZO azorkeaatőkiadóhívatalának SzíatgoUhárdra (Vaavm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evaug. lelkész és tanító. Megjelenni minden yasirnap. 9 Te a halált, óh Jézus, csak azért szenveded, Hogy megszerezd minékünk, az örök életet. Saarkesstó-Uadóhlratal: SZENTOOTTHÁRD. Vas vármegye. FlékkladóhlTatal ,Luther-Társaság" könyvkereskedése Badepest, VIII., Szentkirályl-u. öl/». 1 „HARAXGSZO“ előfizetési ára: az első negyedévre 16.000 korona. Félévre 30.000 korona. Csoportos küldéssel lO'/a-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba az I. negyedre 20.000 K. R Golgotha keresztje. Ezsaiás 53.6. „Mindnyájan eltévelyedtünk ... de az Űr mindnyájunk vétkét öreá vetette.“ Újra itt van a szomorú emlékeket hordozó nagyhét . . . Míg napjai egymás után leperegnek, zarándokoljunk el lélekben a Golgothára, arra a hegyre, amely minden hegyek között a legfenségesebb . . . Golgotha... a magasságát tekintve talán nefti is lehet hegynek nevezni, csak egy alacsony dombhajlásnak, de azért szédítőbb magasságba mégsem nyúlik fel a földkerekség egyetlen hegyorma sem! Golgotha... tetejéről a Krisztus keresztje integet a messze távolba minden ország népének s a világ minden lakójának s ez a kereszt emeli a felhők magasságába azt az alacsony dombot, a Golgothát . . . Akárhol éljünk, akárhol vívjuk a nemes harcot, a keresztet mindig magunk előtt látjuk, mert magasságával a világ fölé emelkedik. A teremtés hajnalától kezdve, egészen az utolsó időkig a keresztes Golgotha marad világunk legmagasabb oromzata, íme a csodás kereszt: mindenütt és mindenkoron látható! . . . A legcsodálatosabb pedig az, hogy a kereszt világít az éjszakában ; körvonalait földi életünk legsötétebb napjain látjuk a legélesebben. A babilóniai fogság keserves igáját hordozó népnek, Izrael népének, egyik kegyes embere börtönének azt az ablakát, amely Jeruzsálem-felé nézett, mindig nyitva tartotta, hogy szabadon tekinthessen „a szent város“ felé és békesség, reménység szálljon szívére . . . Amikor a fájdalom megsebez, s az életterhe fáraszt, amikor a kínlódások betegágyán sínylődünk, szobánk ablakán keresztül a Golgotha keresztjére nézzünk, feléje szálljon a sóhajtásunk: „Krisztus ártatlan bárány, ki miértünk megholtál!“ ... és a mi szívünknek panasza is csendesedjék el Istenben, Istenben, aki segedelmet ad... De a szenvedések éjszakájánál is feketébb, sötétebb az az idő, amikor bűneink megismerése, s a gyötrő önvád támad fel ellenünk... Ám a Krisztus keresztjéről ilyenkor is drága világosság hull a bűnbánó ember szívére, a Golgotha keresztje a bűnbánat fekete kárpitján is átragyog, szólván a vigasztalás beszédét: „Viselvén bűneinket, megváltottál minket, irgalmazz nékünk, óh Jézus, óh Jézus 1“ . . . Már csak néhány nap választ el bennünket Megváltónk halálának emlékünnepétől, a gyászos Nagypéntektől. Mi evangélikus keresztyének ezt a napot a legnagyobb komolyság és meghatottság közt üljük meg. Az ünnep jelentőségét emeli csak, hogy a híveink e napon nemcsak testben, de lélekben is óhajtanak megtisztúlni, s ezért e napon a legtömegesebben járulnak az Úr asztalához, hogy a Megváltóval együtt haljanak meg a bűnnek és vele föltámadhassanak egy új életnek. Az oltárfelől minden ilyen alkalomkor gyönyörűen hangzik felénk a komoly intés : „Aki méltatlanul eszik e kenyérből és iszik e pohárból, kárhozatot eend és iand.“ Mégis, mégis, hány ember van, aki haragosával ki nem békülve, méltatlanul él az Úrvacsorával s a megköny- nyebbülés, a bűntől való szabadulás helyett kárhozatot vészén. Vannak azonban olyanak is, akik ezt megértve inkább nem gyónnak, mintsem ellenségeikkel kibéküljenek. Ez pedig épúgy nem kereszMég egy nagy éjszakája van a földi életnek, amelyen át kell vergődni minden vándornak, s ez a halál éjszakája. Ekkor se feledjük a keresztet és annak szenvedőjét... Uram! a te golgothai kereszted életben s halálban örök menedékünk ! . . . „Midőn eljön halálom, Vigasztalóm te légy ; Előttem képed álljon, Amint halálra mégy. Míg csak egyet lehellek, Szívem benned remél, Hitemmel átölellek, Ki így hal: él az, él!“ Ámen. tyénhez illő dolog, mint az előbbi, hisz ma vigadunk, holnap a sir zárhat. S várhatjuk-e bűneink bocsánatát odafön, ha mi itt lenn nem tudunk embertársainknak megbocsátani ? Sokszor igen csekélységen összekülönböznek a házastársak, a testvérek, a gyermekek a szüleikkel s viszont. Ilyenkor aztán tart a harag, nemcsak a nap lementéig, de sokaknál évekig. Sőt éltük alkonyáig is, várván a másik részről a kibékülés indítását, míglen aztán egyiket vagy másikat el nem szólítja a halál. Jaj annak, aki így költözik el az élők sorából, de jaj annak az élőnek is, aki nem tud megbocsátani. Azért atyámfiai, egymásnak megbocsássatok ! E nagy ünnepek elő- estélyén magatokba szálva, a béke olajágával szívetekben közeledjetek azokhoz, kik megbántottak titeket s csak azután az Úr asztalához. Csak így várhatjátok a Mindenható áldó és megbocsátó kegyelmét. Ünnepléstek is csak úgy lesz igazán boldog, ha szívetekben béke lakozik. Zámolyi József. Rtyámfiai, egymásnak megbocsássatok!
