Harangszó, 1926
1926-10-31 / 44. szám
1926. október 31. HARANGSZÓ. 371 Lather Márton domborművű arcképe. Erős vár a mi Istenünk! Irta : POLSTER GYULA JÓZSEF. A nagy örömnap újra ránk köszöntött, Tudunk-e ülni méltó ünnepet?... Értjük-e még az ősök nagy hitével A viltenbergi szent üzenetet?!... Mint üstökös a kékcsilíagos égen, Olyan nagy ünnep ez a nap nekünk. Száíljon a dal hát, a magasztos ének: — Erős vár a mi Istenünk! — Mint tévedt vándor sötét éjszakában, Sok század óta bolyongott a hit. Az Isten küfdött örök Luther Téged, Hogy élő hitnek gyújtsd meg lángjait I Óh, nagy próféta, örök prédikátor, Te most is itt élsz lelkeddel velünk! Hallod a dalt az ősök ajakáróf? — Erős vár a mi Istenünk! — — Hallod, Álmoska? Milyen szépen szól a furulyája ? — Óh be szépen! Tudódé mit, Fehérke? Elkérem a bácsitól. Megiramodtak a gyerekek. Szaladtak a pásztorhoz. — Bácsi, bácsi I ki tanította meg ilyen szépen furulyázni? — Biz senki más, kis fiókáim, mint a jó Isten. — Igazán ? 1. .. Óh, bácsi, hisz akkor közel van ide a jó Isten. Éppen oda indultunk. — Oda?! Ej, kis bogárkáim, miért akartok ti Istenhez költözni? — Ott szolgál édes anyácskánk és elment utána édesapa is. — Vagy úgy!... már értelek benneteket, szegény árvák 1 — szomorodott el a pásztor. — Van-e valami utravalótok, harapni valótok? — Pogácsát adott mostohánk. Nézze meg, bácsi, hogy milyent sütött nekünk! — nyújtotta a kis leány a két kődarabot a pásztornak. — Tyü, ördögházi lucifer lánya 1 Ilyen pogácsával eresztett útnak 1... Mcgálljatok, fiókáim. Visszaviszem estére a pogácsáit s Emlékezünk... A kilencvenöt tétel Ma itt ragyog már (efkünk ajtaján: Csak hit által tud üdvöziiltté fenni A gyarló, bűnös lélek igazán, A Krisztus az, ki önnön vére árán Az örök éltet szerezte nekünk! És Te tanítasz hálát adni néki: — Erős vár a mi Intenünk I — Még él a dal, még haííik dobbanása A pecsétverő nagy kalapácsnak: „Aki én bennem hisz, ha méghal is, éli" Hirdeti messze a nagy világnak. És millió szívnek visszhangja dobog : Az örök Ige paizsunk fegyverünk! Mert egy a fő és a szükséges dolog. — Erős vár a mi Istenünk! — bedobom ablakán, hadd essen a szivére, vagyis szíve nincs, annak a helyére. Tudom Istenem, holta napjáig viseli, nyomja keblét. Nesztek, adok helyette porhanyóbbat, veréb zsírral, galamb töpörtővel gyúrt eszemeszed- kapdbesári- pogácsát. — Bácsi 1 a sípját is szerelném, adja nekem 1... — No, azt is odaadhatom. Maradt otthon még nekem vagy tizenhárom, fujhatom mind télen, nyáron. Nesze, kis trombitásom: fújjad, fújjad, addig fújjad, míg a tücsök bálban mulat... — Köszönöm, bácsi. Óh, be szép sípocska! Felül fujjam-e, vagy alul? — Felül, kis bubickám, mindig felül. Szád csucsorkád felül, furulyácska alul sírdogál s három pille páratlanul táncot jár ... 'Hát egy kis bárányka kellene-e ? — Óh, bácsi, ha adna! — ragyogott Fehérke szeme a felcsillanó örömtől. — Adok, cseppentett kis mézem, adok, de tudod-e, hogy három meleg pengő az árá. — Fizetem. Hajoljon le, bácsi, mindjárt fizetem. Tessék a három forró pengő I — cuppantott Fehérke három édes csókot a pásztor arcára. Folyt. k5v. Ki véka alól feltártad a lángot, Hogy fénye mellett járjuk a földet. Luther! Te hoztál új lelki világot S Krisztus után Te adtál legtöbbet I Százados bűnök, téves állítások Mind odaégtek, — de maradt nekünk Egy örök vigasz, a Te tanításod: — Erős vár a mi Istenünk I *— Hitünk hajója száz viharba táncolt Négy évszázadnak zajló tengerén. S b zsarnok önkény gályapadhoz láncolt. Mert hirdettük, hogy ez az Út. a Fény! Martyr-apáink rabláncot viseltek, Biíincsbeverve lábuk és kezük, De korbács-ütés közt is énekeltek: — Erős vár a mi Istenünk I — • Jöhetnek még nagy megpróbáltatások. Még van szavunk, még lesz rá felefet, Kemény szív, erős hit a válasz rájuk: „Itt állok, másképen nem tehetek!“ Te szent apostol, örök reformátor, Tanítsd szívünk, hogy Krisztusé legyünk, Oltsad belénk, hogy vérünkké válljon: — Erős vár a mi Istenünk I — Nemzetek dőlnek, trónok ingadoznak. Hírnév, dicsőség mint *a pára száll, Csak egy áll ellent dúló viharoknak: „Az örök Ige kőszálként megáll!“ Vezess Barát I mi követjük a lépted. Szent örökségünk: a lelked velünk! És egy az Út, az Igazság és élet! — Erős vár a mi Istenünk! — A nagy örömnap újra ránk köszöntött, Zárjuk szívünkbe ezt az ühnepet! Szálljon imánk a kegyelem Úrához 5 tegyünk egy méltó, szent Ígéretet. Lutherunk hitével szóljon ajakunk. Hirdesse hálánk, buzgó énekünk. Régi bár a dal, de nekünk új marad I — Erős vár a mi Istenünk! — Énekeljetek az Istennek... Orgonaavatási ünnepség Győrben. Lélekemelő, soká emlékezetes fin* népségé volt a győri gyülekezetnek október hő 24-én, amikor Kapi Béla püspök új orgonáját felavatta. Kapi Béla püspök szombaton este érkezett László Miklós püspöki titkár kíséretében Győrbe, ahol az állomáson a gyülekezet részéről dr. Dukavics Vilmos táblai tanácselnök, gyülekezeti felügyelő és Isó Vince lelkész, az egyházmegye részéről Csemez István egyházmegyei felügyelő fogadták. Megjelent a pályaudvaron dr. Darányi Kálmán Győrvármegye és Győr sz.
