Harangszó, 1926
1926-10-10 / 41. szám
XVII. évfolyam. 1926. október tó. 4Í. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ban. Lap tulajdonol: i Dilistül Lother-SiOrotsii. Aa Oruápon L«ther-8z5T«t- tég UzatalM lapja. Ktalratok. elóftietéii dijak 4« reklamáoiók a HAKANGSZŐ aaerkaastő- kladóhlvatalának Szentgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelelik minden vasárnap. 9 Ti hívő lelkek, jöjjetek, Jézushoz meneküljetek. Saarkeastó-kladöhiTatal: SZENTGOTTHÁRD. Vas vármegye. FlókkladóklTatal .Luther-TArsaaág* kőnyr- kereakedéae Badapest, Vili., Ssentklrályl-u. 81/a. A „HARANG8Z0“ alőfiietéal Ara: a negyedik nogjedérre 16.000 korona. Félém 80.000 korona. Csoportos kflldéssel 107m» kedvezmény. Amerikába egész érre 2 dollár ; aa utódállamokba a IV. negyedre 20.000 K. Ketten az Isten előtt. A lelkész és gyülekezet. Gondolatok Kapi Béla dunántúli püspök 1926. szeptember hó 29-én a szombathelyi templomban elmondott beszédéből. (Lukács IX. 1-6.) Emberek sorsa, családok boldogsága, községek megmaradása Jézus befogadásától, vagy elutasításától, tanítása meghallgatásától avagy elvetésétől függ. * Krisztus elküldi szolgáját, az belép a községbe, végig megy az utcákon, megkopogtatja a házak ajtaját és a Krisztust felajánlja az embereknek. A szent Isten pedig így szól: fogadd küldöttemet és becsüld meg munkáját; községből légy gyülekezetté, emberből gyermekemmé. Ezért küldöm őt. * Krisztus küldi a lelkészt, hogy szavával s életével bizonyságot tegyen felöle és Isten kötelezi a gyülekezetei, hogy befogadja az élő Krisztust s bűnbánattal megragadja Isten kegyelmét. Ketten együtt munkálkodnak az Isten előtt, mert lelkész és gyülekezet munkálkodása elválaszthatatlanul összeszövődik: kölcsönösen eredményezik, sőt előhívják egymás munkáját, egymást viszik, egymást gazdagítják vagy szegényítik, emelik vagy verik. Ketten állunk majd ítéletkor is Isten előtt: lelkész és gyülekezet; a Krisztus szolgája lelkén kivésődik a gyülekezet lelki képe s a lelkész a gondjaira bízott nyájra mutatva borul íe Isten előtt: íme az én bizonyság levelem. * Isten szolgájának nagysága attól függ, hogy az eleven tükörképről mennyi krisztusi vonást rajzol át saját egyéniségébe s mennyire veszíti el önmagát Jézus jellemében. * A lelkész a Krisztus földi küldötte. Egyszerű ruháju, szegény, gyarlósággal vert emberi halandó, de lelkében Isten hívása zeng s hivatását Krisztus írja eléje. Sokfélében munkálkodik, de mindig egyre kötelezett: járja az élet messze pusztaságait s a bűnös lelkeket keresi. Kérdezd meg későn, korán, kérdezd éjszaka vagy nappal : mit akarsz, miért verejtékezel, mi a küldetésed? Csak egy lehet a válasz: emberlelkeket keresek! Elhozza az égi királyi izenetét: az isteni kegyelem mindent elkészített! Ébresztgeti az alvókat, kemény szóval rázza a holtakat! Sebet vág, vagy balzsamos kézzel kötözget, dudvát írt, vagy virágot plántál, harcot hirdet vagy békét, de mindent mindig krisztusi hivatással: Térjetek Istenhez! * Megtanul lemondással élni. Gyűlölet közt is szeret, szegénységben is gazdag, változó emberi hajlandóságok közt is ugyanaz marad. Külső és belső életében a krisztusi vonás az uralkodó. * A lelkész a Krisztus ajkáról elhangzott ige érccsengésű visszhangja, hűséggel megőrzi és tovább adja, mit lelkére Krisztus bízott. Azt, ki magára vette a földi élet nyomorúságait, küzdött, szenvedett, keresztfahalált halt, de feltámadott, él, uralkodik s eljön ítélni eleveneket és holtakat. Az egész Krisztust prédikálja és nem emberböl- cseséggel elegyített hamis evangé- liomot. Hitét hirdeti és nem tudását. Építeni akar és nem gyönyörködtetni. Meggyőződéséről tesz hitvallást, nem pedig a lelkének idegen szellemi kincsekről. Az emberi lélek legdrágább kincsét adja: vallásos lelki élményét. A Krisztusban élő lelkész hivatása által az isteni világrend képviselője lesz. Egy testben öntött isteni programm. Egy erőteljes isteni izenet, mely az emberi gyarlóság burkán átragyogva világít, mint a hitvány mészkőbe rétegzett aranyszemcsék. Emberek, társadalmak, községek, városok, ország, nemzet előtt vádat emel a bűn ellen, bizonyságot tesz az isteni igazságok és az emberi kötelességek mellett. Változások, szellemi irányzatok közt is mindig ugyanazon valláserkölcsi életrendet képviseli. Átalakuló korszakokban is nem a korszakot, hanem Krisztust szolgálja. Az isteni világrend vártáján egy egyszerű ruháju őrtálló katona, de Krisztus katonája. A harcban néha talán gyenge karú, reszketős szívű vitéz, de esendő gyengeségében is a Krisztus harcosa. Élete, munkája, boldogsága és dicsősége, hogy örökkévaló erkölcsi világrendet képvisel. De ezt a gyönyörűséges lelkészi hivatást csak a gyülekezetben lehet betölteni. A nagy zeneművész sem érvényesítheti csodálatos művészetét hangszer nélkül s a hangszerben szunnyadó varázslatos melódiákat is csak a művészlelke ébresztheti fel. A lelkész csak élő gyülekezetben dolgozhatja ki hivatása teljes gazdagságát s a gyülekezet szívében lakó sok isteni szépséget csak az Űr lelke szerinti lelkész csalogathatja elő.
