Harangszó, 1926

1926-10-10 / 41. szám

338 äAKANQSZÖ, 1926. október 10. A gyülekezet az anyaszentegy- ház egy alkotó része, egy kicsiny sejt, melyből az egyház hatalmas, nagy organizmusa megépül. Krisz­tus alapította az egyházat, Krisztus a gyülekezet alapja és lelke. * Templom és iskola, paloták és kicsiny viskók, szegények és gaz­dagok, fiatalok és öregek, gőgös és alázatos lelkek mind-mind az ő munkamezőjéhez tartoznak. Szó szerint igaz a Krisztus parancsolata: menjetek be a házakba, maradjatok ott! * De meg kell látnod, hogy a gyülekezet hozzájárulásod, tevé­kenységed nélkül semmiféle isteni ajándékot nem nyújt. Isten igéjét hirdetik, de neked azt hallgatnod, lelkedbe zárnod kell. Az oltári szent szolgálatban imádkozik a lelkész, de nem helyetted, hanem veled. A bűnvallást elmondja előtted, de annak szíved bűnbánata ad értéket. Szeretetmunkát végez a gyülekezet, de ezzel nem veszi le válladról a kötelességek reád eső részét. * Még egy lépéssel tovább kell mennünk. A gyülekezet nemcsak ember és Isten, hanem egyszers­mind ember és ember közti közös­séget jelent. A gyülekezetben sok szív, sok lélek, sok vágyódás, sok imádság simul egymás mellé. Ha a gyülekezet élő testvéri közösség, akkor az emberek kölcsönösen hat­Balog* János. Elbeszélés. Irta: Farkas Mihályné. 2) Néki csak a Juliskára volt gondja, aki már megunta a várost és itthon lebzsel, de azért — ha kedve tartotta — elment néha kapálni is, hogy betömje a falu száját. Mert tudott dolgozni, ha akart, ezt még az irigye se tagadhatta le. Milyen kecsesen hajladozott nádszál dereka, hogy fehérlett formás lába a kis papucsban — ezt a lát­ványt a Jancsi a világ minden látnivaló­jáért oda nem adta volna. De azért — amilyen bátortalan volt — nem igen mert szólni hozzá, pedig a hamis szép lánnyal ugyan könnyű, volt beszédet kezdeni, mert alaposan föl volt vágva a nyelvecskéje. Nem dugta az föl az orrát minden férfi­szóért, hanem alaposan visszavágott akár a magasorsabeli legény, akár a gamáslis kasznár urfi évódött is vele. Pedig már a Juliska anyja se volt olyan rátartós, sőt elhívta egyszer, hogy kivágná a vén körtefát az udvaron, ameiy megunta a sok áesorgást és kiszáradt. Rétest is sü­tött akkor néki és bort adott hozzá, miköz­ben arról beszélgetett, hogy a szép sze­génylánynak mennyi az irigye. Táncba so­kan vinnék, de kézfogója nehezen akad. nak egymásra. A szívekből fensé­ges erővel egymás felé sugárzik a szeretet. Az egyik lélek bűnbánata sokak lelkében ugyanazt az érzést ébreszti. Áhítatra hangol a mások ajkáról csörgedező imádság s Isten után szomjuhozunk, mikor az Isten lábaihoz ülők erejét megpillantjuk. De a vallásos élet példaadásán kí­vül a gyülekezeti közösség más lelki kapcsolatokat is teremt. Lelki testvériséget ébreszt. A szeretet tiszta vizét rácsörgeti a mindennapi élet szikkadt mezőire. Egymás sorsa iránt érdeklődést ébreszt, fájdalom­öröm osztályos sorsosává avat. A közösség acélfonából láthatatlan hálóval befogja az emberlelkek ezreit s azt mondja nekik: testvé­rek vagytok, van közös célotok, közös érdeketek, egybekapcsoló közös érzelmetek 1 Legyetek test­vérek ! Ilyenkor kiépül a templomi gyülekezet mellett a templomom kívüli gyülekezet. És e kettő együtt egy egész. * Ebből a rövid fejtegetésből is kiérezzük, hogy a lelkész hivatás­munkájában milyen nagy jelentő­sége van a gyülekezetnek. A hivő, templomba járó egyháztag a lelkész munkatársává lesz. Az imádkozok állandó templomépítőkké. Elvégezik egy ember által soha el nem vé­gezhető munkát: kialakítják a kö­zösség lelkiismeretét, önvizsgálatra ösztönzik az embertömegeket s irányt szabnak a közszellemnek. * De János csak nem mert érteni még ebből a biztatásból sem. Az is csupa vé­letlen volt, hogy mikor az uradalomba aratónak elszegődött, épen a Juliskát osz­tották be melléje marokszedőnek. Ennél nagyobb öröm már csakugyan nem érhette a jámbort! A kinai császár nagy úr lehet, de bizony avval se cserélt volna mikor súlyos lépésekkel haladva vágta maga előtt a sárga búzát, tudva, hogy mögötte lépten követi a leány és fényes sarlójával kévébe gyűjti azt. Úgy érezte, hogy őrökké bírná így a munkát, karja ki nem fogyna az erőből. Mikor kiértek a szántóföld végére és egy percre megálltak pihenni, a lány bizalma­san fölnézett hozzá apró verejtékcseppekkel homlokán, a János szive vidáman dobogott széles mellében, durva inge alatt. Mikor az aratásnak vége lett, a mun­kások ünnepélyes menetben fölvonultak, hogy fölköszöntsék az uraságot. A leg- szebbik aratólány — Bán Juliska — vitte a virággal ékes kalászkoszorút. Nagy ál­domás következett erre a kastély udvarán, asztalokat terítettek, vig lakomát ültek. Kasznár-urfi megbecsülte jó munkását, odaült melléje mikor a többiek már javá­ban ropták a táncot. Balog János — mondá — „szeretem ahogy meg tudod fogni a dolog végét. Az Sokan az egyházi élet minden árnyékáért nagy előítélettel a lel­készt teszik felelőssé. Természetes, hogy a lelkész elsősorban felelős, mert hiszen élethivatása egyet je­lent a Krisztus-szolgálattal és egy­házszolgálattal. De az egyoldalú ítélkezésnél sokszor elvész a gyü­lekezet és a gyülekezeti tagok fe­lelősségének kérdése. Pedig az is fontos. Gyümölcstermő ág voltál-e a gyülekezet élő fáján, vagy csak ványadt falevelet mutató csenevész ágacska? Egyszerű fejszám vagy-e, vagy pedig értéket jelentő lélek ? Tevőleges, meggyőződéses vallásos életed beleilleszkedik-e azok közé az erkölcsi erők közé, melyek erő­sítik a gyülekezetét, szárnyat adnak a Krisztus szolgájának és segítsé­get az ő munkájának? * Nagyon fontos, hogy a gyüleke­zet és lelkész kölcsönhatása a kettő helyes viszonyából táplálkozzék. Ezt a helyes viszonyt legrövideb­ben így fejezhetjük ki: a lelkész az Isten szolgája s a gyülekezet lelki vezére. Nem áll tehát a gyü­lekezet felett, nem uralkodik rajta, nem áll a gyülekezet alatt, nem szolgája annak. A gyülekezet élén áll, mint Krisztus elküldött tanít­ványa s a gyülekezet közösségé­ben áll, mint annak legelső és leg­buzgóbb tagja. Istent szolgálja, ezért élete szolgálattá lesz s mert szolgálatát szeretet vezeti, ezért szolgálata uralkodássá lesz. öreg Bakó András már ugvse győzi erővel- majd átteszem etetőnek a hízó-tulkok mellé- ha kedved van hozzá, lehetsz te igás-ko- csis az uradalomban.“ — Megköszönöm Kasznár-uram a szí­vességét, én bizony el fogadnám. — Csakhogy — hiszen tudhatod — fe- leséges embernek kell ám lenni az egész konvenciós majoros-cselédnek? — Bizony az baj, mert nekem nincsen feleségem. — Ej no, ne légy hát mamlasz, mi sem könnyebb, mint ezen segíteni. Nem találnál ennyi takaros fehér-cseléd közt se szived szerint valót? Az a helyre kis szöszke leány, aki a markot szedte utánad, se vetne meg, én azt hiszem. Nézd, most is mindig rajtad a szeme, pedig mással táncol. — A Juliska ? Kinek nem tetszenék az ? De hogyan merném én azt megkéretni ? Úgyis kitennék a szűrömet ? — Próba szerencse 1 Eredj, kérdezd meg_ tőle! És a Jancsi nekidurálta magát és meg­kérdezte, a Juliska pedig reámosolygott a hamis kék szemével és megbiztatta, hogy C3ak jöjjön el minél előbb a násznagyával háztüznézöbe. Így történt aztán, hogy mire betakarí­tottak, elcsépeltek, új-borra-kenyérre már

Next

/
Oldalképek
Tartalom