Harangszó, 1926

1926-09-19 / 38. szám

1926. szeptember 19

BARANQSZÖ.

315

A tékozló fiú. Constantin Meunier szoborművé.

télén avartól. Mindegyikük hallgatott, mint utolsó fekete őszi éjszaka. Végre Pista ütötte fel fejét. Botjával az út szélen szunnyadó kőre legyintett. Leültek, mint öreg imádkozó anyókák a templom lépcsőjére. Az alkony ereszkedő homálya belehelte a messze szunnyadó erdőket. Las- san-lassan közeledett. A kis falu belené- mult az esti csendbe. Hiszen vasárnap este van. Ma volt a harangszentelés. Illő, hogy mindenki könnyes, hallgatag, imádkozó legyen.

Pista megtört fényű szemeivel végig simogatja Lajost. Nagyokat fújt. Mélyeket lélekzett. Izzadságcseppes homlokát letörölte, mely mögött iszonyú vad küzdelem dúlhatott. Tán az élet és halál viaskodott

egymással. Végre feltörte a csendet. Fáj- ; dalmasan jött minden gondolat lelke me- ' lyéből, ahova emberi szem nem lát, ahova Isten segitő áldó keze hullatott drága gyöngyöket. Csak akkor vesszük észre, őket, mikor véges földi életünk élettelenül nyöszörög, fuldoklik bennünk s ezt a gyengeséget akarjuk felejtetni édes szülő, jó testvér, vagy meghitt barát előtt.

Mintha tűnő messzeségben zivataros éjszaka fájdalma sírna, úgy beszélt Pista.

— Lajos, te tudod, hogy életem rövid. Nyáron is van őszi hervadás — Lajos meleg, bizakodó tekintete megakakt Pistán. Szeme tágra nyílt. Kezét Pista kezébe tette. Érezte, hogy ezért a régi cimboráért eljött meghalt ősei végzete.;]«, «száraz" bec tegség. Érezte, hogy visszahozhatatlanul tá- í volodik tőle. Az utolsó találkozás halálszele nyöszörgött köröttük. Lajos szemébe könny szökött. Valami torkát szorította, j — A végzetem Lajoson, folytatta tompán, az hogy ma, vagy holnap meg kell halnom. Érzem. Szivemben szakadoznak az élet húrjai — Pista ajka lihegett. Lajos felszisszent Pista leintette s folytatta tovább; — Maradj nyugodtan. Ez utolsó találkozásunk itt e földön. Hallgass meg nyugodtan ma is. Tudom, hogy sajnálsz. Hiszen életünk vize egy mederben folyt A sötét mély vízen együtt eveztünk a messze ismeretlen cél felé. Én megérkezem. Te menj tovább. — Én kidőltem a sorból, azért helyettem is — sipolya lélekzett..;