Harangszó, 1926

1926-06-27 / 26. szám

222 HARANQSZO. 1926. június 27 Jún. 29. Aki nem tud szakítani. I. Mózes 19. íz—2o. Szakitás nélkül nincs keresztyén élet. Ez hiányzik legjobban nekünk. Pedig már az ótestamentom lapjain elkezd erre tanítani az ige. Hány embert mutat be ne­künk a biblia, kiknek az lett a vesztük, hogy nem tudtak szakítani 1 Lót vői egy­általán nem akarjak. Neki és nejének segít­ségére jön az Úr. S neje még így sem tudott. Azóta a sóbálvány szobra lett annak az igazságnak, hogy aki nem tud szakítani, az menthetetlen. Jún. 30. Egyoldalú szakítás. Lukács 11.37—12. A szakításoknak mindenekelőtt a mi belső világunkban kell bekövetkezniök. Vannak, akik bizonyos külső dolgokban nagyszerűen tudnak szakítani. Ez rendkívül veszedelmes állapot. Aki csak külsőleg szakít, az képmutatóvá válik. Ha belül sza­kítottál a bűnnel, meg fog látszani a kül­sődön is. Ez helyes. De vigyázz, mert az is meglátszik a külsődön, ha szakításaidnak igazi színtere nem a te szíved 1 júl. 1. Szakítás a hamis szellemi irány­zatokkal. II. Korinth. 6. u—is. Nem segít az emberen az, hogy egyszercsak elkezd a hivő lelkekhez is vonzódni, ragaszkodik barátságukhoz, olvassa könyveiket és szí­vesen hallgatja őket. Rátudsz- e mutatni félbehagyott könyvekre, egykori kedvenc íróidra és égig magasztalt földi nagyságokra, akikkel ma már semmi dolgod, mert sza­kítottál velük. Egyeseknek az az átkuk, hogy jobban tudnak ragaszkodni, mint szakítani. Júl. 2. Szakitás a világgal. Máté 7. 13—14., 24 —29. Sokkal többen lépnének a keskeny útra, ha a széles u'.tal való szakí­tás nélkül lehetne tenni. Vannak a világnak bizonyos kötelékei, amelyek Tégedet nem szorítottak soha, de azért ne gondold, hogy nincs mivel szakítanod A szakilást vidd végbe legkérlelhetetlenebbül azon a ponton, amelyiken legjobban kötöz a világ. S azután meg fogod látni, hogy nincs a világnak egyetlen egy pontja, — tükörbe nézéstől a pénz szerelméig, mellyel ne kellene neked tudatosan is szakítanod. Júl. 3. Szakítás az „én“-ncl. Lukács 9.23—24. A szoros kapunál elég, ha azt mondod: .Uram, én kész vagyok Teérted mindennel szakítani". A keskeny u'on járva azután mindjobban tárgyalás alá kerülnek a dolgok. A szakítások köre mindjobban bővül, mig rákerül a végső szakitási ponlra: az .én“-re. Ne állj meg útközben. Az a jó, ha mielőbb a dolgok végállomására juttat­hat a Lélek. Nem veszed észre, hogy az Úr ezt sürgeti nálad: Szakíts az .én*-nell Júl. 4. A szakítás gyümölcse. Kolosse 3.1—w. Milyen szomorú gyümölcse lett Éva szakításának. A szakitás édes volt, a gyümölcs keseiü. A keresztyénnél a szaki­tás keserű, de a gyümölcs édes. Sok sza­kítás, — 8ok gyümölcs. Sok keserű árán sok édes ? Óh nem. Van itt is egy evan- géliom. Ha hűségesen végzed, a szakítás mind többet veszít keserűségéből, a gyü­mölcs pedig mindig többet nyújt az Úr Jézusban való gazdag életből. Kedves lélek, hát szakíts 1 Az Úr megmondja, hogy mivel. Aki nem tud szakítani, az elveszett. Gáncs Aladár. Rothbauer Ferenc bányagondnok keres a nyári szünidőre fia mellé egy hasonlókorú (12—15 éves) gimnazistát, aki tisztán be­szél németül. Útiköltséget és úri ellátást kap. Jelentkezni lehet az apánál (Királd, Borsod m.) és az ózdi lelkészi hivatalnál. Felhívás a győri evangélikus diakonissza­képző intézetbe való belépésre. Ha valamikor, úgy napjainkban különö­sen fontos kötelessége egyházunknak, hogy a nehéz életharcban veszélyeztetett tagjait fölkeresse, szükségükben segítségükre le­gyen, a szeretetben munkás hittel gyako­rolja az élő keresztyénséget s erősítse Isten országát. Fokozottabb mértékben van tehát megfelelő munkásokra szükség. Ilyenekül önként kínálkoznak a diakonissza testvérek. Az az áldásos munka, melyet ők a beteg­ápolás, szegénygondozás, gyermeknevelés 8 az evangélizálás körül kifejtenek, nagy szolgálat a lelkészeknek, gyülekezeteknek s egész anyaszentegyházunknak. Ma tulaj­donképen minden nagyobb gyülekezetben kellene lenni diakonisszának Hogy ezt a célt valahogyan megközelítsük a győri ev. gyülekezet nagy áldozatkészséggel s az idő­ket megértő lélekkel elhatározta, hogy ma­gyarhoni egyetemes egyházunk számára Szeretetházában diakonisszaképző intézetet állít fel. Istenben bízva vállalja a kezde­ményezéssel járó nehézségeket. De hogy az intézet sikeresen működhessék s minél előbb becsáthasson ki diakonisszákat, — egyetemes egyházunk és buzgó híveink támogatására számit. — Kérjük mindenek előtt, foglalják be buzgó imádságukba kö­zös szent ügyünket, hiszen mindenek felett Isten megsegítő kegyelmére szorulunk. — Aztán támogassák adományaikkal az inté­zetet 1 Tudjuk, hogy a szeretet soha el nem fogy 1 Végül, az arra hivatást érzők jelent­kezzenek az intézetbe való felvételre. A lelkész urak hívják fel a hívek figyelmét erre a munkára, küldjenek hozzánk mun­kásokat. Tájékozásul megemlítjük, hogy csak olyan hajadonck és gyermektelen öz­vegyek vehetők fel diakonisszának, akik 18 ik életévüket betöltötték s negyven év­nél nem idősebbek. A próba idő alatt, mely 1—2 évig tart, a növendékeket az intézet élelmezi díjtalanul, de ruházatukról maguk gondoskodnak. A ruházat egyszerű, sötét színű, egyszerű szabású legyen. A kalapot és munka kötényt Győrött utasítás szerint ke l beszerezni. Megkívántainak lehetőleg a következők: 3 ruha, ezek között egy fekete, 6 egyszerű ing, 12 pár harisnya, 12 zsebkendő, 3 hálókabát, 4 színes alsó­szoknya, néhány kötény s egy ünnepi fe­kete kötény, esernyő, 2—3 pár cipő s az évszakoknak megfelelő 1—1 felöltő. — A felvételre vonatkozó kérvényeket július hó 15-ig kell benyújtani a Szeretetház igazgató- lelkészéhez. A bélyegtelen kérvényhez mel­lékelni kell: a) a folyamodó magaírta rövid életrajzát; b) keresztlevél; c) a szülők vagy a gyám beleegyező nyilatkozatát; d) az utolsó iskolai bizonyítványt; e) lelkészi bizonyítványt a folyamodó vallásos és er- kö'cú életéről; f) orvosi bizonyítványt az illetőnek testi épségéről és egészségéről. Az összes iratok egyházi belkezelésre bé­lyegmentesek. A jelentkezők vegyék figye­lembe, hogy a diakonissza hivatás gyakran nehéz munkával jár, kitartást és ép testi erőt igényel De legfőbb feltétel az Isten iránti hálával eltelt szív, Krisztushoz s az emberekhez való őszinte nagy szeretet. — Szükségés, hogy aki diakonisszává akar lenni, annak egesz egyéniségét áthassa az az evangéliumi igazság: kegyelemből üd­vözölünk a Krisztusban való hit által. Csak úgy lehet az Urnák alázatos, hűséges, ön­megtagadó készséges szolgálója, csak úgy vezethet másokat is a Krisztushoz. Ne in­dítsa az illetőt valami mellékes ok — ne­héz viszonyok, csalódás, bánat, elhagyott- ság — a diakonissza hivatásra, egyedül a Krisztusban tapasztalt kegyelemért érzett hála. Ez nagy erőforrás 8 nagy boldogság lesz számára. Neki kiváltképen fel kell venni a Krisztus gyönyörűséges és könnyű igáját, úgy járni az ő nyomdokain! Neki szolgálónak — a diakonissza szó azt je- jenti — kell lenni, önként, szabad akarat­ból. Nem tesz apácaszerü fogadalmat. Visz- szatérhet elaggot, beteg szüleihez, ha szük­ség van rá, — magánvagyonával szabadon rendelkezik, férjhez mehet. Munkáját ter­mészetesen díjtalanul végzi. De ellátást, ruházatot, betegség esetén gondozást az intézettől kap s ha mindvégig hűséges ma­rad, aggkori ellátásban is részesül. Aki úgy érzi, hogy ez a hivatás leikével rokon s be tudja tölteni egész életét, az jöjjön közénk, szolgáljon velünk együtt az Úrnak, szeretett anyaszentegyházunknak, beteg elhagyott testvéreinknek s az Úr ki­csinyeinek, az árváknak! Intézetünk két diakonisszanővérnek s egy lelkésznek vezetése alatt áll. Beteg­ápolásra kórházban készülnek elő a nö­vendékek, lakásuk a Szeretetházban lesz. A jelentkezők augusztus hó 15-ig kap­nak értesítést, hogy felvehetők voltak-e vagy nem. Közelebbi felvilágosítást szívesen ad Pálmai Lajos lelkész, Szeretetházi igazgató. A zorványi vár ura. Irta : Szombath Ernő. n> Úgyis történt. Kora reggel lóra ültek mindketten s István kalauzo­lása mellett neki indultak a hosszú útnak. Bizony, most lassabban ha­ladtak, mint ahogy István jött. Az még fiatal ember volt, bírta a nap- hosszati lovaglást, de Varsády már a hatvanat átlépte, ő alatta a ló már csak poroszkálva mehetett. S közben-közben pihenni is kellett, így bizony csak hatod napra érkez­tek meg Érsekújvárra. István a várba ment fel, hogy ott tudakozódjék János felől. Olt útbaigazították azzal, hogy a nővé­rénél lakik, de hogy ott mit csinál, azt nem tudják, mert sohse néz feléjük. Egyszer volt csak itt s ak­kor is csak azért, hogy ha keresné valaki, hát odaküldjük. István megköszönte az útbaiga­zítást s mentek a jelzett ház fel­keresésére. Egy párszori kérdezősködés után szerencsésen oda is találtak. Beléptek az uccaajtón. Varsády szive úgy vert, hogy azt hitte, kiugrik a helyéből. Meg­állt egy pillanatra s egy forró te­kintetet vetett az ég felé. — Oh én Uram, óh én Istenem!

Next

/
Oldalképek
Tartalom