Harangszó, 1926
1926-01-17 / 3. szám
18 HARANGSZÖ 1926. január 1?. egymás iránt és a rokonok iránti érzelmek fellobbanása, az egymás iránti kötelességek átérzése, megfontolása foglalkoztassa ilyenkor az ünnep főszereplőinek lelkét. Ezeket a gondolatokat és érzelmeket az egyházi szertartás, a rokonok személyes Jelenléte s OzOnnel áradó jókívánságai magas fokra emelik és valósággal megszentelik. Ez a szent hangulat, ez a magasztos emelkedettség tegye az új pár lelke előtt ezt a napot emlékezetessé. Ünnep, valóban ünnep legyen a lakodalom, de ne olyan káprázatos alkalom, ahol csak az érzékek: a szem a fül, no meg a gyomor találnak nemcsak kielégítést, hanem kétségkívül kimerítő felesleget. Péter gazda elkomolyodott, gondolkodóba esett, de csak egy pillanatra. — Nem akarnánk mi kérem — tessék elhinni — nagy lakodalmat tartani, de mikor a rokonság igen kiterjedt, a szomszédok, ismerősök is elvárják, hogy meg ne feledkezzünk róluk. Mit szólna hozzá az egész falu, ha Garab Péter csak olyan lakodalommal eresztenék ki egyetlen lányát a házból, mint valami zsellérember — mondja Péter gazda olyan hangon, mintha azt mindenkinek tudnia kellene, hogy hat ökör jár ki az ő udvarából. — Most már otthon vagyunk! — szólt a lelkész élénk taglejtéssel vendége nem kis meglepetésére — otthon vagyunk kedves Garab uram. Mit szólna hozzá az egész falu I Vizsgálja meg a szívét szeretett hívem keresztyéni töredelmességgel és akkor minden bizonnyal arra a felfedezésre jut, hogy nem is annyira az új házaspár boldogsága kedvéért, hanem azért akarunk nagy vendégséggel tündökölni, hogy két falu lakosai soksok dicséretekkel halmozza el a családot, hogy két falu lakosai hetekig, hónapokig beszéljen róla. Azonban gondoljuk meg azt is, mi lesz ennek a következménye. Rövid idő múlva a jóval kisebb birtoku Koronczai Mihály is férjhez adja a lányát. Természetesen ő se akar majd messze elmaradni az adott példától. Aztán majd a még kisebb gazdák is restelkednének, ha az ő lakodalmi vagy névnapi mulatozásaik nagyon elütne a vagyo- nosabbakétól, inkább erejük túlfeszí- tésével is igyekeznek a magasra emelt színvonalra felkapaszkodni. A példa ragadós. Könnyű elképzelni, hova vezet ez az áldatlan verseny, melyet Garab Péter uram emlékezetes példája indított meg. Versenyzünk a tobzódásban, amikor a haza, az egyház, a közintézményeink a szükölködés morzsáin tengődve alig képesek a legnélkülözhetetlenebb szükségletek költségeit előteremteni. Gondolkodjunk. Nem lehetne úgy elrendezni a dolgot, hogy fösvénységgel se vádolhassa senki Garab uramat, de az esemény bensősége, ünnepélyessége se szenvedjen rövidséget és még se legyen napokig tartó vigadozás? Mikor egy erdőrészt akar kiirtani ugyebár, kijelöli előbb a határt és ahány fa a határon belül áll, azt mind kivágja. Ha kevesebb munkát és költséget szándékozik az irtásra szánni, kisebbre vonja a határt. Mit gondol Garab uram, ha ezzel az alkalommal is szorosabbra vonná a meghívandók körét és csak azokat hívná meg, akik ezen a körön belül esnek; aztán az ily módon megtakarított összeget valamely jótékony célra, például a vagyontalan iskolás gyermekek tankönyveinek beszerzésére, vagy a szorgalmas és jómagaviseletü gyermekek jutalmazására, az iskolai könyvtár gyarapítására, vagy theologusaink otthonának felállítására stb. fordítaná, ezzel olyan emléket emelne közönségünk körében, amelyért nem hetekig vagy hónapokig, nem is holtáig, hanem az unokák unokái is hálával emlegetik ezt a nevet, az új pár nevét és ezt a napot, amelyen a kegyes jótékonyság kiáradott. Ezzel mutatják meg igazán lányuk iránti szerete'üket. Ez lesz olyan példaadás, mely méltó Krisztus Urunk igaz követőjéhez, mert az ilyen példa készíti elő azt, amiért naponta imádkozunk: Isten országának eljövetelét, ez lesz olyan példaadás a falu szeme előtt, amelynek követése ezreknek, vagy talán millióknak tikkasztó szomjúságát jótékonyság harmatával segíti eloltani. — Igaza van tisztelendő uram — rebegi Garab Péter gazda eifogódott hangon — nem is mondanék ellen, de mit szólnak hozzá otthon az asz- szonyok ? — Mondja nekik, hogy ne adjanak példát Krisztus Urunk mondására, hogy a gazdagok nehezen jutnak a mennyországba — válaszol a lelkész határozott hangon. — A mennyországba — ismétli Péter gazda meghatottan. — Igen, a mennyországba. De majd az eskettetés alkalmával megemlítem beszédemben azt is, hogy az örömszülők a mai családi ünnepet jótékony alapítvánnyal tették örök emlékűvé, milyen öröm, tisztelet és hálaérzet buzdul fel nemcsak a lakodalmas nép, hanem az összes jelenvalók szívében I Úgy legyen tehát szeretett hívem. Az egyházi szertartás pedig legyen méltó a nemes elhatározáshoz. Gyúljon föl a csillár, szóljon az orgona, zendüljön meg a tanulók éneke, mikor a boldog házaspár átlépi az Isten háza küszöbét. És mikor az esküvő után összegyűl a lakodalmas nép a háznál, az ő szemük örömsugára, a szülők vidám arca, mindnyájuknak buzgóságtól áthatott, dobogó szíve s majdan az egész falu hálája hirdesse: >Ma lett üdvössége e háznak.« Garab Péter uram csendesen fölemelkedik a székről, melyen ült. Kezének reszketése — midőn azt bucsu- zásul a lelkész felé nyújtja, mély megindultságáról tesz bizonyságot. — A jő Isten áldja meg a tisztelendő urat ezért a szép gondolatáért! Sass János. A veszprémi kultúrest. Kapi püspök előadása a testi és lelki élvezetről. A veszprémi ev. nőegylet egy beszerzendő orgona költségeire Vizke- reszt napján nagyszabású kultúrestet rendezett. A kultúrest 8 órakor vette kezdetét a Petőfi színházban, amelyet — mint a Veszprémvármegye írja — vallás és társadalmi különbség nélkül szorongásig megtöltött a közönség. A műsort a veszprémi dalosegyesület szép énekszáma nyitotta meg, fénypontja Kapi Béla püspük remek előadása volt »A testi és lelki élvezetekről«. — Mi a test — mondotta —, a lélek börtöne e, vagy temploma? S mi a lélek, a test rabszolgája- e, vagy annak koronás királya ? Az a kérdés, mennyire hatja át élvezet a mi nemes, tiszta munkálkodásunkat. Ahol az élvezet egészen röghözkötött, ott megszűnik a lélek szárnyalása. De ahol tiszta tűzet kap, ott felemel az eszmények világába. Arisztotelész szerint vannak természetes élvezetek, amelyek meggyógyítanak, vagy gyógyításhoz erőt kölcsönöznek, vannak természettől jó élvezetek, amelyek kidolgozzák az igaz embert. Csoportok alakulnak ki aszerint, mennyi kapcsolata van az élvezetnek a földi, érzéki vonatkozásokkal, vagy pedig keresik az ideális, lélekkel élő embert, aki isteni szépségeket és igazságokat akar fejleszteni a maga és
