Harangszó, 1926
1926-05-16 / 20. szám
166 1*26 május 16 flAKANÖSJO Zorványi is bement a feleségéhez. Az nyugodtan aludt, meg a gyermek is. ». maga is lepihent, de sokáig hánykolódott az ágyban. Nem tudott elaludni. A mai napi események s a jövő aggodalmai nem hagyták pihenni. Végre is imában fordult Istenéhez s kérte az ő megsegítő kegyelmét. S az ima megnyugtatta. Nyugodtabb lett s csakhamar elszunnyadt. Reggel hangos sikoltozásra riadt fel. A felesége ott állott a bölcső előtt és szeme rémülten tapadt a gyermek vánkosára. Zorványi kiugrott az ágyból s ott termett a bölcsőnél. A gyermek fejvánkosa balfelől véres volt. Az anya kiáltozására felébredt a gyermek. Felkapta, hogy megnézze, mi történt? Zorványi is kíváncsian nézett oda. A gyermek bal füle tövétől mintegy két centiméteres hosszú vörös esik húzódott a haj felé. Attól lett véres a vánkos. Már aludt var volt rajta. Az anya rémülten nézett a férjére. — Mi ez ? Mitől lehet ez ? Csak nem halálos? Zorványi közelebbről is megnézte a sebet. Aztán mosolyogva legyintett a kezével. — Semmi. Egy kis karcolás az egész. A gyermeknek éles a körme, bizonyosan azzal karcolta meg magát. Egy-két nap alatt beheged a seb s aztán nyoma sem lesz. * Ambrus tehetetlenül állott a gazdája mellett s nem tudta, mit tegyen, mihez kezdjen, hogy életre keltse. Hosszas töprengés után eszébe jutott a butykosa, amely még félig tele volt jóféle szilvóriummal. A koránkelő magyar, pláne, ha lóháton jár, mindig ellátja magát az ilyen és ehhez hasonló utravalóval. Ambrus is hát elővette s pár jó kortyot eresztett le Gáspár úr torkán. S a tüzes folyadék csodálatos erővel hatott. Még jó kelvén le sem ért, Gáspár úr szeme már nyiladozni kezdett s pár perc múlva teljesen magához tért s felült. Hirtelen nem is tudta, hol van ? Körülnézett. S amint tekintete a várra esett, egyszeribe eszébe jutott minden. Végighuzta tenyerét az arcán. Az csupa merő vér lett. Felugrott. A vár felé fordult. Öklét magasra emelte s megfenyegette. — Várj csak, várj! Megkeserü- löd te ezt! Egy nemesre korbácsot emeltél 1 Meggyaláztál! Ezért bepanaszolhatnálak a királynál! De nem teszem. Majd én leszek a te birád! De kegyetlen, végtelen kegyetlen leszek! Ott sebezlek meg, ahol az legjobban fog fájni! S aztán kiűzlek a várból! Ha kell, megöllek, eltaposlak, mint egy hitvány férget! S a birtok az enyém lesz. Erre esküszöm! Azzal a lovára pattant s megindult. Ambrus hűségesen követte. Az utón Gáspár úr nem szólt egy szót se. Fejét lehajtotta s valamin gondolkodott. Hirtelen az előbbi vén cigányasszony toppant eléje. — Itt vagyok nemzetes uram. Vártam, mert azt mondta, hogy várjam. Gáspár úr megállította a lovát s pár pillanatig némán nézte az asz- szonyt. Aztán odaszólt a csatlósnak. — Eredj előre. Majd utolérlek. (Folyt, köv.) Gsendöl, kondul új harangszó... A nemesbéri összgyUlekezet — amint már a „Harangszó“ beszámolt róla, — az év elején közadakozásból új harangot rendelt. Az új harang a gyülekezet örömére ápr. hó U-én lett hazaszállítva. A megérkezéskor lovasbandérium és küldöttség fogadta a határszélen, hol Hajas Gyula tanító köszöntő szavainak elhangzása után a gyülekezet leányai virágdíszbe borították a harangot s az azt szállító négyesfogatot, így jutott az el az evang. és róm. kath. templom harangjainak folytonos zúgása közepette, a nagy számmal összegyülekezett hívek seregétől körülvéve a templom elé, ahol gyülekezeti közének s két iskolásgyermek kedves szavalata után Gőcze Gyula lelkész üdvözölte, majd az anyagyülekezet háromszólamú énekkara a magyar Hiszekegy éneklésével befejezte a fogadtatási ünnepélyt. Egy hét múlva, ápr. 18-án történt meg az új harang ünnepélyes felavatása Stráner Vilmos egyet, dékán és dr. Pröhle Károly egyet, prodékán szíves közreműködésével. Az örömünnep a nagyszámú hívők közénekével (236. é. 1—3. v.) kezdődött, utána Gőcze Gy. lelkész oltári imát és epistolát olvasott. A következő közének (368. é. 1—3. v.) után Stráner professzor János 10. íi—is. verse alapján prédikált. Lélekemelő tanítását a hallgatóság mindvégig teljes odaadással figyelte s a jelenvoltaknak bizonyára kitörülhetetlenül emlékezetükben maradnak intő szavai: „Óh vajha meghallanátok ti és a ti utódaitok a ma felavatandó harangnak szavából minden időben kicsendülő hívogató, biztató, vigasztaló szózatot: „Én vagyok ama jó pásztor ... stb ___1“ — Buzgó imája után az anyagyülekezőt kara énekelte Hajas Gyula tanító vezetésével a „Csendül, kondul új harangszó“ kezdetű alkalmi éneket. Ennek elhangzása után Pröhle K. dr. lépett az Úr oltára elé, hogy — úgymond — az egyházi hatóság megbízásából neki jutott szent feladatot teljesítve, a gyülekezet új harangját a háromságos egy Isten nevében felavassa. Az Ezék. 34 . ío. versén alapuló, minden izében lebilincselő avató beszédjében tolmácsolta az egyházi felsőbb- ség köszönetét mindazoknak, kik az új harangnak beszerzését áldozatkészségükkel elősegítették; elismerését fejezte ki a Sel- tenhofer cégnek a lelkiismeretes munkájáért, mellyel a gyülekezet megbízását teljesítette; majd hittel és bizalommal kérte a gazdag Isten áldó kegyelmét az új harangra, buzdítván a gyülekezet minden rendű és korú tagjait a hithűségre, egyházszeretetre és az igazi, bensőséges vallásos életre, hogy a gyülekezet életét hosszú évek óta bénító dér és téli fagy immár felengedjen s így a felavatott új harang hirdetője, tanúja lehessen ama régen várt jobb kor eljövetelének, „mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakén“. Mély értelmű, gondolatokban gazdag, sokszor örömkönnyeket fakasztó elmélkedésének végeztével felharsant Nagy Lajos tanító által vezényelve az alszopori leány- egyházközség férfikarának éneke „Dicséret, dicsőség a magas égi királynak ...“ Ezután áhítatot keltő hangon megszólalt a 312 kg. súlyú „B“ hangú harang s gyönyörűen zengő hangja a hű szívek hálafohászaival együtt szárnyalt a mindenség Urának trónusához. A befejező közének (10. é. 1. v.) és a nemzeti Himnusz éneklését követőleg megszólalt mind a két harang s velük együtt a róm. kath. templom két harangja és fél óra hosszat zúgtak a világháborúban hősi halált halt testvéreink emlékére. Adja Isten, hogy az emlékezetes ünnepélyen elvetett sok jó mag dús talajra talált légyen az egyháztagok szívében 1 EÜYRÖL-MÁSROL. A mindennapi életből. Miniszteri rendelet a hivatalos levelezés portója tárgyában. A kereskedelmi minisztérium utasította a postahivatalokat, hogy az egyházi hatóságok, hivatalok és szervek által »Hivatalból portóköteles* vagy »Hivatalos felszólításra* jelzésre feladott, illetőleg a részükre ugyanilyen záradékkal érkezett bérmentetlen levélpostai küldemények után csak az egyszeres viteldíjat számítsák fel és szedjék be a címzettől, pótdíj nélkül. Azokban az esetekben, amidőn az egyházi szervek valamely állami, törvényhatósági vagy egyházi hatóságtól, vagy egyéb szervtől kapott felhívásra válaszolnak és a viteldíjat arra akarják áthárítani, a »Hivatalos felszólításra* záradékot alkalmazzák, ha pedig egyházi hatóságok egymáshoz, vagy magánfelekhez ezek érdekében intéznek levelet ésxa viteldíjat
