Harangszó, 1926

1926-05-16 / 20. szám

II gyámintézet felhívása.

A mult év okt. 11 -én Kőszegen tartott egyetemes Gyámintézeti közgyűlésünk elhatározta, hogy ebben az esztendőben kiad egy rövidre összefogott Gyámintézeti évkönyvet, amely a hívek nagy seregével megismerteti a gyámintézet célját, feladatát, munkáját ; közli a gyámintézeti híreket, adományokat és minden egyes kérvényező egyházközségnek s intézménynek híven megrajzolt képét. Ezt az évkönyvet, úgy gondoltuk akkor, megküldjük ingyen minden evangélikus családnak, hogy igy híveink — természetes mindegyik a maga anyanyelvén — megismerje a gyámintézet ajtaján kopogtató gyülekezetek »és intézmények jaját és baját és tőle telhetőleg siessen azt enyhíteni.

Egyetemes Közgyűlésünk, amelyet megkértünk, hogy ezen évkönyv kiadásának költségeit vállalja, — fedezet hiányában azt ez idő szerint nem tudja megtenni. Mélyen sajnáljuk ezt, mert tagadhatatlan tény, hogy a hivekne< nagy tömege nem is ismeri gyámintézetünk magasztos célját, feladatát és szép munkáját. A gyámintézethez folyamodó gyülekezeteknek s intézményeknek igazi helyzetét pedig még a gyáminté/.eti munkások sem ismerik úgy, amint azt megismerhetnék akkor, ha a nagy nyilvánosság előtt tárnák fel a kérvényezők helyzetüket.

Reméljük azért, hogy Egyetemes Egyházunk ebben az esztendőben eme célkitűzésünk megvalósításában ségitségünkre lesz. Addig is jelen felhívásunkat a különféle gyám intézeti fórumoknak, egyházunk tanári s tanítói karának s a hívek seregének tájékoztatásul figyelmébe ajánljuk s kérjük, hogy kiki a maga helyén: a templomban, iskolában, gyülésteremben. családban s mindenütt, ahol erre alkalom kínálkozik, a gyámintéz.etnek buzgó apostola és Isten munkatársa (Kor. I. 3. 9.) legyen. Isten az ő »szántóföldjének« megmunkálásánál és országa felépítésénél s megvédésénél, nemcsak oly kiválasztott edényeket (Após. 9. 15.) vesz

igénybe, mint a milyen volt Pál apostol, Luther Márton, vagy Gusztáv Adolf, avagy a G. A. egyletnek s a gyámintézetnek áldott emlékű előmunkásai: Grossmann és Zimmermann Németországban, Székács és Wimmer Magyar- országon. Isten az ő »szántóföldjének« megmunkálásánál s országa felépítésénél számit és igényt tart minden egyes egyházát szerető s azt megbecsülő evangélikus keresztyén emberre. Hisz ugye még az is, akire az egyház semmiféle néven nevezendő hivatalt nem bízott, munkatársa Istennek. S vájjon hol lehetne hasznosabb munkatársa Istennek, mint éppen a szeretetmunkásságnak úgyszólván ősföldjén, a gyámintézet terén.

A 19. és 20. század mesgyéjén egy előkelő német napilap ezzel a kérdéssel fordult a tudósokhoz, művészekhez, államférfiakhoZj mit tartanak a 19. század legnagyobb vívmányának. E kérdésre a berlini egyetem nagynevű asztrono- musa, dr. R. Lehmann Filhés tanár a következő

választ adta : »A csillagászati tudomány képviselőjétől talán azt várja a közönségj, hogy p. o. a Neptun felfedezését vagy a spektrálanalizis találmányát, vagy talán a természettudomány terén tettmás nagy felfedezést tartson évszázadunk legnagyobb vívmányának; de az én legmélyebb és legbensőbb meggyőződésem szerint századunk legjelentékenyebb eredménye nem a tudomány terén keresendő. Én azt vallom, hogy századunk legnagyobb és legjelentősebb eseménye és diadala : a keresztyén szeretetmunkásság felébredése és erőteljes kivirágzása: a belmisszió.«

Nos a 'oelmissziói munka körébe tartozik a gyámintézet munkája, sőt a gyámintézet munkája a belntissziói szeretetmunkásságnak ősföldje.

A gyámintézet is úgy tesz, mint hajdan az apostolok s azok a buzgó férfiak és nők, akik házról-házra járva, összeszedték a szeretet adományát s azt elvitték egy-egy szűkölködő gyülekezetnek, lett légyen az akár idegen országban vagy világrészben is. (Após. 11. 29. Rom. 15. 26. Kor. 1. 16. 1 2. Kor. II. 8. 20. 9. 1.)

A magyarhoni e. e. e. gyámintézet azáital, hogy az ő működésével belekapcsolódik a Gusztáv Adolf egylet világraszóló működésébe, olyan mint az a pici ér és csermely, mely kristálytiszta vizével nemcsak a rövid futása melletti réteket üdíti, öntözi, hanem áldását tovább küldi még a nagy óceánba is. Gyámintézetünk is egyik helyen oltárt, másutt orgonát, templomot, vagy iskolát, egyházi jótékonyintézményt segit felépíteni, szent edényeket szerez be, bibliát, ima- és énekeskönyveket ad az Isten igéjét áhítozó hívek, imádkozni és énekelni vágyó konfirmandusok s felnőttek kezébe.

A múlt esztendőben pl. magukat megnevezni nem akaró jóltevők lehetővé tették, hogy a tőlünk elszakított tiszta magyar szegény kis gyülekezetnek a burgenlandi öriszigetnek 70 drb uj dunántúli énekeskönyvet adhattunk s ezzel munkálhattuk, hogy ott a magyar evangélikus ének el ne némuljon. Ez idén pedig Főtisztelendő és Méltóságos Kapi Béla dunántúli püspök Ur a Luther énekeskönyv megjelenésének négyszázados jubileuma alkalmából az egyházkerületében gyűjtött offertoriumnak egyik felét a dunántúli szórványgyülekezetek énekeskönyv szükségletére fordította, a másik felét mely több milliót tesz ki, a gyáminíézét utján a Gusztáv Adolf egyletnek bocsátotta rendelkezésére németországi és külföldi szórványhivek énekeskönyv szükségleteinek fedezésére. Ebbő! a mi offertoriuinunkból, mint a G. A. egylet elnöke D. Rendtorff írja, még Oroszország ev. lutheránus egyházainak énekeskönyv szükségleteire is fordítanak egy részt s igy a mi filléreink is hozzájárulnak ahhoz, hogy Szovjetoroszország- ban az evangéliom uj erőre kapva, ismét lábra álljon.

Gyámintézetünk fennállása óta testvéri jó viszonyban él a Gusztáv Adolf-egylettel, amely ez évben is tetemes segélyben kívánja részesíteni magyarhoni egyházunkat. A Gusztáv Adolf-