Harangszó, 1926

1926-01-17 / 3. szám

XVil. évfolyam. 1926. Január 17. 3. száni. Alapította KAPI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonoa: i DDDánt&U Lntüer-SsövBtséa. A* Országos Latber-SzSret- «ég hivatalon lapja. Kéziratok, előfizetőéi dijak 6e reklámadók a HARANGOZÓ ezerkesztő- kladóhlTatalának Baantcotthárdra (Vasrm.) küldendők. BlőfiietéBt elfogad minden ezang. leiké«« él tanító. Meoitlsiik minden rasároip. V Oh Jézusom, mily boldogok, kiknek szívük együtt dobog. Szerkeaztő-kladóhlvatal: szentootthArd. Vas vármegye. FlókkladéhlTatal „Luther-TársasAg* könyv- kereskedése Budapest, VUI., Szentklrályl-u. 51/a. A „HABASG8Z0« előfizetési ára: az elsé negyedévre 10.000 korona. Félévre 30.000 korona. Csoportos küldéssel 10°/«-oi kedvezmény. Amerikába egész évre 9 dollár ; az utódállamokba az I. negyedre 20.000 K. Boldog hajlék! János 2.3. „És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk !“ .. . Mennyegző volt a galileai Ká­néban. . . . Tanítványaitól kísérve Jézus is belépett a lakodalmas házba, és ott mutatta meg az ő dicsőségét. A legelső csodatétel... amelynek színhelye egy meghitt, meleg családi otthon, tehát egy olyan hely, amely minden nemes lélek előtt a legdrágább az egész világon!... A legelső csodatétel... amely ott játszódik le egy boldog hajlék szűk családi körében, tehát egy olyan helyen, amely az em­beriség életét tekintve a legfonto­sabb az egész világon! . . . Milyen magas kitüntetése ez a mi ottho­nainknak, amelyeknek fedele ol- talmazólag borul fejünk fölé! . . . Jézus legelső csodatétele nem egy magánosán álló emberért történik meg, nem is a nagy nyilvánosság előtt a széles utcákon, vagy a za­jos piactéren — hanem egy szűk családi otthonban a családi ott­honért ! Ne gondoljuk, hogy ez talán csak mellékes körülmény! Jaj, milyen hatalmas figyelmeztetése ez a vi­lág Megváltójának! íme, az ő sze­mében milyen drága értéket kép­visel a család, milyen fontos előtte egész itthoni életünk, mennyire a szívén feküsznek, a családi élet örömei akár kicsinyek, akár na­gyok !... „Nincs boruk!“ ... Ugy-e milyen jelentéktelen szükséget je­lent ez, és Jézus mégis könyörüle- tességre indul . . . mennyivel in­kább megesik szíve rajtunk az ott­hon nagyobb, jelentősebb szüksé­geinek láttára, hogyne segítene nagy családi bánat és szomorúsá­gok idején! A kánai menyegző csodája ért­hetően hirdeti, hogy Krisztus az otthonnak is Megváltója, megszen­telje, legjobb pártfogója, gyógyító orvosa, védelme és éltető napja akar lenni. Legelső csodáját is egy szerény hajlék fehér falai között cselekedte! . . . Szálljon lelkünkre az a vigasztaló bizonyosság, hogy Krisztus ma is jóra tudja fordítani a rosszat, a méregből tud mézet előhozni: békétlenségből — békes­séget, átokból — áldást, szenve­désből — örömöt, szerencsétlen­ségből szerencsét és áldást... mert ő egyedül adhat gyógyulást szív­nek és otthonnak egyaránt. Boldog hajlék, ahol Jézus az örökös vendég! „Boldog család, hol a szívekben A béke, szeretet lakik, Boldogok, kik házuk népével Az Istent hiven tisztelik, S éltük folyását bölcs elmével Törvénye szerint rendelik. Hisszük, hogy akik téged félnek, Atyánk áldásod száll rájuk; Ha békés egyességben élnek. Boldog lesz földi pályájuk; S ha útjuk végre sírba tér, Vár rájuk drága pályabér.“ Ámen. Nagy lakodalom. ... Aztán még egy kérésem volna kedves tisztelendő uram. — Csak mondja el darab Péter uram. — Ha nem ellenezné tisztelendő uram, néhány leandert szeretnénk az oltár elé állítani s a nagy csillárt is felgyújtanánk. Minden felgyújtott gyertyáért egy-egy újat adok a gyü­lekezetnek. — mondja a lelkész egy kézmozdu­lattal felebb taszítva homlokán gyön­gyös házi sapkáját. Vendége nagy lélekzetvétel után kitárja szíve szán- dókát : — Tudom, tudom, kedves tiszte­lendő uram, de mikor nagy lakodal­mat akarunk tartani, azt gondoltuk, hogy a szertartás is legyen emléke­zetes. — És miért szükséges a nagy lakodalom ebben a mai nyomorúsá­gos világban ? Kérdi a lelkész komoly hangon. — Tetszik tudni édes tisztelendő uram, hogy az Erzsiké az egyetlen lányunk. Pérjhezmenése nagy ese­mény családi életünkben és ezzel az alkalommal szívesen meghozunk min­den áldozatot, hogy szeretetünket iránta bebizonyítsuk. Aztán a vőle­génynek is nagy a rokonsága falujá­ban, az új rokonoknak is csak meg kell mutatni, hogy a legényük nem valami ágról szakadt családból visz feleséget — mondja Péter gazda ön­érzetesen fölemelt fejjel tekintve a lelkészre. — Hiszen tudom, hogy azt a ked­ves lánykát forró szeretettel nevelték szülői és Erzsiké meg is érdemli, hogy boldogságának napja emlékeze­tes legyen. Vigyázzunk azonban, hogy a szülői szeretet forró hulláma túl- ságba ne ragadjon és a helyes útról el ne térítsen. Az ünnepély szokatlan fénye, a nagyszámú vendégsereg, a szerfelett gazdagon megrakott asztal és a rendkívül zajos, valószínűleg egy napnál hosszabb időre elnyúló, testet és lelket elernyesztő mulatozás, szélnek kergeti az agyvelőböl azokat a gondolatokat; a szívből azokat az érzelmeket, amelyeknek ilyen neveze­tes életeseménykor meg kell fogam- zani a lélekben, hogy ezek azután hűségesen kísérjék az új párt vezérlő szövetnekként az egész életen át. Az — A nagy csillárt? De hiszen jól tudja Garab uram, hogy azt csak nagy ünnepekén szoktuk felgyújtani Ne feledkezzünk meg az előfizetésünk megújításáról. tömíM

Next

/
Oldalképek
Tartalom