Harangszó, 1926
1926-04-11 / 15. szám
XVII. évfolyam. 1926. április II. 15. 82ám. Alapította K A P I BÉLA 1810-bau. L«»tuJ«]dor;oa: t DtslotUl Lítier-SiÖTetíío ki OrAségOfl Latber-Hzörel- blTAUlOB K étiratok, elótiBPtösi dijak és reklamációk a HARANGSZŐ aterkeaató kiadóhivatalának Szeutgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. ff Az Úr Jézus feltámadott És nékünk életet adott. Saorksutő-ktadóhlrital: szentgotthArd. Vas vármegye. FlókklodíUTatal .Luther-TArsasAg* kSnyr- kereskedése Bedapest, Vm., SientklrAlyl-u. 51/». A „HARANG8Z0“ elófizetéal ára : a második negyedévre 16.000 korona. Félévre S0.000 korona. Csoportos küldéssel 10V»-o» kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; os utódállamokba a II. negyedre 20.000 K. „ .. .én is vele!“ Márk ev. 16. ?. Menjetek el, mondjátok meg a tanítványoknak és Péternek, hogy a feltámadott Krisztus előttetek megyen Qalileába; ott meglátjátok őt, amint megmondotta néktek.“ A hűsvét nagy ünnepe előtt, jaj, de szomorú szombatja lehetett Péternek, ennek a forró szívű tanítványnak ! . . . Levert, összetört lelkét a Krisztus-tagadás rettenetes bűne égette . . . szégyenében talán kétségbeesve hívta a halált ... De íme mi történik! — Amint felhaj- nalodik a húsvét ünnepe, a békesség Fejedelmének legelső köszöntése az elbukott tanítvány-felé száll, és a feltámadott Krisztus újra kegyelmes szemekkel tekint reá . . . Péter szívében a metsző fájdalom helyett mondhatatlan öröm ver fészket : megint van megtartó Királya, akinek őriző kegyelme rajta is megpihen! . . . Péter egyike azoknak az embereknek, akiket a sírból Feltámadott egészen új emberekké alakított át, s éppen ezért Péter írta a legszebb húsvéti öröméneket, amely így hangzik: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által!“ Péter húsvéti ünneplése ebből a boldog tapasztalásból áll: „Jézus él — én is vele! . . .“ „Én is vele ! . ..“ Nem lehetne ez a mi húsvéti örömünk és boldog tapasztalásunk is? ... A feltámadás csodáját nem tudnánk átélni, tapasztalni a saját szívünkben, a saját élesünkben ? Nem lehetne a mi elesett emberünkből feltámadnia a Krisztus egy örvendező, megtért szívű tanítványának ? — Mert tudjuk-e, hogy az, akinek a szívét még mindig leverik a sorvasztó aggodalmak, s akinek a szeme vigasztalan könnyhullatások forrása, az még nem szólhat a húsvét örömével: „Jézus él — én is vele ...“ hanem csak az, akinek a lelkét ez a boldogító bizonyosság szövi át: Krisztus az én vigasztalóm, üdvöm, bátorságom! . . . „Jézus él — én is vele!“ Az sem szólhat így, aki még mindig a bűnös kívánságok sírjában nyugszik, hanem csak az, aki a bűnök koporsójából már feltámadott egy új élet hajnalára, az Isten-fiak új életének boldog reggelére ! . . . A Mester útja a betlehemi jászoltól a golgothai keresztfáig tükre az emberi társadalom örökké változatlan lélektanának s mindig visz- szatérő évezredes bűneinek. A Megváltó végigjárja az emberiség nagy kórtermeit: egyik betegtől a másikhoz lép s szavai nyomán egy-egy fájó sóhajtás halkul el, egy-egy könny törlődik le a szenvedő arcokról. S a dohosszagú betegszobá iba beáramlik egy új világnézet üdítő tiszta levegője. Egy új világnézeté, melynek jelszava: szeretet. Krisztus szereti az embert s új parancsolatot ád neki, hogy egymást is szeressék. S a legnagyobb, a mindent körülölelő s átfogó szeretet: az Isten, aki „úgy szerette e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.“ Ä dolgozni, alkotni tudó emberek milliói, mint egy óriási gépezet Igazi húsvéti örömöt érezni csak így lehet; ez a valódi húsvéti ünneplés, amely nemcsak két tavaszi napot ölel át, de betölt egy egész életet s nem fogy el ajkunkról a nagy győzödelmi himnusz: „Jézus él! Én is vele, Hol van, őh halál hatalmad ? Jézus él! Sír éjjele Csak új reggelig takarhat. Ott leszek, hol Uram van, Ez az én bizodalmám, Jézus él! Oh nincs kétség : Nem szakaszthat el őtőle Sem magasság, sem mélység, Sem szerencse, sem bűn tőre. ő erőm és oltalmán: Ez az ón bizodalmám !* . Amen. mindmegannyi csavarja, szorgos munkában fáradva népesítik be a földet. A dolgozók, a maguk külön- külön bajait, örömeit élők között ott lebeg egy láthatatlan erő, a mindnyáját egy családdá olvasztó nagy, örök szeretet. Ez a Krisztus világa.. Jézus szereti az embert s mert szereti mindig köztük van, állandóan emberek veszik körül. A betlehemi jászolnál még csak egy néhányan állanak: egyszerű pósz- toremberek és napkeletről jött bölcsek. Valamit remélnek, valami nagyot várnak a betlehemi gyermektől. Később már tömegek kísérik. Sok ezren. Ezek már a kitárt, szegény üres lelkűket tartják elébe, hogy kapjanak; hogy lelkűkbe hintse a vigasz, a megigazulás reményének alamizsnáit. Végül a golgothai kereszt alatt is tömeg szorong. Eljöttek talán a koldusok, a csonkabonkák, a bél- poklosok, a lelki betegek is, akik R Mester szeretete. Irta. Dr. Ajkay István.
