Harangszó, 1926
1926-04-11 / 15. szám
a jóltevő iránti hideg közönyt vagy talán éppen vérszomjas „Feszítsd meg“-et hoztak cserébe magukkal. A golgothai kereszt óta — a most már ide s tova két évezredes útján — sok állomást hagyott maga mögött az emberiség. Nemzetek dőltek porba, újak emelkedtek a a hatalom magaslatába, közben majdnem céltudatos tervszerűséggel oltja be magát a társadalom a kultúra szérumával a morál eldurvulása, az állati elem előrenyomulása ellen. Már-már úgy látszott az ember szellemi életének előtérbe nyomulásával a régitől merőben különböző új faj kinemesítése vált lehetővé, midőn az ebbeli feltevést rombadöntötték az utóbbi évtizedek nagy tragédiái. A huszadik század embere egyszerre levetkőzi a kultúra pompás öltözetét s a krisztusi morál sutba dobásával az évezredes ősök tog- csattogtatásával veti magát áldozatára. S miközben háborúk dúlnak s nemzetek életét igyekszik megfojtani a győzők vérszomjas bosszúvágya, a társadalom s annak egyénei ontják magukból az erkölcsi sülyedésnek, demoralizálódásnak szennyes iszapját, hogy beléfojtsák még azon kevesek számát, akik tiszta lélekkel járják az erények s becsület útját. Az ember újra az aki volt. A Krisztus eljövetelének szükségességét érző, váró s amellett a Krisztust mindig ezerszer és ezerszer megfeszítő ember. Mert sokan állanak ma is a betlehemi jászolnál, de mégtöbben zúgják a golgothai kereszt alatt a „Feszítsd meg“ szörnyű jelszavát. S ahogy tudósok keresik, kutatják, boncolják a szociális bomlás végső okát, hangjukon átcsendül a vigasztalanság, reménytelenség. És elszorult szívvel kérdezzük mi is önmagunktól: hát van-e vígasztalás, van-e bátorító szó, amely az Isten képére teremtett ember újra feltámadását ígérné? Van. A keresztről letekintő Krisztus arca az! Nincs ezen az arcon semmi harag, avagy a fizikai fájdalom okozta kínok kifejezése, hanem csak valami méla szomorúság és végtelen szeretet. Az apának a hálátlan gyermek feletti szomorúsága és féltő szere- tete. Mert a Mester a keresztfán is 122 HARANŰSZÖ. Az illat csak illat... Az illat csak illat, az álom csak álem . . . új életre kelünk majd a másoilágen. Reményt, csillaghullást többé sehsem lesne; álstaadunk lassan az anyaföld testbe. Szebb lesz ett az élet, békésebb, csendesebb, minden földi ^gyarló ember ett pi£en meg. Nem lesz ett csalódás, fájdalom, siralom, minden jajt eltakar egy kicsi sírhalem. Kapcsándy Sándor. szereti az embert: a „Hozsánnát“ kiáltót s a halálthozót egyaránt. Imádkozik érte: „Atyám bocsásd meg nékik mert nem tudják mit cselekszenek.“ Ebben az egyetlen egy mondatban tömörül össze egy új, szebb, jobb jövő minden ígérete. Mert minden elmúlik, minden égignyúló fa ledől, minden kő elporlad, csak a Mester szeretete örökkévaló és soha el nem múló! A Mesteré, aki a világ romlását jelentő sok-sok bűnös embert mind szereti s előbb utóbb a világ legnagyobb hatalmával, a szeretettel magához emeli. És a bűnösökből megnemesült lelkek, s a megnemesült lelkekből egészséges, új társadalom körvonalai domborodnak ki a vallás világosságánál. Istengyalázókból új hitvallók, kik bátor szívvel vallják: „ Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szaícaszt- hat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. “ Kapj Béla: Az Úr oltalmában. Ára ma még 34 ezer K. Megrendelhető a Harangszó kiadóhivatalánál Szentgotth árd ('Vas m.) Gregersen Lujza Szentgotthárdon. A szentgotthárdi missziói egyház a húsvét ünnepeiben évről-évre az ünnep első napján egy vallásos kulturest keretében gyűjti össze a megszentelt boltívek alá, az anya- szentegyház buzgó tagjait. Az elmúlt évben Jánossy Gábor Vasvármegye árvaszékének, a szombathelyi protestánskörnek elnöke volt az est ünnepi előadója, ez idén Gregersen Lujza a magyar protestáns nők országos szövetségének főtitkára Budapestről jelent meg készséges lélekkel, magyar evangélikus Sionunk e nyugati végvárában, hogy megnyissa ajkait szólásra, hogy ékes beszédével, gondolatainak gazdagságával és megkapó képeinek sokaságával magával ragadja a hallgatóságot s megnyerje a nyugati végeken is a női lelkeket az egyetemes evan- géliomi munka számára. Gregersen Lujza lebilincselő elő - adásában mesterien rajzolta meg a női lelket, varázsolta hallgatósága lelki szemei elé a Biblia nőalakjait vonultatta fel a magyar nagy asz- szonyokat, a nemzet angyalait s font utoljára koszorút az örök élet mezejéről szedett virágokból, közelebbről a szentgotthárdi missziói egyház nagyasszonyának, haló poraiban is áldott emlékű özv. Desits Gyuláné alakja köré, aki nemcsak áldozatkészségével, egyházszerete- tével, hanem mindenekelőtt imád- ságos leikével lön követendő példa a gyülekezetben. Könnybe lábadtak a szemek mindenfelé a zsúfolt templomban, amikor előadása végén életének két nevezetes élményéről beszélt, hogy lett lélekben magyarrá (Gregersen származására norvég. Szerk.) s hogy lett igazán hivő evangélikus keresztyénné. Az ünnepi előadáshoz méltó volt a keret. Áhítatot keltő, lelket vidámitó az ünnepi kar éneke, Berger Lajos segédlelkész vezetésében, ki egy évi lankadatlan munkásságának édes gyümölcseit élvezhette e napon. Nem különben bájosan kedves a duett Kiss Ilonka, Kiss Elvira, Löffler Giziké és Lang Ella előadásában. Rendkívül Itatásos s a maga nemében szintén tökéletes valami: Sokoray Vilma művészi szavalata, ki Erdélyi Zoltán: í$26. április li.
