Harangszó, 1925

1925-03-01 / 9. szám

66

volt az, ami bennünket felemelt, a lelkiismereti szabadság volt az, ami fejlesztette a szellemi erőket, hogy utat nyisson az elnyomott egyéniségek érvényesülésének.

Lényegében a lelkiismereti szabadság volt az, ami a középkori feudális (hűbéri) társadalmat megdöntötte s helyébe az organikus (szerves) fejlődést megteremtette.

Mikor tehát a protestantizmus ilyen nagyot alkotott, akkor növelte is a protestánsok önérzetét, meg is szilárdította a protestáns öntudatot.

Minden társadalmi intézménynek csak a társadalomhoz vonatkozásában van értéke. Csak addig van ereje, amíg a társadalom életére hatást bír gyakorolni. Azután már a költő szavai szerint:

„Maga jövevény, dala üvegházi növény“.

Mikor a társadalom ráeszmél arra, hogy az intézménynek már nincs jelentősége, mert régi, lelkesítő beszédét háttérbe szorította, úgy hogy azt a hivatást, amit az illető intézmény korábban betöltött, immár mások nagyobb sikerrel tudják betölteni, akkor az az intézmény a társadalom számvetésében se nem oszt, se nem szoroz és ezért a társadalom közönyössé válik iránta. Minthogy pedig az egyház tagjai, a társadalomnak is tagjai, ez a közöny beszivárog az egyháztagok, mint egyének leikébe is.

igyekeznünk kell tehát arra, hogy a társadalomban újra tényezővé váljunk! Ezt pedig csak úgy

Cinkék.

jésvirágos ablakomon — kopogtat egy cinkepár.

Madárhangon morzsát kérnek, morzsát kap- Meleg szobám asztalán. [nak —

Meleg szoba védőiében csipegetik a morzsát, Kicsi szívük hálatelten köszöni a lakomát.

— Elfog a vágy — miért nincsen olyan nagy gazdagságom: Kenyértelen testvéreim nagy ínségét Enyhíteném az isteni áldással. . .

HUDY ILONA.

Hű mindhalálig.

Irta: Gyurátz Ferenc. (23)

Vilmos szabadságidejének lejártával ismét elfoglalta kapitányi állását és miután hajója a newyorki kikötőben állomásozott: Waltherék is Newyorkba költöztek át, hogy az ifjú házaspárnak közelében maradhassanak. Tengerészei körében ezután is példás rend, fegyelem uralkodott s ezt nemcsak a büntetéstől való félelem, hanem a kapitány atyai szeretete által keltett hálás

HARANQSZÖ.

1925. március í.

Jézus.

Megváltóm, példádat hűn követni nékem, Legyen e világon fő gyönyörűségem.

Mert csak úgy lehetek boldog az életben, Ha hűséggel járok a te ösvényeden.

Tiszta, alázatos, szelíd, békés voltál;

Bűnt nemes telkedben soha sem hordoztál. Minden embert híven, igazán szerettél Ellenségeiddel is szüntelen jót tettél.

Kik téged bántottak, értük imádkoztál, Bosszút a szívedben sohasem forraltál. Munkáltad hűséggel bűnös lelkek üdvét Hordozván szótlanul az átok keresztjét.

Oh adj erőt, Uram, hogy hűn kövesselek, Mint te engem, én is szívből szeresselek. Lelkem a lelkeddel összeölelkezzék; Szelídség, alázat szivemben lakozzék.

Ha itt vész-vihar ver, oltalmadba te végy, Ha bánat terhe nyom, vigasztalóm te légy. így vonj magad után, Uram és Istenem E földi életben: Ég felé szüntelen.

MAYER PÁL.

érhetjük el, ha egyházi életünk gerincévé újból a lelkiismereti szabadságot tesszük.

Annak a ténynek felismerése, hogy egyházi életünk nemcsak saját híveinknek, de az egész magyar nemzetnek szolgál üdvére, vissza fogja adni egyházunknak azt a helyzetet, amit egykoron elfoglalt;

Ne csak szóval, de tettel is terjesszük Krisztus tiszta evangéliumát s üzenjünk hadat azoknak, akik nem birnak az erkölcsi magaslatnak arra a fokára emelkedni, hogy emberszeretetet. és testvériséget

tisztelet tartotta fenn. Az ő éleiében megnyilatkozó kötelességhűség, igazság, jóakarat szilárdították folyton a legénység ragaszkodását szeretett parancsnokához. Bizalmas emberét, a hű Monk Károlyt mind jobban óhajtván maga kőiül látni levélben felhívta, hot;y készüljön a tengerészeti tiszti vizsgára, ami neki, miután gyakorlati téren már alapos képzettségre tett szeri, nem lesz nehéz. A következő év nyarán tiz napi szabadságot kérve, látogatást tett az indián telepen. Neje nem mehetett vele; visszatartotta mhány héttel előbb született kis leánykája, ki a keresztségben nagyanyja óhajtására hasonlókép Edith nevet nyert; de elkísérte Alfréd. A telepen a lakosok ünnepélyesen, nagy örömmel fogadták áldott jóltevőjüket. A lelkészen kívül kedves meglepetésére az öreg Sasszem főnök is keresetlen, de szívből jött szavakkal meghatóan üdvözölte az indián lakosság nevében. Edith ezúttal sem feledkezett meg Mariról. Üdvözlete kíséretében ezúttal is többféle becses adomány érkezett. Mari meghatoítan vette számba a kü'dött tárgyakat, ezek közt ruhaneműt is két hónap előtt született kis fia számára.

— Óh, ez az én kedves Ediihem, még a főváros örömei között is mindig ily gondos szeretettel emlékezik meg rólam, az

hirdessenek a gyűlölet és visszavonás tüze helyett!

Ne keressünk barátokat azokban a berkekben, ahol rejtett kígyó- fészkek lephetnek meg bennünket!

Ne helyezkedjünk más alapra, mint az evangéliumból folyó lelki- ismereti szabadság szilárd alapjára s akkor visszanyerjük a társadalom rokonszenvét. Akkor győzni fogunk.

Ha az ifjúságot a lelkiismereti szabadság szellemében neveljük, ha a hívek áldozatkészségét nemcsak a külsőségek érvényesülése, de inkább abból a célból vesszük igénybe, hogy gyermekeink mindenhol az evangélikus szellemű oktatásban részesülhessenek, akkor majd megint lesz hitbuzgóság, megint lesz hit hűség.

Becsüljük meg őseinket, kövessük példájukat!

Rendőrt a templomokba!...

Bizony fényes, nagy esküvő volt! Olyan szépen feldíszített oltárt s any nyi csillogó, drága díszmagyart egyszerre még sohasem láttam. Az ősi, nagy templom is egészen megtelt »közönséggel«... szóval a külső keret méltó volt a történelmi neveket vise ő násznéphez és püspökünk megáldó, lelkes beszédéhez.

Hanem az a „közönség!“. . . A szó szoros értelmében beletsposoU abba az imádságba, amelyaek lelkeket kellett volna megszentelni... Zuhogó

egyszerű indián nőről !

— A ti szivetek Mari — szól mosolyogva Vilmos — gyermekkorotokban csakugyan testvériesen ö. szenőtt. Edith minden n<p talált alkalmat a rólad beszélgetésre. Boldog, ha valamivel neked örömöt szerezhet s várva várja azt az időt, amikor férje ideköilözésével téged a maga körében láthat.

— Így vagyok, Vilmo3, én is. Nem múlik el egy nap, hogy a leíkem őt ne keresné. Ha kertemet rendezgetem, szép virágágyaim előtt állok: akkor is sóhajtva kérdezem magamban : miért nem mutathatom ezt meg őneki ? Hisz az volna nekem a legédesebb jutalom, ha az ö szelíd angyali kedves mosolyát láthatnám. Ősöm lesz reám nézve az a nap, amelyen ismét közelébe juthatok.

— Az a nap nem késik soká, lágy nyugodt. És ta Károly — folytatá Vilmos — úgy-e jól elkészültél a vizsgára?

— De mennyire, — siet a megnyugtatással Mari. — Szegény Károlyom arnyit tanult éjjel-nappal, hogy már azt kérdeztem, hol talál helyet a fejében annyi tudomány ?

Károly mosolyog a jó feleség fcuzgó pártfogásán.

— Csak annyit mondhatok, kapitány úr,