Harangszó, 1925
1925-12-20 / 51. szám
XVI. évfolyam. 1925. december 20. 51. szám. Alapította KAPI BÉLA 1810-ban. Laptulajdonoi: i Dulittll Lotber-SiOTeteto. ál Omágoa Lather-Siörat- ■ég hlfatalaa lapja. Kálin tok, előfixetáal dijak 6a reklámidők a HARANGSZO aaorkoaztő- kladóhlratalinak Biaotgotthirdra (Vaarm.) kOldandők. ■lóflxetáit elfogad minden arang. lalkiaa 6a Unltő. Heg]aluli minden Tűimig. 9 Várjad ax Urat, őrixd meg ax utát! Saerkeaztd-ktadőhiratal: szentootthAhd. Vuvárategye. Flókkladóhlratal: .Luther-Társaság* könyv- kereskedése Badapeat, Vili., Sientkirályl-u. 61/a. 4 „HAIUJKISZ** etőflaetőal ára : a negyedik negjed6vre 18.000 korona. Caoportoa küld. 18.000 K. Litker-Siővelágl tagoknak 10,/.-oa kadraamény. imerlkika ag6aa irre 8 dollár ; ax utódállamokba a IV. negyedre 20.000 K. Örökös öröm. Filippi 1. 4.4. „örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek 1* Mélyen meghatódva olvashatták a filippibeliek Pál apostolnak ezt az üzenetét! Jól tudták, hogy Pál nehéz fogságban szenved, és nap- ról-napra halálos veszedelem lebeg drága élete felett. Nem lehetett abban az időben olyan nyomorúlt, elhagyott vándor, akinek az apostol ezt nem mondhatta volna: Nézd, az én szomorúságom, az én nélkülözésem, az én életem veszedelmei még nagyobbak!. .. és mégis panaszkodás helyett így hangzik üzenete: Örüljetek mindenkor ! lecsap az örök halál! És mi lenne a halál ? . . . Borzalmas, otromba vége mindennek! Ám örüljetek az Úrban! Kárhozat várt az egész világra — de született a Megváltó; be volt zárva a mennyország ajtaja — de karácsony éjszakáján megnyilatkozott az egek magassága és felpattant az üdvösség ajtaja. Egyik nap a másiknak mondja, ,hogy ama bethlehemi csillagragyogás óta földi életünk egy szent zarándoklás a meleg, az áldott örökkévalóság felé; Krisztus megjelent, tehát nem lehet olyan teher, amelyet nem tudnánk elhordozni; nincs olyan nagy bűn, melyre az igaz bűnbánat megbocsátó kegyelmet nem találna, mert Krisztusban örök segedelem és örök megváltás jelent meg az emberek számára. Ezért örüljetek az Úrban!... Nagy Istenünk! ajándékozz meg minket ilyen mindeneket legyőző, örökös örömmel! „Szálljon hálánk galambazárnyon, Minden szava égbe szálljon, Szívből szájra, szájról égbe, A nagy Isten közelébe. Levetvén, mi rajtunk földi, A lelkünket üdv betölti. Ez az öröm oh mily édes Benned, Uram, óh Felséges.“ Ámen. • A szívtelenek és nyomorgók családja. Milyen nagy, az egekig felcsapó öröm lehetett az, amelyet sem a könnyek, sem a fájdalmak nem tudtak megcsorbítani! Öröm, amely szinte gúnyolódik még a halállal is, és a börtönfalak közül így kiált egy szorongó, aggódó gyülekezet felé: Ti is örüljetek! . . . Örüljetek az Úrban mindenkor ! . . . Mindenkor?... Vájjon lehetséges-e ez!? Igen! Hisz éppen ez a titkos jellemvonása minden igazán keresztyén örömnek. Annak az örömnek, amely az Úrban gyökeredzik, belőle tör elő, mint a kiapadhatatlan forrásból a patak vize, ezt az örökös örömöt maga az Ur Jézus Krisztus szerzi, aki minden nyomorúságból kivezet bennünket. Mert mi lenne a világ, ha Krisztus meg nem jelenik közöttünk ? . . . Még mindig csak a siralmak árnyékos, sötét völgye lenne! . . . Mennyország ? Paradicsom ? . . . Még mindig csak elvesztését siratnók! Mi lenne az élet Krisztus nélkül? . . . Hiábavaló küzködés, melyre előbb-utóbb Irta: Javornitzky Dezső. Az általános erkölcsi romlás nagyhorderejű tényezője a társadalomban kialakult kettős véglet: az esztelenül halmozott vagyonok hatalmasainak szívtelensége és a munkásember nagy nyomorúsága. Ott a nemesebb érzelmek iránti teljes érzéketlenség, itt pedig az elcsüggedés, kétségbeesés és elkeseredés előbb-utóbb meghozza a maga pusztító, romboló hatását különösen azokkal szemben, kiket a Mindenható gondjaikra bízott. A szívtelenek családjában az „Isten“ és a „Haza“ oltára romban áll. Ott az erények tüze nem melegít, csak pislogó mécsként világít, vagy pedig — helyenként — fel- fellobbanó lidércfényként jelenik meg. A pénz hatalom. Pénzzel mindent el lehet érni. Aki bírja, marja. Nincs szeretet, csak érdek. Ne törődj a más bajával és jajával. Lökd félre, aki utadban áll. Bátran és hangosan beszélj, mintha mindenhez értenél. A szerénység, szegénység. Jó színész legyen az ember az élet színpadán. Mindenkit csak addig és annyira értékelj, ameddig és amennyire a te érdekedet előmozdítja. Az idealizmusból nem lehet megélni stb. stb. . . . Ezeket hallja ott nap-nap mellett az önző, a környezetét sokszor vérig bosz- szantó, a szegényebb családból származó osztálytársait lenéző erőszakos fellépésű, léha gondolkodású gyerek, akinél — ennek dacára —/ a teljes erkölcsi züllés csak ritkán következik be. Á féltett csemete az apának, vagy pedig az anyának idejekorán történő ügyes közbelépése által rendszerint meg lesz mentve a sokszor felületesen ítélő társadalom számára, hogy apja nyomdokain haladva töviseket termeljen embertársainak lelkében. Az anyagi gondokkal küzdő csa-* ládokban a szülőknek a mindennapi kenyér becsületes megszerzése sok keserves napot és sok A Harang szót egyetlen család sem nélkOiözheti 1
