Harangszó, 1925
1925-12-13 / 50. szám
394 HARANOSÍÖ. 1925. december 13. A tapintailan apa gyermekei előtt tesz olyan megjegyzéseket és elmond olyan eseményeket, melyeket gyermekeinek nem volna szabad hallaniok és cselekszik olyan dolgokat, melyeket azoknak nem volna szabad látniok. Felcsigázza képzeletüket s olyan irányba tereli gondolatvilágukat, melyek testi és lelki romlásukat idézik elő. A könnyelmű apa bűnös szenvedélyeinek rabja. Emberi méltóságához nem méltó életet él. Családja körében nem találja fel boldogságát. Az otthon reá nézve csak egy pensio, hol lakást és ellátást kap. A szíve, a lelke: az másé vagy másoké. Annak közelében, vagy azoknak társaságában éli világát. Ott fecsérli el vagyonát és teszi tönkre egészségét. A kijózanodás, a kiábrándulás, az erkölcstelen élettel való szakítás csak ritkán, vagy pedig későn következik be, mikor már a család tagjai is elzüllöttek. Püspöki egyházlátogatás a Dunántúlon. (3. folytatás.) Nov. 7-én délután autók vitték a főpásztort és kíséretét Györkönybe. A község eledén Varga János főjegyző, a templom előtt Schmidt János lelkész mondta az üdvözlő beszédet Az iskola felső osztályait még szombaton lámpavilágításnál, az alsóbb osztályokat vasárnap reggel Az Úr gondot visel. Irta: Mayer Pál. (3. folyt.) A következő hét a komaasszonyoké volt. Úgy illik hogy a gyengélkedőt minden nap más lássa el neki való jó ebéddel. No ki is tettek magukért. Fánk, túrós-mákos rétes, előbbi bőven mazsolával, utóbbi csokoládéval fűszerezve, tyukleves és pecsenye — szóval kedvezni kell a gyermekágyasnak. De jutott abból bőven a család többi tagjának is. S így hát, ha baj is érte a kis családot, a jó Isten meg is örvendeztette őket. A kis gyermek egészséges volt, szépen fejlődött s megfeszített munka és szorgalom mellett nem kellett ínséget szenvedni. A hús — igaz — oda volt; szalonna se került reggelenként az asztalra a krumpli mellé; a levesbe való rántás is igen igen hig volt. De megszokták, hogy szegény ember vízzel főz s a krumpli és kukoricakása se az utolsó eledel a világon. Sőt I Legalább nem terhelték meg gyomrukat 8 doktor-patikát csak híréből ismerték. IV. Pár év múlt el. Hideg, esős őszi nap volt Sűrű, gomolygó köd Ülte meg a vidéket, egész nap szitált az eső. A sár ragadt. vizsgálta meg a püspök, megelégedéssel szemlélvén a szakszerű muaka eredményeit, tetszéssel hallgatván a gyermekek preciz éneklését, lelkesítő irredeata dalait. A szombat esti vallásos estélyen a főpásztori előadás a tékozló fiúról szólt. Meghatóan ecsetelte, hogy a mennyei atya visz- szatérő fiát megcsókolgatja, kegyelmébe fogadja és néki adja újbói az ó szeretetát. Szépen vallotta egy kis iskolás leány Gerok szavaival: »Ich bin ein Christ«. Majd Müller Róbert alesperes tartott németnyelvű előadást a gyermeknevelésről a szülői házban. A férfidalárda Kapi Gyula »Isten a mi oltalmunk« című Zsoltárát, a legények kara a »Hymne an die Nacht« - ot adta elő Marth Péter, illetve Der- schner János vezetésével. A vasárnapi istentiszteleten gazdag liturgiát énekelt Schöll Lajos fóespe- res. A főpásztor német nyelvű beszédében a 27. zsoltár 4. v. alapján az Úr házának szerelméről szólt, lelkűkre kötvén a híveknek a templom rendszeres látogatását. — A vizitacionális közgyűlés után Joó András, a szomszédos Nagydoiogh ref. lelkésze mondott üdvözlő beszédében imádságos áldást a testvéregyház nagy püspökére. Az iskolában terített fehér asztal gazdagsága — sok szép pohárköszöntővel fűszerezve — kellemes üdülést, pihenést nyújtott vendégeknek, vendéglátóknak egyaránt. Györkönyből vasárnap délután 2 órakor indult Bikácsra a püspök. A község határán Grünvald Géza jegyző fogadta az elöljárósággal, a templom Mindenfelé pocsolyák az utón. — Fiam, mondja az öreg, ma kimehetnél a téglagyárba Az emberek ássák a pincét, a jövő héten boltozni kellene. Igaz, hogy nehéz az út, de majd csak hazaszállítjuk. Ferenc gazda szó nélkül vállára kapta tarisznyáját, amibe egy kis kenyeret hagymát, sót, kis kulacs bort tett, kezébe fogta bütykös pálcáját. Isten áldjont mondott övéinek s útnak indult. A malom mellett, a réteken keresztül vágott. Arra közelebb volt a gyár. Maga volt, gondolataiba merült. Ei-eltünődött a múltakon, a pince építésén is, melyet már négy év előtt terveztek s amelyet a gyalázatos rablás meghiúsított. Mennyit szaladgált bíróhoz, jegyzőhöz, csendőrökhöz, hogy a tolvajokat kézrekerítsék — hasztalan volt minden 1 Eltűnt a lopott holmi örökre! De a jóságos Lten nem hagyta cl őket. Az áldott jólelkü tisztelendő úr néhány szántóföldjét nekik adta felesbe, pénzt is adott kölcsön úgy, hogy a kamatokat ledolgozhatták. A jó Isten is megáldotta verejtékes munkájukat. Mert bizony nem egyszer nemcsak a lenyugvó, de a felkelő nap is munkában találta őket: egész éjjel dolgozván a mezőn. így történt, hogy 5—5 hónapra a rablás után megint két hízó állt a sertéselőtt pedig Rácz Károly lelkész a presbiterek és az egész gyülekezet élén. Olt várta a püspököt Kuthy Dezső egyetemes főtitkár is, ki mint a község szülöttje örömmel sietett haza, hogy együtt ünnepeljen rokonságával és szeretett gyülekezetével. A presbitériummal folytatotott tanácskozás és az iskolalátogatás után 6 órakor istentiszteletre gyülekezett a templomban az egész nagy evangélikus község. Müller Róbert imádsága után a helyi lelkész német nyelvű prédikációt mondott, majd a karének akkordjai után a püspök mondotta el német nyelvű hatalmas beszédjét: Jelenések 11 . i alapján. ki istentisztelet után megtartatott az egyház- látogatási közgyűlés, melynek végén a főpásztor összefoglalva benyomásait megállapította, hogy a gyülekezetben vallásos lelkesedés, buzgóság, öntudat, áldozatkészség van a tagokban és a vezetőkben. Este a lelkészcsalád körében elfogyasztott, meleg szeretettel fűszerezett vacsora feledtette a nap nehéz fáradalmait. Másnap, hétfőn kocsikon Pálfára, Sárszentlórinc fiiiájába indult a püspök és kísérete. Az elöljáróság élén a község helyettes jegyzője, majd Nagy Barnabás szolgabiró, az iskola előtt Mátis István tanító és a hajado- nok nevében Máiis Mariska üdvözölte a püspököt, ki azonnal az iskolába sietett, majd a templomba, hogy hirdesse ennek a kicsi, meggyengült, anyagiakban szegény gyülekezetnek az Isten igéjét és bátorságot, kitartást, reményt öntsön a csüggedő lelkekbe. ólban. — Amint így gondolataiba elmerülve haladt, a sűrű ködben néhány alak homályos körrajzát pillantotta meg. — Ejnye, gondolta, ezek korán térnek meg a munkától, aligha jó utón járnak I Közben az alakok körrajza világos lett. Egy fiatal férfi csupa rongy ruhában, pofon vert sárga kalappal a fején, amely kefét aligha látott életében. Szeme csupa dac, elkeseredés; a másik idősebb, arcát tor- zonborz fekete szakáll köríti, az is csupa rongy. Kezük-lábuk bilincsben — kiséret: két szuronyos csendőr. — Hová oly korán? kérdi Ferenc a csendőröket, illedelmesen köszöntve őket. — Visszük a két jómadarat. Évek óta keressük őket. Nem egy lopás, gyilkosság terheli lelkűket A múltkor pláne az uraság kocsisát is félholtra verték, ahová betörtek. Hiszem, Istenem, hogy többé nem fognak lopni I S azzal katonás lépésben tovább haladtak. Ferenc gazda nem tudta, de lelkén ösz- tönszerüleg átvillant a gondolat, hogy bizonnyal ezek a gazemberek lopták el az ő húsát is. Hasztalan: a jó Isten nem alszik. Megfizet mindenkinek igazság szerint, amint megérdemli. Az igaz ember boldogul 8 békén tölti életét, a gonoszoknak pedig nincsen békességük 1
