Harangszó, 1925

1925-12-13 / 50. szám

XVI. évfolyam. 1925. december Iá. 50. szám. Alapította K A PI BÉLA 1810-ben. Leptulajdonoe: 1 ÜHiDtUI LBtíSr-SZ&YülííO. Lm Orsz&goz Latber-SzSTet cég blTatal»« lapja. Kéziratok, «lőfizotéel díjak és reklamációk a HARANGOZÓ Bzerkesztó kladóhÍTalalásak Rzentgotthárdra (Vaarro.) küldendők. Blófizetéat elfogad minden erang. leiké» éz tanító. MesJilesik nüBdes rasírmp. 9 Szabadításodra várunk, Uram/ Szerkezztő-kladóhlratal: szentootthArd. Vasvárai egye, FlókkiadóhlTatal: .Luther-Tárzzzág* könyr- kerezkedése Badapeat, VIU., Szentkirályl-u. 51/a. k „Í1AHAKGSZ0“ előflzetéat ára : a negyedik negyedérre 10.000 korona. Csoportok küld. lé.000 K. Latber-SzdreMgl tagoknak 10“/.-oz kedrezmény. Amerikába egézz érre 8 dollár ; az utódállamokba a IV. negyedre 20.000 K. Adventi kérdés. Máté 11.3. „Te vagy-e az, aki eljövendő, vagy mást várjunk ?“ Mi sem értjük meg addig a Krisztus evangéliumát és az ő cse­lekedeteit, amíg Keresztelő János­hoz hasonlóan mi is oda nem for­dulunk világosságot és vigasztalást kereső könyörgésünkkel magához Jézushoz I Kétségeinket csak az ő szava törheti le, a kísértések és bizonytalanságok útvesztőiben csak az ő válasza adhat bizonyos irányt. Keresztelő János — ez a hű bizonyságtevő — talán egy prédi­kációjával sem készítette elő olyan hathatósan a Krisztus útját, mint ezzel a rövid, de nagy kérdéssel: „Te vagy-e az, aki eljövendő, vagy mást várjunk ?“ . . . Mert amint erre a kérdésre felhangzik a Jézus felelete, egyszerre kiszakad lel­kűnkből a kételkedés és szent bi­zonyossággal valljuk: Igen, ő az, aki eljövendő volt, nem kell mást várnunk! „A vakok látnak, a sán­ták járnak, a poklosok megtisztul­nak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak“. . . Igen, ő az! „A vakok látnak“. . . Uram, te az én vakságomat is meggyógyítha­tod, hisz te vagy minden léleknek, te vagy a világnak világossága! „A sánták járnak“. . . erősítsd meg a mi elfáradt térdeinket, hogy egye­nesen járhassunk, meg ne botol­junk, el ne essünk, hisz nálad az erő és az oltalom! „A poklosok megtisztulnak“. . . mosd fehérre az én lelkemet, hogy tiszta legyen, mint a hó, és győzd le bennem a testnek gonosz kívánságait! „A süketek hallanak“. . . Uram! Jézu­som! nyisd meg az én füleimet is a hallásra, tárd fel szívemnek aj­taját! Tudom, hogy te mindezt megteheted, hisz előtted semmi sem lehetetlen. Te vagy minden köte­léknek, még a halál kötelékeinek is a megoldója! „A halottak fel­támadnak“. . . te vagy Uram, az akinek jönni kellett a halál nem­zetségének gyermekeihez, mert te vagy a feltámadás és az élet! „Örvendj lelkem, nézd az Ur jó ! íme hogy meghallgatott I Tefeléd tart, menj elébe! Oh becsüld meg e napot! Jer, fogadd be hittel őt, ö lesz üdvöd, éltetőd; Mondd el neki titkos búdat, Bizzál benne, ő megnyugtat. Jöjj be, óh mért állasz ott künn Isten áldott embere? Várva-várlak, nyitva házam, Nyitva szivem, szállj bele!“ Ámen. Németből: N. M. Atyai gyarlóságok. Irta: Javornltzky Dezső. A gyermeknevelésnél az eset­leges anyai gyengeségekkel szem­ben itt-ott észrevehető, megfigyel­hető az atyai tapintatos és meg­felelő beavatkozás, de gyakori az a szomorú állapot, hogy az atyának sem kedve, sem ideje nincsen arra, hogy a család belső ügyeivel be­hatóbban foglalkozzék, hogy az anya gyengeségét ellensúlyozza, hogy az ezáltal beállott félszegsé- geket kiküszöbölje. így az atya gyarlóságainak is megvannak a maga áldozatai: a feldúlt családi fészekből a mélységbe zuhant tö­rött szárnyú fiókák. A közönyös apát az üzlet, a hivatal, a gazdaság vagy pedig egyéb elfog­laltsága nagy mértékben akadályoz­za atyai kötelességének teljesítésé­ben. A családját elhanyagolja. A csa­lád ügyes-bajos dolgai iránt nem érdeklődik. A feleségének odaadja fizetését, keresetét vagy annak egy bizonyos részét s úgy véli, hogy ezzel már eleget tett atyai köteles­ségének. És ha mégis az ő erélyes és szigorú atyai közbelépése elke­rülhetetlenné válik, akkor — már csak idő- és tüdőkimélés szempont­jából is — a nádpálca igénybevé­telével szerez érvényt atyai tekin­télyének. A gyámoltalan apa teljesen alá­rendeli magát felesége és gyerme­kei akaratának. A család tagjai kényük-kedvük szerint cselekesz- nek. A gyeplő az ő kezükben van. Gyorsan haladnak a veszélyes úta- kon s így állandóan bajok, kelle­metlenségek érik őket. A bűnbak pedig ilyenkor nem l*,het más, mint az erélytelen, tehetetlen apa. Az elkeseredett apa betegségénél vagy azon oknál fogva, hogy min­den fáradozása dacára sem képes családját az anyagi gondoktól te­hermentesíteni, sokszor minden csekélységért is hamar felingerlő- dik. Nem képes önmagát fékezni, nem tud idegei fölött uralkodni. Minden bántja és bosszantja. Nem Ízlik neki a felesége főztje, nem tetszik gyermeinek kedveskedése. Meggondolatlanságában gyakran elragadtatja magát és botrányos családi jeleneteket rögtönöz. A lelketlen apa nem tudja magát beleélni gyermekének lelkivilágába. Erőszakos módon elfojtja a gyer­mek egyéniségében szunnyadó testi és lelki erők természetes kifejlődé­sét. Katonás ridegséggel lép fel mindenkor gyermekeivel szemben. Az élettel való komoly harcra kényszeríti őt, már akkor, mikor az még arra gyenge, erőtelen. Az anyagiasság fárasztó, poros ország­úján vezeti gyermekét, megfoszt­ván őt a virágos berkekben felta­lálható idealizmusnak verőfényétől és illatától. A Harangszót egyetlen csalód sem nélkülözheti!

Next

/
Oldalképek
Tartalom