Harangszó, 1925
1925-11-08 / 45. szám
XVI. évfolyam. 1925. november 8. 45. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonoa: i Dunántúli Lutöer-SzdvetsSo. Az Ornzágon Lnther-SzÖTet- •ég hlTztzlon Izpjz. Kéziratok, előfizetési dijak éa reklámidők a HAKANGSZO azerkesztő- kl adóhivatalának Baantgotthárdra (Vaarm.) küldendők. Kléfiaetéat elfogad minden avang. lalkéaa éa tanító. HnoJelnnll minden vasárnap. 9 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk. Szerkeaztd-kladóhlvatal: szentootthArd. Vasvímiegyc. Flókkindőhlvatal: .Luther-Társaság" kőnyr- kereakedése Bndapeat, Vin., Szentkirályl-n. 61/a. A „HAHAN8BE0* előfizetési ára: a negyedik negyedévre 18.000 korona. Caoportoa küld. 18.000 K. Latknr-fiaövetégl tagolnak 10*/>-oa kedvazmény. Amerikába égési évre 8 dollár; az utódállamokba a IV. negyedre 20.000 K. Időszerű gondolatok Paulik János lelkészegyesületi elnök megnyitó beszédéből. Lehetetlen észre nem venni, hogy a keresztyénség fáját őrli valami, aminek következtében ereje befolyása meggyöngült s megszűnt az a világmozgató hatalom lenni, aminő volt már a múltban többször s aminőnek az emberiség érdekében látni szeretnők. Okát ennek az esésnek megmondani nagyon nehéz, de az én nézetem szerint egyik oka az is ennek a sajnálatos körülménynek, hogy az Egyház, illetve a benne létező felekezetek túl sok időt és energiát pazaroltak az egymással való harcra, a magok külső, mutatósabb oldalainak ki- fényesítésére s hatalmi igényeik kielégítésére — és keveset a hitélet mélyítésére, a keresztyénség erkölcsi tartalmának gyakorlati érvényesítésére s a napnál világosabb és égetőbb szociális kérdéseknek a megoldására. Az újabb kori apostolok nem igen valának egy akarattal együtt, mint ahogy azt a Biblia az ősi apostolokról mondja. S ennek az „együtt“ szónak a hiánya a fele- kezetközi életből igen sok nyomorúságnak a forrása és egyik oka annak is, hogy az emberek jókora részének megcsappant a bizalma az Egyházban s nélküle próbálja keresni boldogulását, sebeinek a szanálását. x- * Ma többször halljuk hangoztatni a felekezetek közt való béke és egymás megértés szükségességét s azok a szavak, amelyek újabban a róm. kath. nagygyűlésen két fenköltlelkű főpapnak is a szájából ezirányban mifelénk is elhangzottak, mindenesetre szíves fogadtatásra számíthatnak min álunk, mert hiszen azok a mi szótárunkból, az evangélium szótárából való szavak. — Csak arra vigyázzon mindenki, hogy a szép szavak — üres frázisok ne maradjanak, hanem hogy valójában realizálja azokat minden vonalon az igazi keresztyén komolyság. Mi, merem állítani, mindenütt ott leszünk, ahol barátság és együttérzés ápolásáról lesz szó. * Szegény megsarcolt, egyharma- dára lesorvasztott magyar evangélikus egyházunk nagyon megérzi a mai nyugtalan kornak a hullámveréseit. Missziói hálózatunk hiányossága folytán még ma is sok hívünk él gondozatlanul. Több egyházi intézményünk csak névleg létezik, anélkül, hogy valami nyomot hagyna maga után. Az újabb napok nemcsak hogy az ellenségeinket megszaporították s felbátorították az ellenünk való agresszivitást, hanem az országos közélet terén is lehetetlen észre nem vennünk bizonyos hátraszorító törekvéseket. El lehet képzelni, hogy mi lesz mindennek a következménye, ha komolyan sarkunkra nem állunk s minden erőnket eléje nem vetjük az ellenséges áradatnak. * Az egyháznak két sarkpontja van, amelyen sorsa megfordul: a hitéleti munka s az anyagi elrendezettség. S kérdem: vájjon ezek megütik-e mindenütt a kellő mértéket és vájjon megteremtettük-e mindenütt egyiknek is, másiknak is előfeltételeit ?... A hitéleti munkát mi, lelkészek, próbálgatjuk elvégezni, de nem gördül-e annak eléje súlyos akadályként sokszor az anyagi hiány? Ez is kellene, amaz is kellene, — de nincs 1 Kiszállások kellenének, misszionáriusok kellenének, diakonisszák kellenének, vallásos iratok kellenének, — de nincs! De más is hiányzik sokszor: a lelki tömörülés, a lelki egymáskörülölelés. * Egyházhíveink legtöbb helyütt nagyon megvannak már terhelve s rajtuk kereskedni igazán veszélyes lenne. Az állam által a földbirtokreformban beígért segély pedig nagyon lassan halad előre. Egyházakat nem tudok, hogy már élveznék a beígért földeket, csak néhány protestáns egyházkerületet tudok, hogy már élvezi is azokat. Pádig inkább odalent van a baj: az elsorvadás, a szétmállás veszélye. A nagy világrengés megingatta még az erősebb gyülekezetek alapjait is. A sok új iskolai teher egyikmásik gyülekezetünket egyenesen létében támadja meg, vagy legalább is megbénítja benső kiépülésüket. Nem akarunk okolni senkit, de kötelességünk figyelmeztetni az államkormányt, hogy mi lelkészek hazafias buzgóságból szinte tönkretenni segítettük egyházainkat, amikor annak idején keservesen ösz- szegyűjtögetett alapítványaikat odatanácsoltuk vinni a haza oltárára. Igen, figyelmeztetnünk kell illő tisztelettel, de kellő eréllyel is az államkormányt, hogy nekünk kárpótlással tartozik; tartozik a 48-as XX. te. kellő végrehajtásával stb... * Sorscsapásnak is lehet minősíteni a sok bántó jelenséget, de emberi mesterkedésnek, tévedésnek és mulasztásnak is van bennük része. S ami utóbbi bennük, annak Mit áldozol a Harangszóért ?
