Harangszó, 1925
1925-02-01 / 5. szám
melyben nyilvánul az akaratnak új iránya, amely kivezet a bánat birodalmából a bizalom és remény tájaira. Negyedik állomás: a bűnbocsánat, mikor az új utón elindult ember felé Isten tesz egy lépést. A bűnbocsánatban Isten szeretete nyilatkozik meg, de bírói ténykedés is: a kegyelembefogadás. Nem jelenti a büntetés elengedését, az emberi felelősség megszüntetését, de jelenti azt, hogy Isten elvette a bűnnek mérges fullánkját: a bűn Istentől elválasztó hatalma véget ért. A bűn meghalt. Az új élet tartalmát az Istenhez való viszony állapítja meg. A kegyelembefogadás állal Isten munkatársaivá leszünk. Az élet középpontjába Isten kerül. Az élet értékét nem az adja meg, hogy mit képzelsz magadról, hanem hogy mily erővel képviseled életedben az örökkévaló isteni eszményeket. Az új élet ereje az Istennel- maradás, amely csakis Jézusban és Jézus által lehetséges. Krisztussal az egyház kapcsol bennünket össze, az új élet kialakulásánál tehát nem nélkülözhetjük az egyházat, mely Krisztusnak teste. Hatalmas életforrás a Biblia és az imádság, amelyek erősítik az Istennel való életközösséget. Ezekben ismertetjük a Luther- Tarsaság legújab kiadványának tartalmi vázát. Az olvasó ebből is láthatja, hogy Kapi Béla e füzete határozott nyeresége evangélikus irodalmunknak. Megemlítjük még, 1925. február 1. tonos egyhangúság, a világtól elzárkózott- ság? Műveltsége, nemes lelke előkelő városi női körnek lehetne dísze: itt e vadonban idegen fajú, kegyetlenségre hajlandó nép körében nem érezte néha hiányát a művelt társadalmi élet üditö szórakozásainak ? — Nem. Nyíltan szólva ily vágyakozásra nem maradt időm. Atyám szerény javadalommal küldetett ide a missziói le.készi állásra. Édes anyám és én szent kötelességünknek tekintettük őt tisztében támogatni. Felosztottuk magunk között a munkát. Atyám a lelkészi feladatot az istenitiszteletet, a felnőttek hitoktatását végzi. Az iskolában én segédkezem neki, emellett az énektanítást vezetem, délután az édes anyámmal a növendék leánykákat női kézimunkára tanítjuk. — De a szakadatlan fáradozás öröm nélkül végül is csak e.'csüggedést, elégedetlenséget von maga után. — Én úgy tapasztalom, hogy nemes cél szolgálatában a munka jó eredménye édes öröm, felejteti a fáradalmat. Minket törekvésünkben mint eddig a jó Isten kegyelme támogatott. Ha reá gondolok, milyen volt az a gyermeksereg, mely az indián sátorokból a kapitány úr erélyes intézkeHAJANQSZÓ. Tíz év után! Tíz esztendői Egy kopott palástra S kemény küzdelmek közt tett utamra nézek! Tíz esztendő! Magnum áldomásra Gyülekeznek, — mint halott vitézek Éjféli órán, — édes, bús emlékek. Lelkem hárfáján megfeszül a húr És száll az ének Fel-fel az égnek: „Mindeddig segítségül volt nekem az Úr"! Tíz esztendő! A múltat nem felejtem, Hisz’ magával vitte az ifjúságomat Tíz esztendő! De még hittel telten Szövögetek új, boldog álmokat; Az idő, ha vitt is, reményt újra ad, Tíz év után szebb jövőt keresve Lépek rá újra A titok útra, Bizodalmám beléd vetem Istenembe! Tíz esztendő! Magas határ kövén Rólam beszélő írásokat olvasok Tíz esztendő! A lelkem örömén Tudom, örülnek fenn az angyalok. Hálát adok ma Istennek, hogy vagyok, — Vagyok még bízó, hivő, erős lélek, Bátran mondhatom: „Nem aggaszt sorsom, Er őr vár az Isten, semmitől sem félek"! SZABÓ GÁBOR. hogy az Élet és Vallás című sorozatot Dr. Pröhle Károly egyetemi tanár szerkeszti. Kívánatosnak tartjuk, hogy a sorozat mielőbb folytatódjék, s a Társaság legyen élelmesebb kiadványainak terjesztésében. désére itt először összejött, és milyenné alakította át egy év alatt az iskola: a különbség mutatja a sikert, a diadalt akadályok felett és ez boldogítóbb minden fővárosi zajos mulatságnál. A női kézimunkánál ismertük meg Marit és Edilhet, illetőleg akkor még Hajnalcsillagot és Napsugáré Miután Edithben felébredt a tanulásvágy, ritka tehetségével, gyors haladásával mindennap uj és uj örömöt szerzett. A hozzá ragaszkodó Mari is az ő példáján buzgón törekedett a mívelésben előbbre. Ezeket is családi körünkhöz számítottuk, így voltak, kikkel gondolatainkat közölhettük. Nem volt okunk senki másnak szerencséjét irigyelnünk. — Ily magasabb szempontból tekintve az igaz öröm kérdését, elismerem, hogy Karolin kisasszony elvei, fenkölt gondolkozása előtt tisztelettel kell meghajolni. A vacsorán részt vett az új jegyespár is. A társalgás vidám hangulatban folyt. Alfréd rendkívül jól érezte magát a kedves társaságban. Másnap reggel a harangszóra bement az imaházba, hol már több férfi és számos asszony foglalt helyet. Részt vett az isteni tiszteleten, amelyen örömmel látta, hogy már az indiánok is a szent helyhez illő komolysággal áhitatosan énekeltek, imádkoztak. Ki segít? Teol. fakultásunk dékánjához egy vidéki lelkész a közel napokban levelet intézett, amelyet a nevek elhagyásával itt közlünk: „N. N. theológus nálam járva, nagy szívfájdalommal jelezte, hogy tanulmányait nem folytathatja, mert az ezzel járó költségekre nincs fedezetük. Elhiszem, így is van. Másfelől nagyon sajnálom, ha N. nem folytathatná a theológiát, amely iránti hajlamait már V.—VI. oszt. korából ismerem. Meg vagyok győződve, hogy N.-ben igen érdemes papot kaphatnánk, mert jellemes, jólelkü, szelíd természetű és törekvő ifjú, aki tanulmányairól most is szinte lelkesedéssel beszél. Nagyon kérlek, ha csak tudtok valami forrást, segélyt: támogassátok. Sajnos, egyházunk nem nyújthat neki segélyt — de ha lesz valami pénzünk, mi is segélyezni fogjuk.“ Az eset annál is inkább szomorú és minden egyházunk jövőjét féltő és érte aggódó hívünket gondolkodóba ejthet, mert sajnos, nem áll magában és vannak még theo- lógiai hallgatóink közül jó néhá- nyan, akik hasonló helyzetben vannak és akiket ezért esetleg előbb vagy utóbb ugyanez a veszély fenyeget. A nehézséget pedig nem pusztán csak az aránylag magas egyetemi tandíj okozza, amelynek a reá szorulók számára való fedezéséről egyet, egyházunk úgy, a- hogy gondoskodik, hanem még 35 Azután az iskolát látogatta meg, ahol Karolin kezdte meg és folytatta az oktatást, míg atyja a felnőttek vallástanítását, a megkeresztelésre előkészítését végezte. Az iskolai munkát éneklés, imádság vezette be. Ennek végeztével a tanítónő szemlét tartott a 30 növendék felett, amelyik legrendesebben, legtisztábban volt öltöztetve azt megdicsérte, megcsókolta. Mind reá figyeltek, de vidám, derült arccal, félelemnek nyoma sem látszott. Egy intésére elővették könyveiket s az előbbre haladottak bibliai történetet olvastak Jézus életéből lassan, de értelmesen. Karolin a felolvasott szakaszt elmagyarázta s a hallottakból s a gyermekeket kikérdezte. Fiuk, leányok versenyezve jelentkeztek a felelésre Számtanból, természetrajzból is tett fel kérdéseket s feleleteik bizonyítók, hogy ezekből is gyarapodnak ismereteik. Alfréd nyíltan kifejezte Karolin iskolai munkásságának eredménye felett nemcsak elismerését, hanem bámulatát is. Végül az összehívott leányénekkart mutatta be a fáradhatatlan tanítónő. Ekkor már 16 tagból állott a kar s harmónium kiséret mellett több négy hangra betanított szent éneket adott elő. (Folyt, köv.)
