Harangszó, 1925

1925-02-01 / 5. szám

34 Febr. 2. 1871. Meghal báró Eötvös József költó, író és magyar kultuszminiszter. * Caraffa Antal, nagybátyja az aver- nói bíboros közbenjárására került a bécsi udvarhoz, hol kamarássá, majd ezredessé és lovasezred tulajdonossá, végre belsó titkos tanácsos és udvari haditanácsos lett. 1686 ban, mint a felsőmagyarországi hadak parancs­noka üldözőbe veszi Tököly kurucait. Lelkiismeretnélküli magyarokból és németekből Eperjesen vértörvényszé­ket állít fel, melynek üléseit 1687 február 1-én nyitotta meg, a vérpa­dot pedig ablakai előtt ácsoltatta meg. Ha valaki evangélikus és gaz­dag volt, az már elég okul szolgált, hogy a vértörvényszékre, majd on­nan a vérpadra kerüljön, ürügyül az elfogatáshoz és vádhoz koholt levelek és egy elvetemült s felbérelt nő vallomásai szolgáltak. A vád ki­rály élete ellen irányuló összeeskü vésről szólt. 1687 február 1 - tői az év szep­temberéig Caraffa nem egy magyar evangélikust kerékbe töretett, felkaró­zott, mígnem a nádor és a fóurak is megelégelték hajmeresztő kegyetlen­kedéseit s Lipót királytól az eperjesi vértörvényszék felfüggesztését kérték. Az országgyűlés is ekkor törvényben mondotta ki az eperjesi vértörvény­szék eltörlését. A király visszahívta Caraffát, azonban „dicséretes“ mun­kájáért az aranygyapjas renddel tün­tette ki. Csillagot olvastam ... Csillagot olvastam: kettő, három fényes, A többi halovány, pislákoló mécses. Közel van a naphoz, mégis olyan árva, Verőfény-csókolás sohse hullik rája. Lelkekbe is néztem: kettő, három boldog, A többit sorvasztják nehéz földi gondok. Közel van az éghez, mégis olyan szegény, Hiányzik belőle, hit, szeretet, remény. SCHÖCK GYULA. Hű mindhalálig. Irta: Gyurátz Ferenc. (19) Ebéd után Alfréd Károly kíséretében bejárta a telepet, látogatást tett egyes há­zakban, megnézte a kerteket is. Egyikben kevesebb, másikban több munkának ered­ményét látta. Talált oly házra is, ahol a kertben az asszony leányával szorgálmasan kapálta, töltögette a kukorica, burgonya bokrokat, hogy a jövő télre is meglegyen a jó lisztes sült földi alma s az annyira kedvelt pattogatott kukorica, míg férje fiá­val együtt kerítés emelésével törekedtek a Carall'a jellemzéséül szolgáljon ama közismert kiszólása: »Ha tud­nám, hogy ereim közt csak egy is van. amelyben a magyarok iránt némi kímélet és némi hajlandóság rejlik, kész volnék kivágni és megégetnie Evangélikusok és magyarok ez idén .február 1-én emlékezzünk a régiekről, az alkalom adódik és imád­kozzunk 1... HARANOSZÓ. _____ K api Béla: Új Élet. A Luther-Társaság új kiadvány- sorozatának első füzete a Társaság elnökének nevét viseli homlokán. A dunántúli egyházkerület püspöke mint kiváló szónok és író ország­szerte ismeretes. Kedvező jelnek tartjuk tehát, hogy az új sorozat, Élet és Vallás címen, az ő nevé­vel indul útjára. A negyvennégy oldalas füzet mély gondolatoknak és örök hit­igazságoknak gazdag tárháza. A bűnnek halálából a kegyelemből nyert üdvösség ragyogó életébe: ez a könyv tartalma. S mikor az illusztris szerző az új élet kialaku­lását a tékozló fiúról szóló példá­zat alapján fejtegeti, nemcsak any- nyit ér el, hogy értekezésében az evangéliomnak aranyfonala csillan fel minden lapon, hanem egyúttal sikerül neki az is, hogy értekezése plasztikussá, életszerűvé válik, s megragad bennünket a bűnnek és kegyelemnek egy ember életében megnyilvánuló ereje. Nagyban elő­kertet védelmi állapotba helyezni. Máshol csak a nő dolgozott a háznál, a férj va­dászni ment. — Tagadhallan — jegyzi meg Alfréd — hogy ezen indián törzsnek az egyoldalú barbárságból kibontakozása megkezdődött. Jó vezetés mellett, ha lassan is, de mindig többre halad a jó utón. — A kapitány urnák — szól Károly — eleitől fogva gondja volt arra, hogy sem- mitse kezdjünk erőltetéssel Mindent meg­tett, hogy a nép maga is belássa, hogy tervének megvalósulása javára szolgál. Ret- tenthetlen bátorságával tekintélyt szerzett, nagylelkűségével megnyerte a közbizalmat. Végül mindazon indítványát, amely nem követelt nehezebb munkát: az összehívott gyűlésen elfogadták. Elődeik az erőfeszítést ősidőktől fogva csak a vadászatra és a harcra tartották fen. Az első cél a mostani nemzedékben a munkakedvnek, a hozzá­tartozókról való gondoskodásnak felkeltése. Ha ez — bár még több év múlva is sike­rült: akkor a család eltartása az indiánnak békés életmód mellett is biztosítva lesz. — Mivel lehetne még Károly e népre nézve a háztájat vonzóbbá tenni, benne a tulajdon megbecsülését ébreszteni? — Gyümölcsfákkal. A kapitány úr már megalapította a faiskolát: abból szándéko­segíti a fejtegetések elevenségét a püspök stílusának képgazdagságu, szemléltető realitása, a szavaknak megkapó életereje. Az értekezés a bevezetésen kí­vül négy részből áll: Isten nélküli élet; Az új élet útja; Az új élet; Az új élet erői. Az élet harc és probléma. A harc folyik a sírig. A probléma minden ember életében újból meg­oldásra vár. Az igazi élet csak az Istennel való közösségben fejlődik ki. Ennek a közösségnek megsza­kítása a bűn. Reámutat szerző arra a fontos körülményre, hogy a bűn nem beteges gyengeség, a bűnös­nél nem lehet szó akarathiányról, a bűn pozitív hatalom, amely Isten­ellenes dolgon törekszik, s előbb vagy utóbb elvezet az élet csőd­jéhez. Az új élet felé vezető utón az első állomás: a bűn megismerése és beismerése. Mint emberek, va­lamennyien bűnösök vagyunk. Bű­nünk beismerésére eljutunk, ha egybevetjük a való életet a köve­tett élettel. A beismerésnek a rész­letekig kell hatolni, mert abból tű­nik ki, hogy a bűnösségben az ember elhatározása és akarata a legerősebb rugó, s az ember fele­lős. A második állomás: a bűn- bánat. Ez nem jelenti a büntetés­től való félelmet. Alapja a fájda­lom, a megtört szív, a siró lélek; de nem kétségbeesés, mert remé­nyünk van Isten atyai kegyelmére. Harmadik állomás: a megtérés, a­1925. február 1. zom benépesíteni a kertjüknek egyik felét. A jó gyümö'cs a legegyszerűbb népre is nagy vonzó erővel hat. — Igaz, de még néhány évet a gyü­mölcs terméshez megnyerhetünk, ha a ta­vaszra szép oltványokat küldök. Gondoin lesz reá, hogy minden indián családfő kertjébe a jövő évben tiz felnőtt oltványt ültethessen. — E jótettével Walther úr mindnyájun­kat hálára kötelez. Ezzel is hathatósan élesztjük indiánjainkban a ragaszkodást az otthonhoz. Az estebéd még a lelkészcsaládnál várt a vendégre. Ezt megelőzőleg az alkonyodni készülő nap sugárzása mellett Alfréd Ka­róimnál a virágokkal szegélyezett szép ud­varon sétált, míg a háziasszony a kony­hában volt elfoglalva. — Hogyan tudott megszokni, Karolin kisasszony, — kérdi Alfréd — itt e vad vidéken, ahol rengeteg erdőkön s mellet­tük végtelen rétségeken akadhat meg a szem és eleinte még az indiánok hangulat- változása is fenyegethette életüket? Karolin mosolyogva tekint reá : — Walther úr, ha az ember korlátolni tudja vágyait: a legszerényebb helyzetben is nyugodt, elégedett lehet. — De mégis, nem bántotta ez a foly-

Next

/
Oldalképek
Tartalom