Harangszó, 1925
1925-08-30 / 35. szám
282 HARANQSZÖ. 1925. augusztus 30. bűnözés elejét vevéoe sokkal köiiy- nyebb, helyesebb, takarékosabb és célravezetőbb, mint a már bekövetkezett, vagy talán már huzamosabb idő óta folytatott bűnözés utáni beavatkozás. Azt a gyermeket, kinél a züllés kétségtelen jelei mutatkoznak, egy megfelelő preventív intézkedéssel, a megelőzés munkájával könnyen észretéríthet- jük, a helyes útra visszavezethetjük, megmenthetjük. Óh mennyi és mennyi szerencsétlen gyermek nem került volna a bűn örvényébe, ha az a bizonyos mentőangyali kéz idejekorán kiragadta volna őket a piszkos, veszélyes hullámokból... Segítség! Segítség!... sikoltanak a nyomorban szenvedők, a rongyokban fetrengők, az árvák, az éhezők, a szülők tudatlanságának, nemtörődömségének, könnyelműségének áldozatai. Segítségért, oltalomért esdekel, könyörög a sok-sok mosolyogni már nem tudó szem. Ezt követelik a bennünket néma szemrehányásokkal illető elfásult és megkérgesedett szívek. A sikolyt meg kell hallanunk, a veszélyt észre kell vennünk. A könyörületesség palástját rá kell borítanunk a segítségre szorultakra és fel kell ráznunk tespedésükből, fel kell élesztenünk elaléltságukból a kétségbeesett, az elcsüggedt lelkeket, az elfásult, megkérgesedett szíveket. Sok a könny, melyet le kell törülni, sok a seb, melyet be kell kötözni. Éppen ezért a mentőmunLátomás.*) Mint őszi köd a sárguló levélre, Viasz orcádra gyász-lárva borul, S csukott szemekkel, mozdulatlanul Halotti maszkban vársz az ébredésre!. . . Bánat-selyemből szőtt báb-kripta mélye Ölel — s te némán álmodol, Magyar! De élni vágyói, — büszke fiatal Testet akarsz a régiért cserébe I... Talán sorvasztó,- szörnyű lesz az álmod!? Ám sír sötétlő árnyain keresztül, Mint égi jóslat hangja, messze csendül: Soká nem késhet nagy megújhodásod!... S én látlak is már... bűvös látomásom Elébem fest. .. amint tavasztsóvárgön A gyász-lárváját szárnyadról lebontva, . Csapongó, tarka, színes pille módra Lebegsz a fénylő, kéklő űrbe szállva, Hogy átröppenj — az örök ifjúságba . . . Vályi Nagy Géza. *) Pályadljjal kitüntetve. kálal általános, egyöntetű és közös küzdelmet kíván. S ebben a küzdelemben — közvetlenül és közvetve, tehetsége és képessége szerint — részt kell venni az ország minden egyes számottevő tényezőjének. Ez oly becsületbeli kötelesség, melynek a megerősödésre szoruló édes hazánkkal szemben eleget kell tennünk. Szociális érzésekre, szociális tevékenységekre van szükség. Át kell éreznie, meg kell értenie mindenkinek, hogy csak testileg-lelkileg egészséges egyedek alkothatnak életerős nemzetet. Nézni, látni, észrevenni s ott, ahol erre szükség van, megfelelő módon, tapintatosan közbelépni, beavatkozni, ezt kívánja a mentő- szolgálat, ezt követeli a nemzet érdeke. Erre pedig képesnek, hivatottnak, feljogosítottnak kell hogy érezze magát mindenki, mert egy társadalomnak a kúlturális foka, szívbeli műveltségének a színvonala mindig attól függ, hogy milyen arányban folyik a szeretet munkája határain belül. Igen, a mentőakciónak mindenkor, mindenhol a szeretet nevében, a szeretet jegyében kell folynia. Annak a szeretetnek a hatása alatt, mely bölcsőnket ringatta és gyermekségünk ingatag lépteit támogatta. Annak a szeretetnek az erőteljességével, melyről Pál apostol azt mondja: ... „És ha jövendőt tudnék mondani és minden titkokat és minden bölcseséget tudnék is és ha egész hitem volna is, úgyFekete könyvecske. Irta: I. M. Ifjú házaspár lakik a szomszédunkban. Kora reggel valahányszor kimegyek a kertünkbe, ott látom őket is: egv pádon ülnek az orgona-bokruk alatt. Mindig egy kis fekete könyvet lapozgatnak. — Mindez olyan kedves képet nyújt a bólogató fenyőkkel és a harmattól csillogó rózsákkal együtt. A napsugár végigcsókolgatja az egész kertet, azután odatéved a lapozgató kezekre, vagy talán akarattal jár oda, hogy láthassam az összecsillanó szempárokat... Olyan megértők voltak most. Pedig nem régiben mintha azt vettem volna észre, hogy az asszony nem igen szereti hallgatni ura szavait ? 1 Nem szeretem zavarni mások nyugalmát. Magam is elhúzódom, hogy teljesen olvasmányomnak és elmélkedésemnek élhessek. Néma volt kö'ülöttem minden, ha könyvembe néztem. De amint felpillantottam, beszéli nekem az ezer meg ezer csillogó harmatcsepp a virágok kelyhéből. Csak néha rebbent egy-egy madárka, meg az ifjú pár lágy harmóniáját hozta felém a szellő. És végül csak kellemes zsongás volt a környezetemben. annyira, hogy a hegyeket elvűméin helyeikről, ha szeretet nincsen én bennem — semmi vagyok“. Szeretetet kell éreznünk és sze- retetet kell éreztetnünk. De a csalódások elkerülése végett a mentésnél az észnek is érvényre kell jutnia, mert a csodákat mívelő szeretet — ez a megközelítő, megindító és irányító hatalom — csak akkor válik egyszersmind hatásossá és átalakítóvá, ha azt a józan ész, az ok- és célszerűség, a megfontoltság, az előrelátás is támogatja. Páris és London. A Magyar Protestáns Diákszövetség kéthetes tanulmányutat rendezett a világ 2 legnagyobb városába: Pá risba és Londonba. A Harangszó kedves olvasóközönségét naplóm nyomán vázlatosan próbálom megismer tűni a látottak fény- és árnyoldalaival egy evangélikus lelkész szemüve gén keresztül. Július 17 én indultunk a Keleti pályaudvarról a Máv. III. osztályú Pullmann kocsiján, amely egészen Páriáig röpített bennünket. Ausztriai útunk telve volt természeti szépségekkel Különösen a S dzburg és a sweizi határ közt terjedő szakasz, ahol vo natunk hegyoldalakon nyargalt, patakok futottak utánna s lenn a több száz méteres völgyben csinos kis házak fehérlettek felénk. Szembe ve lünk pár ezer méteres hófödte hegycsúcsok. Megállapítottuk, hogy AuszMostanában az a kérdés foglalkoztat, hogy miképen lehetne csaladokban bensőségesebb viszonyt ébreszteni. Necsak a vérrotoiság fűzze össze a családtagokat. Van valami közös lélek, ami ott lebeg a csa’ádok fe ett, ame y összetartja azokat; de mindez nem elég ahhoz, hogy igazán keresztyéni békességet eremtsen. A civa- kodis szelleme ott üti fel fejét, ahol nem tudják, vagy nem akarják megérteni mások nézetét is, ahol az önzés járja. Mindenki a maga véleményét tartja leghelyesebbnek. Van rá es*t, hogy felismeri nézete, vagy cse’ekedete he'ytelenségét és mégsem enged, csak azért, hogy fölényét mutathassa. Nagyon aprólékos dolgokra vonatkozó észrevételek, de tudom, hogy nem krisztusiak az ilyen cselekedetek és nemcsak jó eredményre nem vezetnek, hanem sokszor szomorú családi jelenetekre adnak alkalmat. — Az I. korinthusi levél 13 fejezetét kerestem elő és annak magyarázatához gyűjtöttem gondolataimat, prédikációm mag- vát írtam magam elé. — Folyton mélyebbre Íródtak ieikembe azok a szentigék. Minden gondolatommal azokban a sorokban éltem. Nem láttam meg az enyelgő fecskéket a táviró dróton, a virágok sem beszéltek most nekem. A csengő cimbalomra, a pengő ércre, a hegyrengető hitre gondoltam és
