Harangszó, 1925
1925-08-16 / 33. szám
XVI. évfolyam. i 925 augusztus 16. 33. 8záiti. Alapította K A P I BÉLA 1910-ben. Liptulujdonoa: a üuDániull Lutüer-Szövelséo 4* OrN/.MKON Luther-Sxövet- sók hlTAtaloH lapja. Kéelratok, előfizetési dijak én reklamációk a 4ARANGSZO szerkesztő kiadóhivatalának Haeutgotthirdra (Vaovm.- küldendők Klöfízetéat elfogad ttfaden evang. lelkéan ón tanító. Msgjtlailk Giiaúeo vasárnap 9 Mily sxerelmeteselc a te hajlékaid, Seregeknek Ura! Szerkesztó-tcUdóhlvatzl: SZENTOOTTHÁRII. Vmármegye. A „HABAHWKZÖ“ előfizetési Ara : a harmadik negyedévre 16.000 korona Csoportos küld. 15.000 K. LzUer-ttzörrtégf tagokaak 10°/«-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba a III. negyedre 20.000 K. A .Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. El ne bizakodjál! . . . I. Koriutlius 10.12: «Aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.“ Örökösen nehéz kísértések vesznek bennünket körül. Hol van az az ember, akinek lelkében nem szunnyadóznának gonosz gondolatok és rossz kívánságok, mint valami apró sziporkák, amelyek csak kedvező alkalomra várnak, hogy fellángolhassanak . . . Pedig az Isten tíz parancsolatából kettő követeli: „Ne kívánjad 1 .. .“ És hol van az a hely ezen a nagy világon, ahol a kísértések kígyói nem csusz- nának oda az ember lábához? A szent Sinai hegy tövében Izrael a bálványimádás bűnébe esik; a Mester szeme láttára Judást rabul ejti az árulás ördöge, Péter meg a Krisztus tagadás bűnébe esik. Igaz, hogy a világi örömök helyein: a színházban, korcsmában, táncteremben különösen ki van téve az ember a kísértések ostromának, de azért a keresztyén lélek igen jól teszi, ha még a templomban, az Isten oltáránál a legszentebb foglalkozása közben is jól vigyáz magára! Kísértései minden életkornak vannak, és mindegyik életsors rejteget lelki veszedelmeket. Az előkelő felfuvalkodottá lehet; az alacsony sorsú gerinctelen hajlongóvá, a gazdag fösvénnyé, a szegény iriggyé . . . De kísértéssel jár minden állapotunk is. A megpróbáltatás idején előjön a kételkedés, a kétségbeesés; boldog időkben reánk támad az elbizakodottságnak s a vakmerőségnek veszedelme! Nemcsak a testünk, de a lelkünk is ezernyi veszélynek van kitéve; égfelé vezető vándorú lünk tele van nagy akadályokkal ... Mindezeknek meggondolása éberré és elővigyázatossá tegyen bennünket, óvjon meg az elbizakodottságtól és emlékeztessen Luther énekére: „Mi erőnk nem segít rajtunk!...“ Igen, a magunk ereje nem, egyedül csak az a hatalom, amelyről Luther így énekel: „Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk! . . .“ És ebben a hitben bátran elmondhatjuk : semmiféle kísértés sem leEgyszer Selmecbányán jártam. A táj szépsége és érdekessége magával ragadt, de legkivált a vidéken látható mesterséges tavak. Magas hegyek között, mély sza- kadéku völgyek hatalmas gátakkal vannak elzárva s ott fogják fel a tavaszi hóolvadáskor s nagy esőzések idején a hegyekről lerohanó vizáradatokat. Valamikor, amikor még emberi tudás és emberi erő nem emelt ilyen gátakat, a rohanó vizek sebes árjai száguldva és rombolva hömpölyögtek le a völgybe. Végigpusztították a vidéket és az ember félelemmel gondolt bősz indulatukra. Ma a mérnöki tudás oly gátat épített, mely minden elemi erőnek nemcsak ellentáll, de arra kényszeríti a hegyek vizeit, hogy rendesen, mindég egyformán, mindég simán folyjanak, hogy a völgyben épült malmok és zuzók egész éven át rendszeresen tudjanak dolgozni. A vad természetet a tudás hatalma megszelídítene. Ha a világ megalkotója, a nagy isten nem emelt volna gátat az ember természetének, az is romboló, pusztító erejében jelentkezne itt e földön, amint az Istenfélelem és Isten törvényeinek tisztelete nélkül az ember élete mindég csak hét elviselhetetlenül nehéz és nagy. Uram! te voltál menedékünk minden időben! „Tudom, hogy e gonosz világon Ezer kísértés vesz körül; De én, Uram, csak hozzád vágyom, Hűséged rajtam könyörül: Erős karod megvéd, megáld, Segít legyőznöm bűnt, halál.“ Amen. N. M. rombolás és pusztítás és a bűn szolgálata. De az Ür Isten az ő törvényével, a tiz parancsolattal, tényleg gátat emelt az ember természetének s kényszeríti őt arra, hogy a megjelölt mederben t. i. az Isten tetszésének medrében engedje az ő életét folyni. Nagy szelídítő ereje van tehát az Isten törvényének. De néha-néha a mesterséges gátak mégsem tudnak az össze- gyülemlett vizeknek ellentállani. Ha tombol a vihar, ha végig zúg a fergeteg a tájon, ha hirtelenül beáll a hóolvadás és a vizek óriási tömege tódul a mesterséges tavakba, akkor megszakad a gát és még vészhozóbban és még pusztítóbban rohannak a vizek le a völgybe, mert az emberi elme nem oly éles és nem oly előrelátó, hogy minden eshetőségre jóelőre tudna elkészülni. Nem úgy az Isten alkotta gát, a törvény! Annál tökéletesebb nincs. Még eddig senki sem tudott a tiz parancsolathoz még egy tizenegyediket alkotni, vagy kimutatni azt, hogy a tiz közül csak egy is felesleges. Az Isten gátja örökkévaló. Az Isten mesterséges tava megmarad mindenkor! Igaz, hogy Mesterséges tavak. Nem tehetségen, akaraton múlik a Harangszó támogatása.
