Harangszó, 1925
1925-07-05 / 27. szám
XVI. évfolyam 27. szám. 1925 július 5 Alapította K A PI BÉLA ltflO-bon. Ltptulmjdonoii a Dnaánttill Luttier-SzővetséOkr Onzágoft Iiather-KrBTet- *6 a hlTatuloti lapja. KAfclralck. előüioténl dijak is ceklamáolók a HARANGSZÓ szerkeaztí- kl adóhivatalának HMutgottliárdra (Va»»m.) ktüdandők. Klófisatéct elfogad mlndau srang. Isikén >■ tanító. M'Cjelutk minden rasárnap 9 Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő ind illattal legyet ele. Snrkesztókl adóhivatal: szentciotthArd. Vas várul egy e. A „náttáNtttiZO“ elófizetisl ára : a harmadik negyedévre 10.000 korona. Caoportoi küld. 15.000 K. bather-Hadvetégt tagokén» 10°/»-oa kedvezmény. Amerikába égisz évre 2 dollár; az utódállamokba a IQ. negyedre 20.000 K. A .Harangszó' terjeseit sire befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. „Az Úr mindent jóra fordít.“ Dr. László Kálmán egyházmegyei felügyelő megnyitó beszédéből. Akinek vannak szemei, hogy lásson, a veszedelmes idők lezajlása óta számtalan esetét láthatja az isteni biztatás teljesülésének. Elsősorban a hitélet terén konstatálhatjuk, hogy a kiirtásra szánt és szinte eltűnni készült vallásos érzés uj életre kelt, az egyházszeretet egyre erősödik, az egyházi áldozatkészség is napról-napra szép példákban nyilatkozik meg. Mintha a vallás pótolni akarná gyengeségét a háború megakadályozása és borzalmainak kegyetlen tűrése miatt, lélekemelő jelenségeket produkál a porbasujtottak felemelése, a nyomorultak megsegítése körül. Gondoljunk csak a külsőországi segítőakciókra, melyek soha el sem képzelt mértékben árasztották el a reászoruló országok lakóit, azokat, akikkel éveken át háborúságban voltak, akiket öltek, gyilkoltak, kifosztottak. Mi más ez a jelenség, mint teljesülése az ígéretnek: „Az Úr mindent jóra fordít?!“ De nemcsak a szorosan vett hitélet terén tapasztalhatjuk a Gondviselés kezét: érezzük és tapasztaljuk azt azokban a tanulságokban is, amelyeket a világháború és az azt követő szomorú idők keletkezéséből, lefolyásából merítettünk. Megtanulhatjuk és javunkra fordíthatjuk úgy a politikában, mint a társadalmi és magánéletben, hogy elsősorban csak önmagunkban bízzunk, mert lám: hiába kötötte hozzánk az egyes államokat eladdig Isten és emberek előtt szentnek tartott szövetségi szerződés, amikor sora került a megsegítésnek, a mellénkállásnak, rútul cserbenhagytak bennünket, a „szent egoizmus“ jelszavával altatva el lelkiismeretüket. És e történeti tény konstatálá- sával kapcsolatban megtanulhattuk magunknak, nemzetünknek is megismerését és megbecsülését. Nem tudjuk ugyanis elképzelni, hogy a mi diplomatáink, államfér- fiaink a nemzetközi és honpolgári erkölcstelenségnek olyan példáját merték és tudták volna produkálni, aminőt szövetségeseinknél láttunk, mikor a veszedelemben cserbenhagytak bennünket, illetőleg a velünk ugyanazon monarchiához tartozó népfajok átpártoltak az ellenséghez. Ha e történelmi valósághoz hozzávesszük azt a bánásmódot, amelyben nálunk a háború alatt az idegen, ellenséges államok alattvalói részesültek, szemben a mi honfitársaink külföldi elbánásával; ha mérlegeljük az utódállamok magatartását, elnyomó tendenciáját a kisebbségi gépírókkal; azt a vallás elleni tendenciát, amelynek ugyancsak az utódállamokban, de a büszke francia nemzetnél is tanúi vagyunk; ha figyelembe vesszük a Konszolidáció terén elért nagy előhaladásunkat: felemelt fejjel állhatunk a világ itélőszéke elé, azzal a tudattal: „Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita!“ Amikor tehát a görög bölcs azt mondja: „Ismerd meg magadat“, én azzal nyitom meg 1925. évi rendes egyházmegyei közgyűlésünket: becsüld meg, magyar, magadat, mert megmérettél és súlyosnak találtattál: tereád még nagy feladatok várnak! Adja Isten, hogy úgy legyen! Széchenyi látogatása Kis Jánosnál. Irta: Payr Sándor. Ennek a látogatásnak a jelentőségét csak akkor értjük meg igazán, ha a történeti előzményeket is ismerjük. Széchenyi István ősei közfltt többen voltak, akik gyűlölték és üldözték a protestánsokat. Ilyen volt Széchenyi György, a győri püspök, majd esztergomi érsek, a család gazdagságának és grófi rangjának megalapítója, aki 1695-ben halt meg 103 éves korában. Már mint esztergomi kanonok I642-ben névtelenül igen durva es lovagiatlan módon támadta meg I. Rákóczy György művelt lelkű hitvesét, Lórántffy Zsuzsannát, akinek »Mózes és próféták« című művére feleletet frt (Nova Transsylv.) s ebben azt mondta, hogy a frigyládát egykor két borjus ünő húzta haza szekérbe fogva a filiszteusok földéről (I. Sám. 6.7.), most pedig egy meddő tehén huzza azt. Rákóczy halálra kerestette felesége megbánjó- ját, 111. Ferdinándtól is elégtételt követelt. S alighanem félbeszakadt volna a fényes pálya, ha a mocskos kOnyv frója kitudódik. Rajky Gáspár jezsuitára gyanakodtak s csak újabb időben derítette ki Illésy János, hogy Széchenyi György volt az írója. (Könyvszemle 1891 ) A győri evang. lelkész és rektor, Bognár György és Aáchs Mihály elfogyásakor 1671-ben ez a Széchenyi György kiáltott ki a győri püspöki palota ablakából: »Ne hozzátok ide az ebeket, hanem az pusztai kapura vigyétek ki 1 c Más néven a fehérvári kapu volt ez, amelyen tűi állott a vesztőhely. Széchenyi püspök vezette a gyászos évtizedben a templomfog- laló német katonákat. És ő mondta Viseljük szívünkön a Harangszó ügyéti
