Harangszó, 1925

1925-07-05 / 27. szám

218 HARANQSZÓ. 1925. július 5. 1674-ben Pozsonyban a gályarab­ságra szánt lelkészekről: »Most olyan kötelet fontunk, melyet ha nyakukba ránthatunk, az eretnek vallás soha többé lábra nem áll<. Ilyen türelmetlen lélek volt a primás unokaöccse és Orflkőse, ifjabb Széche­nyi György is, a legnagyobb magyar dédapja, ki 1697-ben a grófi rangot kapta. Midőn soproni házuk mellett a szomszéd házat 1720 ban Löffelholz György tábornok özvegye, a buzgó evang. báróné vette meg, Széchenyi György azt irta vejének, Ebergényi tábornoknak: »Az én házam, ha sza­bad és nemes ház volna, közfalat tennék, de mivel purgerház, hitemre, inkább kiköltözöm, mintsem lutherá­nust szenvedjek szomszédságomban«. És ilyen türelmetlenséggel nyilatkozott 1720-ban Gensel Ádám hírneves tudós soproni orvosról is, mikor ez halálá­hoz közel már végrendeletet is tett: »Gensli uram is csak az ebek har- mincadján van, kínjában ő is vissza­tért az hamis lutheránus hitre, meg­gyónt az prédikátoroknak, most im­már minden ember tudja, micsoda hiten van«. Úgylátszik, a türelmetlen gróf előtt titkolta vallását. (B. Szabó L 1. 412., 416.) De a nagy Széchenyi édesatyja, Ferenc gróf, a Széchenyi-könyvtár megalapítója, a korszellem hatása alatt már feivilágosodott főur volt. Az aszódi evang. lelkész fiát, a tudós Hajnóczi Józsefet választotta titkárá­nak és bizalmasának; K>s Jánosnak, a soproni líceum diákjának versét (Herkules választása) a maga költ­ségén kiadta, a Magyar Társaság örömünnepeire is eljárt, 1791-ben a klérus ellenére is a protestánsok val­lásszabadságára szavazott s élete vé­gén is vallási rajongása, mely erőt vett rajta, ment maradt a türelmet­lenségtől. (Vége következik.) Püspöki egyházlátogatás Somogybán. Kapi Bála, a dunántúli evang. egyházkerületnek apostoli buzgóságu főpásztora június 6-tól június 18-ig egyházlátogatást végzett a somogyi egyházmegyének 8 anya- é3 az ezek­hez tartozó leány-, fiók- és szórvány- gyülekezeteiben. Június 6-án délután 3 órakor ér kezett a püspök Nagykanizsára, hol a vasútállomásnál Zalavármegye és Nagykanizsa városa nevében Sábjáa Gyula polgármester, az egyházmegye felügyelői kara nevében dr. Ittzés Zsigmond egyházmegyei felügyelő, a somogyi egyházmegye híveinek ne- nében Mesterházy Sándor esperes üdvözölték. A templom bejáratánál Horváth Olivér lelkész fogadta a nagykanizsai hívek élén. Éste 6 órakor a nagykanizsai szé­pen renovált templomban igen nagy közönség résztvevése mellett, való­ban építő vallásos estély volt, meiyen Kapi Béla püspök tartott mindeneket magával ragadó, hitet és hazaszere- tetet élesztő előadást. Június 7 én,» vasárnap volt a kanonika vizitáció ; utána küldöttségek fogadása és a püspök tiszteletére a polgári egylet nagytermében mintegy 100 hivő, il­letve érdeklődő résztvevése mellett társas ebéd. Délután 4 órakor a püs­pök kíséretével Surd felé folytatta út­ját. Somogyvármegye határfalujánál: Somogyszentmikiősnál Haám Lajos csurgÄ főszolgabiró köszöntötte öt és azután napokon keresztül, június 13-ig kísérte az egyházlátogató püs­pököt igazán dicsérendő kitartással és buzgósággai Surdon a templom előtt Kiss József lelkész mondott üd­vözlő beszédet, mely után a püspök a hivek seregével és kíséretével a templomba vonult és könyörgést tartott. Június 8-án iskolavizsgálat és egyházvizsgálat volt istentisztelettel, azután küldöttségek fogadása és dél­után Liszóban iskolavizsgálat. Június 9-én Nemespátróba vonult át a püspök kíséretével. A lelkészlak udvarán a hivek nagy seregének élén Mesterházy Sándor esperes mon­dott üdvözlő beszédet. Délelőtt 9 óra­kor iskolavizsgálat, 10 órakor isten- tisztelet és közgyűlés tartatott. Utána küldöttségek fogadása, lelkészi. majd esperesi irodavizsgálat. A sok elvég­zett munka közben hamar elérkezett a délutáni 3 óra, a továbbutazásnak órája. A nemespátrói hivek nagy tö­megben lepték el a lelkészlak udva­rát és mikor az esperes-lelkész arra való visszaemlékezéssel mondott a gyülekezet nevében búcsúbeszédet, hogy mikor az apostolok egy-egy ős- keresztyén gyülekezetből tovább men­Nyári hangulat. RerfünR mélyén oadgerlice lurbéRel, Rigó-dalneR felel néiti a fárél. RaRuRmadár - Rezbe, Rézbe RaRuRRel. — MegRérdezem: meddig éleR ? És msselygem — oajjen mif is oálaszel? ... Minden madár elhallgatott a Rerlben, RaRuRRem is —- leoarebbenl ijedten, fegas Rérdést tettem fel — öRelméneR! — Uéoendébe mineR nézni? — Végzet útját Reresztezni, — Yirághullást meggátolni nem lehet. HUDY ILONA. Dolláros levél. Irta : Novák Kálmán. 3) ... Már késő délután volt, mire haza­került, pedig ugyancsak hajtotta a kíváncsi­ság megtudni, hogy mi van a levélben 1... Ö bizony nem sokat értett a betűkhöz, amit tudott, azt is elfelejtette már! No majd elhívja a Juliskát; — igen ám, csakhogy ő megfogadta, hogy Kovács András háza küszöbét át nem lépi, már pedig szavának ura marad! Szerencsére az uccán éppen gyerekek játszadoztak. Magához intette az egyiket és elküldte Juliskáért, lelkére kötve, hogy csak Juliska hallja meg az üzenetet. Kis idő múlva Juliska sudár, szép alakja tűnt fel az uccán. Az özvegy elébe sietett és reszkető örömmel nyújtotta át a levele­ket Juliskának. — Lelkem, édes leányom, mily nehezen vártalak! Nézd csak, ki irta ezeket a leve­leket ! ? ? Az én drága Jancsi fiam 1 Ugye, hogy az irta, — no mondjad már! "Juliska feltépte az egyik levelet, — ol­vasni kezdte, aztán mindig jobban felderült az arca. — Hát nem igaz ... nem hait meg, ő maga írta a levelet, ismerem a kezeirását! Oh nem hagyott el bennünket az Isten I... Az özvegy sírt örömében s mohó bol­dogsággal leste Juliska ajkáról a szavakat. Hejh, ha ezt a napot megérhette volna az a szegény, gyengeszívü ember 1 Mikor végre bejutottak a kis szobába, Juliska elejétől végig elolvasta János levelét, amely aztán mindent kimagyarázott. ... Egy napon rettenetes robbanás tör­tént a bányában; a szerencsétlenséget egy munkás vigyázatlansága okozta, melynek bizony sokan estek áldozatul S míg Szabó Gerő gyenge sérüléssel kórházba került, az Isten gondviselése Jancsit megmentette a haláltól. A szerencsétlenség után meg­indult a vizsgálat s annak során Szabó Gerő terhelő vallomást tett Jancsi ellen; — azt állította, hogy Jancsi hanyagsága miatt történt a robbanás s ezt egy másik társával bizonyította. Hiába védekezett Jan­csi, hiába bizonyította, hogy 6 egy másik tárnában dolgozott, a tanuk ellene vallottak s őt gondatlanságból szármázó emberölés miatt öt évi börtönre Ítélték. Három év múltán Szabó Gerő tanúja halálosan meg­betegedett s a haldokló utolsó perceiben vallomást tett Szabó Gerő szörnyű bűnéről. Vallomásából kiderült, hogy Szabó Gerő pénzt adott a hamistanuskodásért 8 hogy a szerencsétlenségért nem Botos Jánost terheli a felelősség, hanem az egyik munka­vezetőt, aki benn pusztult a bányában. E vallomás után új vizsgálatot indítottak, ámde Szabó Gerönek nyomaveszett; éppen hajóra akart ülni, mikor letartóztatták. Jancsit ezek után szabadon bocsátották s a bánya igaz­gatósága ártatlanságát négyszáz dollárral lutalmazta meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom