Harangszó, 1925

1925-06-14 / 24. szám

24. szám. XVI. évfolyam. 1925. június 14. Alapította K A PI BÉLA 1910-boo. LaptulajdonoB: a UDDántftll Latöer-S7.3vetséo is Országos LuUu*r-S/OT»t- ség hivatalos lapja. Késiratok, előfísotési díjak és reklámidők a HARANGSZÓ scorkccztó- Idadóhi vatalán ak Bsentgotthárdra (Vaarm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. leiké» 6a taj;itó. HroJelcnlk mtoilen vasárnap Herék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket. Szerkesztő kiadóhivatal: SZENTQOTTHÁRD. Vasvárraegyc. A „HAKAStHSZO* előfizetési ára : a második negyedévre 16.000 korona. Csoportos kfild. 15.000 K. (■atker-Saövetégt tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba a II. negyedre 20.000 K. A .Harangszó' terjeszté­sére befolyt adományokból szórványban lakó híveink­nek Ingyenpéldányokat küldQnk. 1525. június 13. jelen^ tősége. Irta: Dr. Csengődy Lajas. Luther Márton a maga lelki éle­tének legbensőbb szentélyében a vallásos zseni minden lehetséges életnyilvánulását átélte. Kezdve az Istentől távol álló, de megváltásért sóvárgó szörnyű lelki gyötrelmektől, egészen a Krisztusban való megigazulás bol­dog és boldogító érzéséig, minden hurt végigjátszott lelke hárfáján, de úgy, hogy e lélekrezdülésekben egész szíve, egész lelke, egész élete benne volt. Nem is lehetett ez másként a Krisztus követésének azon az utján, amelyre őt a Mester, az égi, elhívta. Ezen az utón bukkant fel előtte az a hatalmas, világok sorsát in­téző és megpecsételő érzés, ösztön is, amely minden emberi lélek mélyén olt szunnyad, s hol halk, hol bömbölő szavával, hol építő, melegítő, hol meg égető, perzselő lángjával tartja hatalmában az em­beri életet. Ezt az ösztönt Luther Márton először legyőzte. Lefojtotta. Hatal­mas szellemi energiája lebirkózta a kolostor magányában. De mikor a megigazult keresz­tyén lélek szent szabadságának bir­tokában kilépett a kolostor falai közül a nagy világba s a hitvány emberi nem gyarlóságát látnia kel­lett ez ösztön irtózatos erejével szemben, amely a férfi és nő isten- fiuságból eredő méltóságát a leg- ocsmányabb sárba taposta le, re­formátor! lelke nem maradhatott tétlenül. Ki kellett itt is nyújtani a segítő kezét és reformátori küldetését e téren teljesítette. Leszállt az önmegtartóztatás, az emberlélek leghatalmasabb ösztöne inegöldöklésének büszke magasla­táról és felismerve a nagyrészben csak élvezeti cikknek, vagy leg­jobb esetben csak a fajfenntartásra használható alanynak, a nőnek, az emberiség gyengébb felének lelke mélyén az istenfiuság szikráját, magához ölelte a Nőt. Hogy így megszentelve az evangélium leiké­vel az Istentől belénkoltott érzést, magával emelje fel a Nőt is, s rajta keresztül az Embert, úgy, ahogy a Teremtő alkotta, szívének, lelké­nek minden érzésével — emelje Krisztus közelébe. És ennek a szent közelségnek a tudatával nemesítette meg az ál­latit is az emberben, akkor, ami­kor Bóra Katalin kezét az Isten előtt megfogta és a magáévá tette. Ezzel Luther Márton dr. az egy­szerű reformátor az emberi érzelmi életnek azt a leghatalmasabb meg­nyilatkozását, melynek perzselő lángjában nemzetek égtek el sem­mivé, s amely a legújabb időkig is a pokol kénköves bűzeivel árasztja el a világot s a nemzeti és élet­erők duzzadását sápadt véznasággá változtatja át, ezt a lángot ismét az Élet Szívének melegévé, áldá­sává változtatta át. Luther leszállt, az osztönöldök- lés magaslatairól, hogy az evangé­liumi életideál megélésével példát adjon és erkölcsöt nemesítsen. De munkája nincs befejezve. A legkevésbbé sem. Kivált a mai ma- teriálista, szociálista, kommunista, szabadszerelmet oly szívesen keverő időkben. Amikor a régi vallási hős, vagy bölcs ember helyét az „él­vező esztéta“ váltja fel, akinek az élet csak annyi, amennyi kéj- és mámorérverést át tud engedni szívén. Ezekben a modern időkben sok­szoros erővel kell reformátorunk példáját követni. S ha a nagy vi­lágban senki másnak, de az evan­gélikus családi életnek szent aka­rással kell a világáramlatnak neki­feszülni s a Szeretetnek igazi, tiszta evangéliumi, — lutheri templomává válnia. Sárszentlörinc ünnepe. Dr. Bart ha Miklós és Pesthy Ilma esküvője. Hogy az utat a nép leikéhez napjainkban is meg lehet találni és hogy népünk lelke a sokféle felfordulás, mételyhintés dacára ma is hűséges, tiszta, arra nézve érté­kes, felemelő példát szolgáltatott a szemlélőnek a közelmúlt napokban a sárszentlőrinci gyülekezet. A pünkösd utáni szerdát, június 3-át ünneppé tette e gyülekezetünk né­pének hűsége, ragaszkodása. Június 3-án tartotta esküvőjét dr. Pesthy Pál igazságügyminisz­ternek leánya, Ilma, dr. Bartha Miklóssal, pénzintézeti vezérigaz­gatóval. A polgári esketést dr. Reich Osz­kár gyönki főszolgabíró végezte a virágba öltözött uzdi községházán. Tanuk voltak Zlinszky István ny. államtitkár és dr. Bedő Sándor, a Nemzeti Hitelintézet vezérigazga­tója. Uzdról a násznép az egyházi szertartásra a szomszédos Sárszent- lőrincre hajtott, ahol a gyülekezet apraja-nagyja szeretett felügyelő­jét, dr. Pesthy Pál igazságtigymi- niszlert és családját ragaszkodó szeretetének minden jelével elhal­mozta. A község Űzd felől való bejára­tánál az ifjúsági egyesület három íves hatalmas diadalkapuja állott Viseljük szívünkön a Harangszó ügyét!

Next

/
Oldalképek
Tartalom