Harangszó, 1925

1925-06-14 / 24. szám

202 HARÁNGSZÓ. 1925. június 14. „Hódolattal köszönt az ifjúság“ felirattal. Innét a templomig vezető több mint egy kilométeres utca­szakaszt 3 fecskendővel locsolta fel az ifjúsági egylet hatalmas, de eredményes küzdelemre kelve a június eleji égető napsugárral, meg természetesen a vastag porréteggel. A templom előtt újabb diadalka­puja állt az egyesületnek „Örülje­tek az Urban“ felírással. A tágas, szép templomot a nő­egylet díszítette fel gyönyörűen virágfüzérekkel, az oltárt fehér rózsákkal. A templomban már fél 5 óra­kor együtt volt a környéknek, já­rásnak s a vármegyének az ün­nepre érkező notabilitás serege. A templomig vezető utcaszakaszon ünneplőbe öltözött sereg köszön­tötte a 6 órakor az uzdi ősi kúriá­ból 25 felvirágozott kocsin érkező nászmenetet. A leányegylet fehér­ruhás leányai fehér virágot szórtak a menyasszony útjára. A menyasszonyt az édesatya vezette az oltár elé, míg a vőle­gény, íBartha Miklósnak, a kiváló publicistának özvegyével haladt arája mögött. Az oltárnál Fábián Imre helyi lelkész köszöntötte az ifjú párt, majd alkalmi beszéd kíséretében kiszol­gáltatta nekik az Úrvacsorát. Ur- vacsoravétel után Németh Gyula szekszárdi lelkész, aki a meny­asszonynak nyolc éven át hitokta­tója s konfirmálója volt, megeskette s megható beszéddel megáldotta Dolláros levél. Irta: Novák Kálmán. Azóta, hogy az öreg Botos Pétert nyu­govóra tették künn a temetőben, ugyancsak szomorú napok következtek szegény özve­gyére. Egyedül maradt a vállára nehezülő hatvannyolc év terhével, senkije se volt, aki a bajokat megosztotta volna vele. Pe­dig hát abból kijutott szegénynek 1 Péter fia valahol a Doberdó szikláin hullatta el vérét, János, az ifjabbik pedig messze elszakadt a szülői háztól; vagyont szerezni Amerikába ment még a háború kitörése előtt. Eleinte küldött is néhány dolláros levelet, abból került ki a költség a zsindelyesházhoz, amelyben meghúzódtak az öregek. Ám egyszer csak elmaradtak János levelei, hiába várták tőle a hírt, sem­mit sem hozott nekik az oceánjáró hajó. Amerika is ellenségünk lett s a dolláros levelek helyett muníciót, meg amerikai ka­tonákat szállítottak a hatalmas tengeri gőzösök. Eleinte csak megnyugodtak az öregek, de amikor vége lett a szörnyű világégés­nek, mikor a magyar katonák kezéből a farkastorku gróf kiszóratta a fegyvert, az öreg Botos Péter nyugtalankodni kezdett. az új párt. Az orgonaszámokat Gaál János gépészmérnök, orgona­művész, a vőlegény jóbarátja szol­gáltatta. A templomból ismét virágeső­ben, örvendő arcú emberek között vezetett a hatalmas nászmenet diadalutja. Diadalut volt valóban ez a menet, a ragaszkodásnak, sze­retetnek diadalutja. A meghatott örömapa s felügyelő kijelentette, hogy ezt a szeretetmegnyilvánulást életében nem fogja elfelejteni. A magyarázatát pedig ezen ő- szinte, meleg ragaszkodásnak az adja, hogy dr. Pesthy Pál felügyelő háza állandóan nyitva van szegény és gazdag előtt. Hivatását úgy ér­telmezi : „aki közöttetek első akar lenni, legyen ti szolgátok!“ A szó nemes értelmében igazi miniszter. A szeretet a mai rideg világban is szeretetet terem. Isten áldása nyu­godjék meg az uj páron s az öröm­szülőkön. Hitet e romlott világnak. Kapi pUspök előadása Sopronban. A soproni evangélikus nőegylet pünkösd másodnapján nagyszabású hangversenyt rendezett az evangélikus templomban, mely alkalommal Sopron társadalmának szine- java élvezte végig a nagy gonddal össze­állított és igazi művészetiéi előadott mű­sort. A zeneszámok mintegy hangulatos keretül szolgáltak ahhoz a hatalmas beszéd­hez, melyet aranyszáju püspökünk, Kapi Béla a feszült figyelemmel hallgató közön­séghez intézett. Egy gyönyörűen rajzolt képben állította a nagyhitü Péter apostolt Egy napon aztán kipattant belőle a szo­morú sejtés, mely lelkét szorongatta. — Te anyjuk — mondta az asszonynak keserűen — a Jancsinak valami baja tör­ténhetett, mert a Szabó Gergőtől minden hónapban kap levelet az anyja, pedig egy helyen voltak abba’ az Óhióba! Az öregasszony szemeit könnyek futot­ták be. — Már régen akartam mondani kend­nek, de hát csak magamba öltem a szo­morúságot, nem akartam, hogy kend is ezzel eméssze magát 1.. . Botos Péter remegő kézzel vonta ma­gához feleségét. — Én is csak magamba tanakodtam, hogv hát ugyan mi történt avval a gyerek­kel ? Talán megfeledkezett rólunk 1.. . Az öregasszony most fájdalmasan fel­zokogott. — A meghaltak nem írhatnak apjuk 1... Már ped g a Szabó Gergő megírta, hogy a Jancsi fiunk a bányába veszett... nekem újságolta az anyja ... úgy könyörögtem neki, hogy legalább kendnek ne szóljon... és most magamnak kell megmondanom... nem bírom tovább elhallgatni 1... Botos Péter haloványabb lett a halott­nál, mikor a felesége szavai megütötték. Egyet fordult vele a világ, lábai megros­az elbűvölt hallgatóság elé. Az egyszerű, írni, olvasni nem tudó, csak sejtelmekkel teljes h^lászember szédítő magaságokba emelkedik, hogv ismét mérhetetlen mélysé­gekbe zuhanjon alá és így lássa meg az örökkévaló krisztusi kegyelmet. Önmagával viaskodik, önmagát fegyelmezi, míg elérke­zik végre a Krisztusban elmerülő boldog­sághoz és lelke megérzi, hogy Jézusnak hatalma és joga van felette. Ő határoz sze­mélye felett. Ennek teljes átérzése a hitnek kiindulási pontja. Ez vezet a Jézusban való feltétlen bizalomhoz És erre van szüksége az élet tengerpartján nvüzsgő tömegeknek, akik észre sem veszik, hogy köztük és mel­lettük ellépked csendes léptekkel az Üdvö­zítő. Nekik szól a felhívás: „Kövessetek engem!“ Boldogok kik meghallják, mert itt örök értékek megmentéséről és elvesz­téséről van szó. Megmentésük könnyű, ha megértjük és átérezzük, hogy Krisztusnak joga van felettünk rendelk&zni. A tanítvá­nyok eleinte Jézusnak csudatávő erejébe, külső jelenségekbe kapaszkodnak. A lelki dolgoknak, tehát a hitnek is van értéki eleme, de az igazi hit az értéki világ tör­vényeit felfüggeszti és ebbe van beleágyazva igaz hitünknek kincse. Péter kemény küz­delem árán kiszabadul az értéki hitnek bi­lincseiből, de sikerül-e ez nekünk is? Ma is csak akkor van hit, ha van jel és csuda, ha nincs, akkor eihalaványodik. Ez a mo­dern ember vallásosságának ismertető vo­nása. A mai ember keresi a hit hasznos­ságát. Önérdekének szolgálata és Isten ki­használásának gondolata sarkalja minden tettében. Ettől pedig a hitet meg kell sza- badiíani. A hitnek lelki tartalmat ad az, hogy tudunk Jézusért magáért bízni, Akik erre képtelenek, azoktól kérdi Jéyjft: „Ki­nek tartotok engemet?“ Ha nem vibrál lel­künk az ujjongó hitvallásban: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten ama Fia“, akkor nem is érezzük át soha sem azt a boldogító igazságot, hogy csak egy viszonylat él iga­zán és az az istenhez való viszonyunk. Ennek hitét kell belevinnünk az életbe, akkor a modern ember talán az érdekek csatájában is ráeszmél arra, hogy rajta is nyugszik Isten tekintete. Állandó lelki álla­kadtak, kezeivel erőtlenül kapott a leve­gőbe, aztán hangtalanul hanyatvágódott a földön. Nem is kelt fel onnan szegény soha többé. Ez a második fájdalmas veszteség megölte a szivét, — meghalt. Most már nem fáj neki semmi, az anyaföld, mely ko­porsójára hullott, betakarta sajgó sebeit... ... Az özvegy most is ott gubbasztott a sírja mellett; az emlékezések gyötörték s fájdalmában fel-felzokogott. — De jó oda lenn kendnek édes uram 1 Oh, miért nem lehetünk ott is együtt? Mi lesz már most én velem? Ejh, de elha­gyott engem az Isten 1... Amint kimondta a szemrehányó szava­kat, lelkében mintha megmozdult volna valami tiltó, szent erő; úgy érezte, hogy igaztalanul bántotta az Istent. Lassanként magához tért és megnyugodott. Beültette a főidbe az őszirózsapalántákat, aztán imád­kozott hosszan, magábaszállva. Az égen fekete esőfelhők úsztak s nagy cseppekben hullni kezdett az eső. Hazafelé indult. A temetőajtónál mégegyszer vissza­fordult, hogy búcsút vegyen holnapig a sírtól. A főucca sarkán összetalálkozott a gaz­dag Kovács Andrással. Sietős útja lehetett valahova, mert ugyancsak szaporán szedte

Next

/
Oldalképek
Tartalom