Harangszó, 1925
1925-05-31 / 22. szám
HARANQSZÖ 1925. május 31. 180 szívünk legmélyéből imádságként, sóhajtásként és kiáltásként hangzik fel. Ami az élet — a testben, az a Szentlélek — a keresztyén emberben. Nélküle nincs lelki élet, nincs igazi keresztyénség; nélküle csak halott, látszat szerinti és csak keresztlevéllel igazolható keresztyénség lehetséges, amelyben nincs meg az életnek tüze. A keresztlevél keresztyénség is ügy tűnik fel, mintha minden meg lenne benne, ami a keresztyénséghez tartozik, éppen úgy, mint a holttestnél : minden tagja megvan, csak az élet hiányzik belőle, de ezzel azután — minden I Hogy értelmünkkel megtanulhatjuk és könyv nélkül tudhatjuk azt, hogy Krisztus megváltott minket — ez bizonyos, de a Szentlélek megvilágosítása nélkül, ez az ismeret egészen hiábavaló, holt tudomány marad, amelyből a szívünk nem meríthet bizódalmat és továbbra is rettegve gondol: halálra és örökkévalóságra! Bűnös voltunkról Szentlélek nélkül is meggyőződhetünk, de ez is csak hideg, terméketlen meggyőződés le z, amelynek birtokában tovább járhatjuk a könnyelműség útját — éppen úgy, mint azelőtt! Lélek nélkül is imádkozhatsz, de nem lesz az öröm; tehetsz jót, de nem lesz abban szeretet! Óh! milyen hideg, milyen halott minden — ha nincs benne Lélek, az életnek tüze! Nem tapasztaltuk még, hogy a felülről jövő világosság nélkül semmit sem érhet el a mi keresztyénsé- günk ? Minden igen nehéz... persze, A lejárat napján beállított a faluházán. Ott volt a bíró is, a jegyző is. A hosszú idő nyom nélkül nem suhant el felettük. A haj kezdett szürkülni, a sima arc redős lett. Nyugodtan pipáztak. Unalmas idő volt. — Jöttem, biró uram, a birtokom végett. Ma járt le a húsz esztendő. — Miféle húsz esztendő ? — szólt szárazon a biró. — Ne tréfáljon, biró uram, hiszen úgy egyeztünk, mikor a pénzt fölvettem. írás is van róla. — Jegyző úr kérem csak az írást, mond a biró úr. És a jegyző úr előkereste a hitelesen kiállított szerződést, mely tanukkal is aláírva arról szólt, hogy Földi János 14 hold földjét, meg a házát 600 forintért örökáron eladta Kovács-Tót János községi bírónak. Adás-vételi szerződés volt. Szegény Földi János úgy állott ott, mintha főbe kólintották volna. (Folyt, ksv.) Egy kis menyasszonynak. Irta: Csajbók Lidiké. Itt künn a szőllőhegyeken írom neked ezen sorokat. r Égi hang. Érzed-e néha, Ha lelked méla Busongás szárnyán Kiált fel árván — Bár ajkad néma . . . Hallod a hangot, Mit lelked adott? . .. Fájó húrt penget, S csak akkor enged, Ha a Hit van ott. . . Figyelj e szóra! Ez int a jóra . . . De néha kemény, Ha nincs a Remény R szívbe oltva . . . R hang tenálad El soh’se fárad, Buzdít az égig S belőle végig Szeretet árad! Binóczi B. Gyula. mert hiányzik a Lélek ereje. Addig a tanítványok sem értek el eredményt, amíg a Szentlélek le nem szállt reájuk. És mi akarnánk valakik lenni, mi akarnánk diadalmaskodni Szentlélek nélkül ?... Jövel Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket bőven mennyei ajándékod- daU ... Ámen. Németből: N. M. Május van. Lenn a völgyben virágok nyílnak. Olyan szép a kemenesi táj! — A fák hófehér díszben állnak, koszoruzottan, mint Te ál’sz nemsokára azon oltár előtt, hol örökhűséget fogadsz annak, aki szíved választoltja. Előttem egy kis fehérlapon egy eljegyzési hír... olvasom s utánna lelkem hosz- szan elmereng, a múlt útjait járom. A múlt ködbevesző fátyolén keresztül feltűnik három félig gyermekarc. Az egyik az enyém, a másik a tiéd, a harmadik: az letörött virágként pihen egy győrmegyei akáclombos temetőben. Az iskola padjait elhagyva, vidám, mosolygó arccal indult az egymást szerető gyermeklány neki az életnek. Hogy mi lett a kis szőkefürtü Vali sorsa ? Azt úgy is tudod, — hisz alig egy éve hintettem sírjára az emlékezés virágait. Magamról is írjak valamit? Hogy mily vallásos hittel, ideális szép reményekkel indultam neki az életnek : ezt úgy is tudod. Tépázta-e lelkemet vihar? Bántották-e azok is, akiket szerettem, akik talán nem is akartak bántani? Erről most hallgatok. Életed eme legnagyobb forduíójánál másról akarok neked írni, neked, aki azok közé tartozol, akit szívem még akkor megszeretett, mikor ezt a világot csak rózsaGyurátz Ferenc legszebb papi útja. Irta: Szombath Ernő. Évekkel ezelőtt történt. Dunántúl agg főpdsztora, Qyurátz Ferenc, a szokásos módon kihirdette, hogy Takácsiban karácsony napján úrvacsorát oszt. Arra a napra rettenetes hózivatar támadt. Egész éjjel szakadt a hó. Betemetett árkot, bokrot s a szél hatalmas dombokat emelt a hótömegből. Isten kísértés volt ilyen időben útrakeloi. Kora reggel a takácsi szán meg- állott a parochia előtt s a kocsis jelentkezett a püspöknél. Arra kérte a főpásztort, hogy ilyen időben ne keljen útra, cem i3 lehet hazamenni. Ö is csak azért jött, hogy ezt megmondja. Beköt valahol, megabrakol s ha majd az idő engedi, Isten hírével hazamegy. A fópásztor végig hallgatta a kocsis mondokáját s aztán — nála szokatlan eréllyel — megszólalt. — Jól van, édes hívem. Menjen, ab vakoljon meg, addigra én is elkészülök s aztán Isten segítségével indulunk. A kocsis nagyot nézett. Azt hitte, hogy a fópásztor nem értette meg. — De Méltóságos uram, én nem azért jöttem, hogy elvigyem. A takácsiak azért küldtek, hogy megmondjam, r.e jöjjön, mert lehetetlen ilyen főrmeteg időben útra kelni. Elveszünk mindketten, lovastul együtt. A főpásztor hangja még jobban csengett. színű ködben láttam. Odaszállnak ma gondolataim íehérfüg- gönyös leányszobádba s szeretném kezecskéd megfogni s elsuttogni azt, amit most leírok. Elmondani, hogy az életet ne járd göröngyös, tövises útakon! Boldogságod oly végtelen legyen, mint az a gyűrű, mely ujjadon ragyog, s melyet az húzott arra, aki kicsiny ieáriyszívednek hű szerelmét bírja tántoríthatatlan hűséggel. Ha mégis valami nem várt esemény, bánat érne, mint tiszta eget a sötét felhő: vedd elő imakönyvedet, nézz a töviskoronás Jézus képére, ő meggyógyítja fájó sebedet, hiszen 0 maga mondja: „Jöjjetek hozzám, kik megfáradva vagytok, én megvigasztallak titeket 1“ Szép, magasztos feladatra szólít most az Élet. Asszonyként se feledd el a magyar nő hitvallását. Ne feledd, hogy leginkább a magyar nők, a magyar asszonyok kezébe van letéve Csonka-Magyarország sorsa, jövendője ! A magyar anyáknak kell az új generáció leikébe beleoltani, bele nevelni az Istenfélelemmel párosított izzó hazaszeretetet. Nekik keit elmondani a fejlődő ember- palántáknak: „Volt egyszer egy ország,
