Harangszó, 1925
1925-05-31 / 22. szám
1925. május 31. egyházszeretet négyszázéves oltára, melynek gyertyáit már a küzdő feleknek egymást kereső béke- jobbja gyújtja fel, hogy azután a sértett ambíciók földi salakjától megtisztult közkatonák serege a győztes vezérekkel egy sorban hajtson előtte térdet. Azért tehát, hogy a pünkösdi egyakarat nálunk lassabban érlelődik meg, még csak lehangolódnunk sem szabad. Mert ha nem csak valljuk, hanem hisszük is azt, hogy a mi egyházunk a Krisztus egyháza, úgy pünkösd hajnala a hódításnak, a terjeszkedésnek szent kezdőnapja reánk is felvirrad. Csak legyünk mielőbb együtt, az ősi házban. Mert kicsiny hajlékban is lehet nagy akarás: akarása az evangélium győzelmének; s földi lelkek felett is lehet égi győzelem: győzelme az igazi, Krisztust követő egyakaratnak. Mihelyt meggyőzzük önmagunkat arról, hogy győzelmünkhöz csak akarás kell, s hogy az egyakarás már biztos győzelem, az evangéliumi életnek és hirdetésének egymásba fonódó s ma még sokak előtt felhőkbe burkolt nagy kötelesség- halmaza hirtelen és sebesen zúgó szélként fog reánkszakadni. S ha megtelünk mindnyájan Szent Lélekkel, megtanulunk majd más nyelveken szólni. Mert ma már ezekre a más nyelvekre van szükségünk. Beszélünk mi sok nyelven, hirdetjük az igét magyarul, németül, hogy a lovakat eladják s a birtokot kiadják bérbe. Egyelőre azonban erre nem került a sor. Az öreg reomája veszedelmessé kezdett lenni. Mellére feküdt s megbénította a tüdők működését Az orvos jó erős bort, lehetőleg konyakot irt elő Itta is az öreg szorgalmasan. Egy kínos, álmatlan éjszaka után az öreg kapkodni kezdett. A hirtelen előhívott orvos tüdőér repedést állapított meg, az öreg Kovács-Tót megtért övéihez. Halála után a birtok kétfelé ment s a fele birtok kezelése kisebb gonddal járt. De a biró úr továbbra is híven tartotta be a hivatalos órákat. Elég gyakoriak voltak a kiruccanások úri barátjával a szomszédba, sőt a harmadik, negyedik határba is. Névnap, születésnap, táncmulatság nélkülük a vidéken ritkán esett meg. Utána zákányos fej, epés, ingerült, minden csekélységre felfortyanó viselkedés, nem egyszer tökrészeg állapot, sőt érzékeny kártyaveszteségek a mulatozások rendes következményei voltak. Birtokát teljesen elhanyagolta. A pörpatvar emiatt otthon napirenden volt. Felesége, szegény, a munkában majd megszakadt. Nőttek a gyermekek is. Volt két leánykájuk: Ilonka és Margit s egy fiúcska: Lajos. Isten szava. Egy-egy érzés Ha rezzen meg Finom héirján Kebelemnek: Mintha távol Esti fátyol Leple alatt Egy kis harang Ha csendül meg, — Mintha volna Áhítatra Hivó ünnep! Valami szent, Lágy sugallat, Ami megszáll, Ami meghat, — 5 az aß hallgat. . . Csak a szívben Haílik halkan Valami nesz < Égi hangon: Ölelkeznek Isten s lélek — 5 kimondhatlan Amit együtt Ök beszélnek! PETROVÍCS PÁL. HARAN0S2Ó._________ tótul — — de mindenkihez a maga nyelvén szólni, mérnökhöz a mérnök nyelvén, orvoshoz az orvos nyelvén, gazdához a gazda nyelvén — — tudóshoz, tudatlanhoz, öreghez, gyermekhez, férfihez, nőhöz, mindenkihez azon a nyelven — Ha Istene van, nézze legalább a gyermekeit, mert maholnap szégyenére rongyosan fognak járni I A biró úr azonban megszokta a faluházán a rendes munkától irtózó életet. Bevágta maga után az ajtót s ment. A lejtőre jutott. Egy gazda ember került eléje az úton. — Biró uram, ha teheti, szépen kérem, segítsen rajtam. — No, mi a baj, szógám? — Kérem szépen, biró uram, tetszik tudni, hogy négy felnőtt gyermekem van. Gondoltam, elosztom közöttük kis vagyonomat, amig élek, nehogy halálom után hajba kapjanak egymással s ügyvéd hízzon verejtékes munkámon. Hát szükségem volna vagy 60ó forintra. — Tyű, szógám, nagy pénz az 1 Oäzt mivel biztosítanád a pénzt, mert puffra nem adhatok. Van valami kunyhód, vagy földed ? — Igenis, biró uram, van házam, meg 14 hold földem. A biró gondolkodott. — Hát, tudod mit, én adok neked pénzt, amennyi köll. De a birtokodat nekem azért a pénzért 20 évre bérbeadód. 20 év múlva visszakapsz mindent s a pénzt nem kell visszafizetned. Jó lesz ? szólni, amelyen beszivároghat az Ige az ő leikébe is, ez oly feladatunk, mely ma még megoldatlan. Bedig sokan vannak a mi körünkben is párthusok és médek, elámiták és Pontusbeliek — kik szívük szerint ma még, vagy ma már csak azért nem igazán a mieink, — mert az Istennek nagyságos dolgait nem az ő nyelvükön szóljuk. Micsoda erő sugárzanék ki a mi erőtlen, anyagi nyomorúságoktól, lelki depresszióktól sínylődő egyházunkból, ha a Szent Lélek megadná nékünk, hogy más nyelveken szóljunk! És megadhatja s meg is adja, ha hiszünk a mi Pünkösdünk eljövetelében ; s ha meglátjuk végre azt, hogy az egyetemes papság lutheri igazsága aranyérc — olyan kincshalmaza a lelki energiáknak, mely ma még kiaknázatlan. Legyünk tehát „egyakarattal együtt“ evangélikusok, hogy megtelhessünk Szent Lélekkel s szólhassuk az Istennek nagyságos dolgait — más nyelveken. Jövel Szentlélek! Ap. csel. 2.ír: „... ezt mondja az Isten, kitöltők az én testemből minden testre* ... Pünkösd ünnepének drága ajándékát akkor nyerjük el, ha nemcsak szájjal énekeljük: »Jövel Szentlélek Úristene..., hanem ha ez az ének — Jó, biró uram, köszönöm a jóságát. — Na hát, holnap reggel gyere be a faluházára, majd a jegyző úr írást csinál róla. Mert ilyesmit nem szabad írás nélkül csinálni. Másnap reggel emberünk beállított a faluházára. A jegyző eléje tett egy írást — aláírta szó nélkül. Erre a biró kiolvasta a 600 forintot s azt mondta, hogy most már minden rendben van. Emberünk illedelmesen elköszönt s ment hazafelé. A biró úr pedig a földeket jjjüvelés alá fogta. Hanem az úri élet sokba került s a költségeket nem győzte a megnagyobbodott birtok se. Az adófelesleg sem akart elég lenni. v Közben múlt az idő. A gyermekek nőttek. A lányok úri ruhában jártak, a fiú gimnáziumba járt. Segítettek ezek is a pénzt fogyasztani. Lassanként letelt a 20 év is. A szegény Földi János már néhány éve minden áldott napot számon vett, oly nehezen várta a terminust, hogy bérbe adott vagyonát visz- szakaphissa. Napszámos munkával tengette 20 évig az életét. Százszor megbánta már tettét. No de a jó Isten megsegítette. Ha szegényen is, de becsületesen hordta sorsát. \
