Harangszó, 1925
1925-01-04 / 1. szám
2 HARANQSZÓ. 1925. január 4. képviseli. Kiegyenlíti a két ellentétes történelmi erőt: általa megenyhül a konzervativizmus merevsége s lassúbb ütemet kap az evo- lucionális fejlődés. Éppen ezért az egészséges középosztály biztosítja a nemzet harmonikus fejlődését, a társadalmi osztályok békéjét. A püspök előadása további részében megállapítja, hogy a közép- osztály csődje részben anyagi, részben erkölcsi csődnek tekinthető. Az anyagi csőd a háború következménye, az erkölcsi csőd pedig a világnézet és életmód megváltoztatásának eredményeként jelentkezik. Éles világításba helyezi a közép- osztály mai életét, öltözködését, szórakozásait, ostorozza a tobzódó erotizmust s megállapítja, hogy erkölcsi válságának jórészt maga a középosztály az oka. A nemzet érdeke követeli a középosztály válságának megoldását, mert az anyagi válság megoldása az állam feladatát képezi. A középosztály felkarolása nem jelent osztálypolitikát, mert a nemzet önmagát menti meg, mikor talpraállítja a középosztályt. Az erkölcsi válságot magának a középosztálynak kell megoldania. Erkölcsi megújulásra van szükség, igazi kultúrát kell teremteni. Emelni kell az intellektuális műveltséget és egységessé kell tenni az érzelmi és erkölcsi műveltséget. Az életszokások, a világnézet és jellem erkölcsi megújhodása eredményezi a középosztály válságos helyzetének megoldását. Azzal az intéssel zárja Látás. Szeretném a szobát látni S azt az órát várni... várni, Mikor este egyedül van És szivével beszél halkan. Láthatatlan odamennék, Lábaihoz letérdelnék És hallgatnám némán, csendben Szív-beszéde miként rebben. Bibliáját ha becsukja S fejét hajtja nyugovóra, Leborulnék az ágy szélre S elrebegném imám érte. A jó Isten hallja, . . . érti. .. S két őrangyalt állít néki. Egyik vigyáz a lelkére, A másik meg szerelmére. Magassy Sándor. Hű mindhalálig. Irta: Gyurátz Ferenc. (15) Az ünnepnapokon együtt mentek délelőtt délután a templomba. A következő napokon Walther fiával s Kardossal kiránélőadását: a középosztály mentse meg önmagát, hogy megmenthesse a nemzetet. Kapi Béla püspök előadása alatt több ízben tapssal és helyesléssel juttatta kifejezésre tetszését a közönség s az előadás végén hosszasan ünnepelte a püspököt, majd Wolff Károly mondott köszönetét néhány szóval az éles logikával felépített és színes nyelvezetbe öltöztetett előadásért. Yizkeresit ünnepe a külmissziőra serkent. Az emberiség kétharmad része még névieg sem keresztyén. Csak néhány adatot hozunk fel: Indiának van dl9 millió lakosa, ebből keresztyén 4 millió; Kínában 440 millió ember él, keresztyén két és fél millió. Afrika lakosainak hozzávetőleges száma 250 millió, köztük őt millió keresztyén. Ezek csak számok. De már a számok magukban véve is óriásinak mutalják a munkát. A számok mögött azonban ott lappanganak, mint a tó tüköré alatt a hínár, a nemkeresztyén millióknak megrögzött babonái, ősi szokásai, a sok elfogultság, korlátoltság, nemzeti önzés, gőg, hagyományos gyűlölködés; ez mind útjában áll az evangéliom terjesztésének A külmisszió neve alatt foglaljuk egybe azt a sokféle munkát, amelyet a keresztién egyházak végeznek ezeknek a » '«milliós tömegeknek a ke dulásokt tc.ítík a vidékre, elmentek egyik gyárukba is. Ezen utazás alatt Alfréd es a kapitány benső barátságot kötöttek. Alfréd minél inkább megismerte, annál jobban megszerette egyenes jellemű, nyílt szívű vendégét, ki mások boldogulásáért mindig kész az áldozatra. Egyik este, midőn a nők s férfiak együtt beszélgettek a társalgó teremben Alfréd e kérdéssel fordul a kapitányhoz : — És a jó Sasszem, Vilmos, csakugyan készséggel küldte vissza Napsugárt általad szüleihez ? — Az az reám bízta. — Vagyis, amint hallottam, ő neked adta át mint jegyesedet, hogy magaddal vidd bármerre indulsz. Kardos meglepetve tekint Edithre s annak biztató mosolyára feláll: — Alfréd barátom igazat mond. Néhány napi ittlétem alkalmat nyújtott arra, hogy megismerjenek s véleményüket rólam megállapíthassák a család tagjai. így bátor vagyok keblem leghőbb óhajának kifejezésevei a mélyen tisztelt szülőktől kedves leányuknak, Edith kisasszonynak kezét megkérni. Egyúttal kijelentem, hogy családom fentartásával csak tengerésztiszti javadalmamra leszek utalva. resztyén hitre való térítése érdekében. Mert a külmisszió sokféle munkából áll. Téved, aki a misszionáriusról ügy vélekedik, hogy annak nincsen más dolga, mint prédikálni Először is elő kell készíteni a talajt, ami itt azt jelenti, hogy meg kell nyerni a po- gányok bizalmát. A pogányok, s nem minden ok nélkül, rendkívül bizalmatlanok manapság az úgynevezett keresztyén népek iránt, mert rendszerint azért mennek közibök, hogy kizsákmányolják őket és természeti kincseiket. A misszionáriusoknak sokszor évtizedekig tartó önzetlen szolgálattal sikerül csak legyőzniök azt az ellenszenvet, amelyet a pogányok ez idegen irányában éreznek A bizalmatlanságnak és ellenszenvnek eloszlatására semmi sem alkalmasabb. mint a betegek és szenvedők ápolása, gondozása, vigasztalása. Az evangéliom terjesztésének leghathatósabb módja az orvosi misz- szió. A misszionáriusok között sok az orvos és az ápoló. A kórházak és meuházak, hogy úgy mondjuk, út- egyengetöi a templomoknak. Á sorházi termekből kerülnek ki Krisztus követői. Így volt ez Krisztus földi életében is. A fáradozó felebaráti szeretet vezet a hithez. A külroissziónak másik nagy munkatere az iskola. Afrika legnagyobb részében az iskolázás teljesen a misszionáriusok kezében van. Japánban az iskolákat az állam tartja fenn. Indiában az állami iskolák mellett vannak missziói iskolák is. A miszA családfő, mint akinek hő vágya teljesül, az öröm hangján válaszol: — Vilmos, Edith, tudom egymást szeretitek, fogjatok kezet; feleségemmel együtt boldogan adjuk frigytekre a szülői áldást. Most Alfréd lép hozzájuk: — Én gondoskodtam már a jegygyűrűkről is. Itt vannak, fogadjátok szívesen. Ezután Osvertonné asszony szól: — Walther úr, Waltherné asszony ! Fogadják legmelegebb üdvözletemet ezen eljegyzési ünnepélyen. Én jól ismerem úgy a mennyasszonyt, mint a vőlegényt. Keresve se lehetne találni szebb, összeillőbb Í tárt. Boldog az a család, amelyik ilyen érjnek adhatja nőül leányát, és az a vőlegény, aki ily menyasszonyt vezethet oltárhoz. Mária is előlépett a menyasszony üdvözlésére. — Edith, legyen szíved ezután is napsugár, amely gyönyörködtet. Veletek együtt én is örülök boldogságodon, de sóhaj fakad keblemből, ha arra gondolok, hogy el keli szakadnunk egymástól. Úgy-e megemlékezel néha a szegény Hajnalcsillagról? A menyasszony a hozzá simuló leány csókjait viszonozva, megnyugtatólag mondá; — Mindig szeretlek, mintha igazi test.
