Harangszó, 1925
1925-01-04 / 1. szám
1V25. január 4. ____________________HARANQSZÓ.___________________________________________3 s ziói iskolákban a Bibliát naponként rendszeresen tanítják. A kűlmissziói munka azonban természetszerűleg korlátlan teret nyit az evangéliotn hirdetésének, a prédi- kálásnak is. Leghatásosabb a bennszülött keresztyéneknek igehirdetése. Éppen azért fontos feladat, hogy a küimisszid pogányságból megtért bennszülött keresztyeneket igehirdetókké képezzen ki. Evangélikus egyházunknak nincs önálló kűlmissziói munkaterülete Adományaink rendszerint a bázeli vagy lipcsei kűlmissziói társaság munkájának támogatására mennek. Van kűlmissziói egyesületünk, de annyira gyenge, hogy létezéséről alig tud életjeit adni Pénztárosa Bendl Henrik Budapest, IV., Deák tér 4. >Tegyetek tanítványokká minden népeket < Mesék. Irta: Farkas Mlhályné. 1. A páva, a veréb, meg a bagoly. Páváné asszonyság a díszkertben sétált a leányával, aki csak valamivel kisebb, de máris olyan hiú volt, mint az édes mamája. Himes uszályukkal söpörték a fehér homokot, jobhra-balra forgatták toll-koronás fejüket és társalogtak a maguk módja szerint. A bokrok közt szerényen elrejtőzve pedig egy fülemüle énekelt. „Úgy unom ennek a kis szürke koldusnak az erőlködését“ — szólt Páváné — „pedig a költők bebeszélték az embereknek, hogy ő volna a dalok királya. Talán sohase volt alkalmuk hallani a te gyönyörű « hangodat, szép leánykám. Azért, ha errevetődik egy ilyen éhenkórász, vértm volnál. Rajta leszek, hogy minél többször találkozzunk. — Vőlegényt keresünk a te számodra is Mari — szól a házi úr mosolyogva — az majd megvigasztal. — Köszönöm, nem kell keresni, már van kérőm — hangzik Maii őszinte válasz — És ki az? — kérdi Edith — te kis hamis, erről még nekem semmit sem szóltál. — Monk Károly, a kapitány urnák jobbkeze. Ö szivemet magamtól már megkérte. Kezemért apámnál közbenjárásra a kapitány urat kéri fel, mert az ő szavára szüleim mindent megtesznek. Azt is mondta Károly, hogy addig hallgassunk a dologról. Ha már kimondtam, most én kérem fel a kapitány urat, hogy emeljen szót apám előtt Károly mellett. — Meglesz, Mari húgom. Szerencsét kívánok választásodhoz, Károly derék becsületes ifjU. (Folyt, köv.) Miatyánk. Miatyánk, jó Isten, ki vagy a mennyekben: Téged magasztalunk s imádunk lélekben. Terjeszd ki hazánkra áldó jobb kezedet... Óh szenteltessék meg a te áldott neved. Váljanak valóra minden magyar álmok: Uram, jöjjön el már a te szent országod. Rab nemzetek láncát te szétszakíthatod: Jó Isten, legyen meg te szent akaratod. Miképen a mennyben, úgy itt lenn a földön: Békesség, Szeretet napja tündököljön. ínségtől, nyomortól ments meg Uram, minket. Add meg mindennapra a mi kenyerünket. Haragod ostorát ne fordítsd ellenünk. A mi vétkeinket bocsásd meg, Istenünk. Segélj, hogy szent Fiad nyomdokain járjunk: Ellenünk vétőknek mi is megbocsássunk. Viszály, pártoskodás füzeiben égve Kérünk: ne vigy minket nehéz kísértésbe. Ne feledkezzél el romlott országunkról. .. Uram, szabadíts meg minket a gonosztól Mert tied az ország, hatalom, dicsőség: Törd szét bilincsünket mennyei szent Felség: Esdö fohászunkra ajkad így feleljen: Légy áldott Magyarhon mindörökké... Ámen. Horváth Imre. terjeszd ki pompás legyeződet és ismertesd meg szavad zenéjével. Tudom, menten más nézetre tér!“ Veréb asszony nem állhatta meg szó nélkül, és miközben ide-oda röpködött, sárga szájú förtelmes fiókáinak hordva eleséget, imigy csiripelt: „Milyen elfogult ez a Páváné, pedig ország-világ tudja, hogy a fajtájának milyen rut hangja van. Én bizony, ha vafcuni nevetni való volna a gyerekeimben, meglátnám és nem tagadnám ezt el! De hát ti olyan tökéletes szépek vagytok, kis gyönyörűségeim!“ A fa odvábán egy bagoly szunyókált, de fölébredt a beszédre és megigazitá pápaszemét. „Már az igaz, hogy nem tudunk igazságosak lenni, ha a magunk véréről van szó. Az emberek is csak ilyenek, és régi könyveimben olvasom, hogy az mindig, a világ kezdete óta csak így volt. Talán csak én magam képezek kivételt, nem hiába vagyok a bölcseség madara. Én nem dicsekszem senkinek se a fiammal, pedig lenne reá okom, úgy-e, Buksikám?!“ és egy kövér éjjeli-pillangót dugott a mellette gunnyasztó kis szörnyeteg tátongó csőrébe. És ez jól van így. Az élet majd osztályoz, a világ majd megítél bennünket érdemünk szerint és kimondja tartózkodás nélkül, ha ruták, buták, vagy ügyet-, lenek vagyunk, de kivétel nélkül szépnek, jónak és okosnak, minden kiválósággal teljesnek látott bennünket — az édesanyánk! 2. Az árvíz. „Hajrá, csak rajta!“ harsogott az ár, miközben medrét túllépve szerteszét rohant, „én vagyok a veszély, a pusztítás szelleme, mindent kiírtok, összerombolok, a hatalom, az erőszak jogán!“ Ám a nagy lármára előrohant az emberek elszánt serege, hogy megvédelmezze tulajdonát. Éjjelnappal folyt az elkeseredett munka, árkokat ástak, gátat emeltek, mígnem a pusztító elem meghunyászkodva hömpölygött tovább. Az útfélen egy redves fűzfa állott, a szennyes habokban úsztatva gyér zöld szakállát. Bölcsnek tartották, mert bár sokat látott, de keveset beszélt, s a fecskék is mindig tőle kértek tanácsot, minek- előtte őszrekelve utnakeredtek. Most mégis megszólamlott: „Kár volt előre dicsekedned, haragos Árvíz, mert ártó szándékod, im! meghiúsult. Lám, a szikra némán lappangva kúszik a gyújtó-zsinóron, de célhoz érve, sziklát repeszt. Amit tenni akarsz, ha jót, ha rosz- szat, Rendben míveld!“ így az öreg fűz, és továbbhallgatott. 3. A bohóc. „Adj tanácsot, Csörgősapkás“ — szólt a király bizalmas udvari-bolondjának, „megkegyelmezzek-e lázadó alattvalómnak, vagy leültessem a fejét?“ „Engedd meg, Komám, hogy késlekedjem a válaszadással“, felelt az, „míg ki nem kémlelem elhatározásodat, mert nem szeretek ujjat huzni a hatalmasokkal. Pedig még náladnál kisebb emberek is csak azt a tanácsot fogadják meg, amely eleve megfontolt szándékukkal megegyezik.“ Egy minden információt kibíró evang. vallásu nagykorúvá lett teljesen árva szorgalmas intelligens fiatalember, kéri a tisztelt társadalom jóindulatát, hogy őt a középiskolai alsóbbképzettségének megfelelő irodai, vagy egyéb bizalmi álláshoz juttatni szíveskedjék bel-, vagy akár külföldön. — Megkeresések „Árva fiatalember 25“ jeligére a lapkiadóba kéretnek. 2—2
