Harangszó, 1924
1924-12-14 / 51. szám
XV. évfolyam. 1924. december 14. 51. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: a Duóimul Latber-SzOvets6o. Az Ormágos I.nther-Szöret- aég hivatal#» lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a MARANGSZO azerkesztó- kladóhlvatalának Baentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Blőfizetést elfogad minden evang. lelkész 6a tanító. HaoitlsDlí minőén vasárnap. 0 Imé a* ajtó előtt állok és zörgetek. Bierkeaitő-kladóhlratal: SZENTGOTTHÁRD. VgBvírmegye. A „HAHAIfttHZG“ előflictésl ára: a harmadik negyedérre 1S.OOO korona. Csoportos küld. 15.000 K. Iiather-SzSretégl tagoknak 10°/o-oa kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba a m. negyedre 30.000 K. A .Harangsző* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Keresztyén erkölcs a társadalomban. \ Irta: Dr. Ajkay István. A vallás nagy átalakító hatása az ember földi pályafutásán két irányban jelentkezik. Az egyik az egyén lelkében teremt uj világot, ad uj irányt élet- felfogásának, a másik az egyénen keresztül a társadalmat itatja át, annak fennállását, helyes irányú átalakulását befolyásolja, illetve elősegíti. A vallásnak — nevezetesen a keresztyén vallásnak — a társa« dalomra gyakorolt fenntartó, annak nyugodt menetet biztosító hatását igyekszünk kutatni a következőkben : Az emberiségnek államokba tömörült társadalma bizonyos rendszabályokat kénytelen betartani, amelyek nélkül az egyes ember jóléte, együttélése erősen veszélyeztetve lenne, amelyeknek az állam törvényei csak külső keretét adják, de alapját az egyén magasabb erkölcsi érléke fekteti le. Ennek az erkölcsi érzéknek legtisztább kikristályosítója a keresztyén vallás. Ha a primitív ember pogány vallását szemléljük a kereszt fényénél, hiába keresnénk abban olyan jelenséget, amely az erkölcsi jónak tökéletesebb kiépítésével, alap pillére lehetne egy magasabb színvonalú társadalmi rend kialakulásának. A görög és római kultúra virágzásának idején a Platonok, Sokra- tesek örökbecsű erkölcsi számításai sem tudták kellőképp átitatni koruk társadalmát, melynek vallási felfogása nem volt alkalmas arra, hogy átplántálja e tanokat az emberek leikébe. Ez a vallási felfogás sohasem tudott odáig emelkedni, hogy az Olimposzon túl is vannak magasabb régiók, hanem maradt az aminek indult: poezis, szép költői elgondolás. * A társadalom egyénekből alakul s tökéletesebb irányú kifejlődésének titka az az összetartozandóság, amely az egyes embert együttes cselekvésre készteti. A fejlődés kezdeti szakában ez az összetartó kapocs túlnyomó részben mint gyakorlat jelentkezik: egyik ember rá van utalva a másikra s ez ösztönöz közös munkára, cselekvésre. Nem lesz nehéz belátni azonban, hogy az ilyen társadalom nagyon ingatag alapokon nyugszik, ha tisztán csak a közös érdek az, ami az egyes emberek cselekvésének harmóniáját van hivatva megőrizni. A keresztyén vallást hirdető apostolok ajkán csendül meg először a nagy varázsige: a felebaráti szeretet. A felebaráti szeretet az, amely az ember és ember közt fennállott laza összeköttetést valósággal térségi kapoccsá szilárdítja, amely a hasznot huzni akaró hideg számító ész alkalomszerű egymáshoz vonzódását a lélek melegével tüzesíti át, állandósítja, ösztönössé teszi, amely a társadalmi szélsőségek egyetlen kiegyenlítője, ott ahol a fetrengő nyomor összecsap a tobzódó jóléttel. A felebaráti szeretet a társadalom vasoszlopa, melyen megren- díthetetlenül nyugszik annak épülete s bizton dacol az idők minden viharával. * Az államokban tagozódott társadalom rendjét megbontani akaró behatásokkal szemben egyéneire nézve minden körülmények közt kötelező törvényekkel védekezik. Ilyen védekezés az is midőn elhárítani igyekszik az egyes embernek többi embertársai személyi vagy vagyoni biztonságát veszélyeztető cselekedeteit, amely cselekedeteket büntetendő cselekményeknek nevez a törvény. A törvényhozó célja itt is min- denekfelett a megelőzése annak, hogy büntetendő cselekmények elkövettessenek, illetve az emberek elijesztése ilyen cselekményektől. Ezen cél elérésére szolgáló eszköz: a büntetendő cselekmény elkövetőjére mért olyan joghátrány, amely őt fizikai, illetve lelki szenvedésnek teszi ki, vagy anyagi veszteséggel sújtja, vagyis egy szóval kifejezve a: büntetés. Az állam által ilyen veszélyesnek és megbüntetendőnek vélt cselekedeteket megbélyegzi a keresztyén vallás erkölcstana is és bűnnek nevezi azokat. Bűn és büntetendő cselekmény. Vonjunk a kettőközt némi párhuzamot. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a büntetendő cselekmény nem meríti ki a bűn fogalmát. Ez utóbbiban több foglaltatik, amelyre a következők folyamán még ki fogunk térni. Egy másik szembeszökő különbségre már az elnevezés utal. A büntetendő cselekménynél a súlypont a büntetésen fekszik, amely alkalmas legyen arra, hogy az egyént elrettentse ilyen magatartástól: A bűn fogalma azonban a lélekre apellál, egy hurt pendít meg abban amelynek hangja ösztön- szerüen ellentmond minden erkölA Harangszó a keresztyén családok legkedveltebb lapja.
