Harangszó, 1924

1924-12-14 / 51. szám

386 SAKANiäsm csileg helytelen cselekedetnek. Nem azért maradunk meg az erény ut­ján, nem azért nem követünk el bűnt, mintha ettől bennünket va­lamely kilátásba helyezett rossz visszatartana, hanem mert irtózunk attól s mert erkölcsi érzékünk dik­tálja ezt az idegenkedést, melynek eredményeként úgy csukódik be lelkünk a bűn minden érintésére mint a mimóza virág kelyhe. Nyilvánvaló tehát, hogy az állam minden törvénye és intézkedése mely- lyel büntetendő cselekmények elköve­tését megakadályozni akarja pusztá­ban elhangzó szó lenne ha nem kí­sérné és öntene belé tartalmat az er­kölcsi érzék a keresztyén világnézet tanításával tisztán körvonalazott bűn fogalmának ösztönszerű megérzése. Képzeljünk el egy társadalmat, amelynek egyéneit semmi néven nevezendő erkölcsi érzék nem hatná át. Egy társadalmat, amely nem bélyegezné meg és közösítené ki kebeléből a bűntetteseket, ahol a bűntől tisztán csak az állam tör­vényeitől való félelem tartaná visz- sza az embereket. Kétségtelen dolog, hogy az ilyen társadalomban csak azok nem kö­vetnének el büntetendő cselek­ményt, akiknek vagy értelmi ké­pessége nem emelkedett odáig, hogy — a vagyon ellen irányuló bűncselekményeknél — az abból származó előnyt felfogni tudnák, vagy a gyávák, akik semmit sem mernek kockáztatni és a megtor­lástól félnek. Tehát a társadalom Hű mindhalálig. Irta: Gyurátz Ferenc. (13) A főnöknek ígért ház a kitűzött időre elkészült két szobával. Egyik a leányok számára s ezt a kapitány különös figye­lemmel Napsugárra, amennyire lehetett, díszesen rendezte be. Csinos bútorokkal látta el, a falakon a tükör mellett szép képekkel. Érdeklődése a leány iránt már az első találkozásnál felébredt s azóta foly­ton növekedett, főkép midőn a művelődés mindinkább feltárta szép lelki tulajdonait. Bármerre ment, bármivel foglalkozott: Napsugár képe volt mindig lelke előtt, sze­líd, vonzó tekintetére, bájos mosolyára mindannyiszor melegebben dobbant fel szíve. A főnöktől nyert felvilágosítás nyomán felhívást tett közzé a fővárosi lapokban, hogy akinek leánya 14—15 évvel ezelőtt indián csapat támadása alkalmával elve­szett: jelentse a szerkesztőségnél. Tudassa egyszersmind, hány éves volt a leányka? Mi a neve? Volt-e vele valamely ékszer? Mely vidéken veszett el ? A két leány még mindig szorgalmasan tanult a tisztelendő asszony és leánya ka­lauzolása mellett, ezek társaságát egy nap Fogadd el Őt! Ki eljött éretted, Keresztfán vérezett, Fogadd el Ót! Ki torié bűnödet szent vérivel, Fogadd, fogadd el Ót! Szeretett Tégedet, Megszánta életed, Fogadd el Öt! Szíve ketté hasadt, hogy légy Övé, Fogadd, fogadd el Öt! Most itt van és rád vár, Légy szabad végre már, Fogadd el Öt! Királyod lehet Ö a nagy király, Fogadd, fogadd el Öt! Vére ma rád csordul, Eléd áll pásztorul. Fogadd el Őt! Mindened lehet Ö a,szent Bárány, Fogadd, fogadd el Öt. Hófehér lesz ruhád, Bűn már néni tapad rád, Fogadd el Öt! Lemossa vérivel, folyton mossa, Fogadd, fogadd el Őt. Mi más lesz az utad, Nem lész többé magad, Fogadd el Öt! Jézusod lesz veled, — Bárány — Király, — Fogadd, fogadd el Ót! GÁNCS ALADÁR. legértéktelenebb elemei. A bűntettesek pedig kivétel nél­kül az eleveneszü tevékeny, bátor emberekből kerülne ki. Tehát a társadalom legértékesebb rétegei. Ilyen megfordított képet mutatna sem ludlák nélkülözni. Napsugár már el­sajátította a művelt társalgási modort is s az ő példáját a hozzá ragaszkodó Hajnal- csillag is mind nagyobb buzgalommal tö­rekedett annyira vinni, hogy a fehérekkel saját nyelvükön fennakadás nélkül beszél­gethessen. A missziói munka megszakítás nélkül tovább folyt. Az imaházban a vasárnapi istentisztelet megtartása a leányok énekével rendszeressé vált. A gyermekek iskolai nevelése, a felnőttek hitoktatása a kezdet nehézségei dacára is egyre több reménnyel biztattak. Az első keresztelési ünnepélyt a nyár végén tartotta a lelkész hat felnőtt ifjú és nyolc leány megkeresztelésével — kik között első volt Hajnalcsillag Ezen ünnepélyt is több városi vendég résztve­vősével ülték meg. Ekkor már a lelkész azon reményének adott kifejezést, hogy három, négy év múlva a telepen lakó 600 keresztyén lesz. Ebben hathatósan közre­munkált vele Kardos kapitány is. 0 minde­nek előtt arról gondoskodott, hogy a télre elégséges élelmiszert gyűjíhessenek össze indián hívei részére. Helyes számítással bírálta ezek helyzetét. Tudta, hogy amíg jobban megszokják a munkát, élelemmel segélyzésük okvetlen szükséges. Ily módon lehetséges csak őket a békesség mellett ÍII4. december 14 az a társadalom, amelyből kiveszett az erkölcsi érzék. A fentiek Eredményeként már most azt mondhatjuk, hogy törvény és erkölcsi érzék egymástól elvá­laszthatatlan fogalmak, illetve az utóbbi feltétele az előbbi céljai S megvalósulásának. fl Azt az ideális állapotot, hogy fl az állam törvény utján való be- 5 avatkozásának mellőzésével tisztán B csak az egyén erkölcsi érzékének S erejével tartsuk fenn a társadalom fl rendjétbizvást utópiának tarthatjuk. B Egyes ember elérhetné a töké- S letesedésnek ezt a stádiumát, de fl a nagy tömeg soha. A magas erkölcsi színvonalra való emelés azonban — amennyire az emberileg lehetséges — bizto­sítéka, támasza minden a fennálló rend védelmét célzó intézkedésnek. — Az a magasabb erkölcsi szín­vonal ez, amelynek irányelveit a keresztyénség irta zászlaj ára, amely­nek megvalósítására egyedül a ke­resztyén vallás képes. ; * ■ A bűn és büntetendő cselek­mény összehasonlításánál azt mon­dottuk az imént, hogy e két foga­lom nem fedi egymást, az előbbi­ben több foglaltatik. S ez a többlet majdnem kivétel nélkül az emberi léleknek olyan megnyilatkozásait bélyegzi meg, melyek alkalmasak a társadalmi rend megbontására. Az emberek összetartozandósá­megtartani. Ha a télen rosszul megy a va­dászat, halászat: az élelem hiány aital os­tromolt éhezőkben bizonnyal újra felkelne a rablási vágy. Uj, nagyobb tárházat ké­szíttetett. Ebbe takarhatta a learatott ga­bonát, amelyet később lisztért cserélt be. Mikor az ültetvények szedésének ideje el­érkezett. kihirdette, hogy a télen burgonyát, kukoricát csak az kap, aki a szedésnél, a raktárba takarításnál segédkezik. Ezen fel­tétel buzdítóan hatott: minden sátorból jött egy, két munkás, de a nők most is többen voltak, mint a férfiak. Burgonyát, kukoricát szép eredménnyel gyűjtött a vi­déki birtokosoktól is. A vadászat utján nyert vadbőröket eladta, ezek árán barom­fiakat, továbbá kecskéket, sertéseket vásá­rólt s azoknak osztotta ki, akik megfogad­ták, hogy nem ölik le, hanem gondosan szaporítani fogják. Egyúttal buzdította őket, hogy készítsenek faházakat, amelyekben mindennek jobban találnak helyet, mint a sátorban. Aki addig épít, míg emberei itt lesznek, annak ezek segíteni fognak. Ezen nagyon örültek az asszonyok is és férjeiket 3 sürgették, hogy készítsenek olyan hajlékot, fl mint amelyben a fönönné lakik. A faházak fl szaporodni kezdtek. fl Kardos kapitány Napsugár szüleinek m keresése céljából közzé tett felhívására már 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom