Harangszó, 1924

1924-12-07 / 50. szám

378

«AkANaS2ö.

If24. december 7

jelen szomorú gyermekének késő prófétaként még itt hagyott, hogy életével a keresztyén ember typusaként tündököljön előttünk, szavaival felrázza a még mindig tes- pedésben élő gyermekét korunknak, — nem jelenhetett meg gyengélkedő egészsége miatt.

Megnyitó beszéde után Kakas Irén jegyző olvasta fel az egyesület 50 éves történetét. 0 is elsősorban az alapító homloka köré font babért, kinek fenkölt lelke már 50 évvel ezelőtt, megérezte ily egyesület szükséges létesítését, melyeknek felállításán korunk dolgozik.

Letette a kegyelet cipruságát az egykori kiváló vezetők: Mafusné, Gyurátzné, Klu- gené, Tarcziné, Tóth Jánosné, Törökné stb. sírjára.

Egyben szeretettel ünnepelte volt vezetőjét, dr. Molnár Imrénét s a jelenlegi elnöknőjét, kinek szintén nem csekély érdeme, hogy az egyesület a jelenben is tudja teljesíteni magasztos hivatását.

Az egyesület külsőképen is kifejezést akar adni nagy alapítója iránt érzett sze- retetének, ragaszkodásának, kétmilliós alapítványt tett le Gyurátz Ferenc kezeihez szabad rendelkezésre, hogy úgy is felírja nevét a gyülekezet Annaleseibe. Az összeget a közgyűlés után a lakásán tisztelegni megjelent tisztikar adta át.

Este az egyesület vallásos estélyt rendezett, hol Mesterházy lelkész tartott előadást „Az evangéliomi nőegyesületek feladatairól*. Bibliai képekben mutatva be a keresztyén női ideált. Király Gizus és Eng- lert Rózsi szavalataikkal, a gyülekezeti vegyeskar és Htitter Anna énekeikkel színezték az estélyt, melyet Götze Gyula s. leik. az örök ádventot váró keresztyén emberről szóló írásmagyarázata s imája után gyülekezeti ének zárt be.

Az estély önkéntes offerfóriumából több mint félmillió korona gyűlt össze a szegény gyermekek karácsonyi felruházására.

Vajha ez ünnepségek is emelték volna a lelkeket az ég felé s készítették volna; a gyülekezetét az örök ádvantre 1

Hű mindhalálig.

Irta: Gyurátz Ferenc. 12)

Kardos kapitány folyton el volt foglalva az indián testvérek ügyeivel. A missziói lelkésszel sorba járta a sátrakat. A családfőket kérte, buzdította a hetedik nap az imaház látogatására, hol a leiki atya a Nagyszellemrő1, Istenről, annak hatalmáról, szeretetéről beszél. A felnőtt leányokat serkentette, hogy menjenek az uj testvérnek, a lelki atyának nejéhez, aki szép énekekre tanítja őket. Akik szorgalmasan eljárnak s énekelni megtanulnak, egy-egy tarka kendőt kapnak ajándékul. Számosán jelentkeztek és tizenketten, akiknek zenei hallásuk volt s az éneklésben gyönyörködtek, a lelkész.né szeretetteljes bánásmódja mellett Karolin, Napsugár és Hajnalcsillag példáját követve buzgón tanulták az indián nyelvre fordított szent énekeket, amelyeknek zengését Karolin harmóniumon kísérte. Néhány hét múlva annyira vitték, hogy mint a haladásukat figyelemmel kisérő kapitány mondá: éneklésüket érdemes meghallgatni. Ezután az istentisztelet is ezek énekével kezdődött. A jelenlevők kedvét megnyerte és miután a leányok otthon is sokszor dalolták az éneket, hozzátartozóik megtanulA római katholikns egyház a háború után.

»Kerek számban háromszáz millió fómai katholikus van a világon. A nagy háború megsemmisítette, anélkül hogy a pápának csak a kis ujját is mozdítania kellett volna, a római hitnek három fő ellenségét: a német császárt, az orosz cárt ás a török szultánt. Ma, tiz évvel a háború kitörése után, több mint kétszer annyi idegen állam van, amelyik a Szentszékkel formális diplomáciai összeköttetésben áll, mint a háDorú előtt. 1914-ben csak tizenegy államnak volt megbízottja a Vatikánnál. Ma huszonnégy van képviselve. Nemsokára hárommal több lesz. Az egyedül fontos államok, amelyek jelenleg nincsenek képviselve: az Egyesült Államok,

Svédország, Norvégia, Dánia, Finnország. Kína, Törökország és Mexikó. Még Szovjet Oroszországnak is van követe a Vatikánnál Japánnal készü lőben van a megállapodás. Tokióban most egy pápai delegátus van. Min den a háború állal teremtett államnak van küldöttje a Szentszéknél. A pápai befolyás az egész világon olyan nagy, hogy a nemzetek, amelyek a diplomáciai mezőnyön éberen figyelik egymást, felismerik annak a fontosságát, hogy saját szószólójuk legyen a Vatikánban. Németországnak két követe van: az egyik a birodalmat, a másik Bajorországot képviseli.«

Ezeket írja legújabban a pápaságnak egyik szemfüles propagandistája.

ták s az imaházban így mindig többen énekeitek. A szentbeszédet is meghallgatták annál Í3 inkább, mert ott volt szeretett jóltevőjük, a kapitány is s ők eddig azt tapasztalták, hogy amit ő akar, amit tesz, mind javukra van, azért vele kell tartaniok. Magaviseletük azonban a beszéd alatt már keresztyén hívek gyülekezetében nagy megütközést keltett volna Ugyanis egész nyugodtan pipára gyújtottak, egymástól tüzet kértek. Ezt nem lett volna tanácsos azonnal parancsszóval eltiltani, mert ez esetben egyszerűen mind elmaradnak végkép. Elnézéssel kellett tekinteni régi szokásukhoz való ragaszkodásukra figyelembe vevén, hogy ők minden komoly dolgot pipázva tárgyaltak, hallgattak összejöveteleiken. A pipa használata náluk nem tiszteletlenség jele volt, ellenkezőleg ezzel pecsételték meg a békekötést, a testvéri egyetértést, Úgy a kapitány, mint a missziói lelkész megvoltak győződve, hogy a jóakaró oktatás nyomán" éledő belátás, jobb izlés — ha sikerűi őket a keresztyén vallásra téríteni — megkönnyíti a gyarlóságból fakadó rossz szokásokat.

A kikeit kukorica, burgonya kapálásra, majd töltésre várt. Kardos ismét gyűlést hivatott össze és segítésre szólította - a férfiakat.

És a maga szempontjából nagyon okosan ir. A magunk részéről mi sem akarjak kétségbe vonni a római pápaságnak nagy jelentőségét. Ezt Luther sem vonta kétségbe soha De az is bizonyos, hogy nem ijedt meg tőle Mi sem. Azonban egy szerény észrevételünk van a fentebbi sorokra: Hogyan, hogy II. Vilmos német császár, a török szultán, meg az orosz cár, most hogy megbuktak, egyszerre úgy jelennek meg, egész különös összetételben, mint a pápa ellenségei ? Csupán azért, mert megbuktak ? Nem vettük észre, hogy a német birodalomban a római kaíholikusok el lettek volna nyomva. És miért nem emlékszik meg a pápa toliforgatója arról, hogy a római katholicizmus leghatalmasabb támogatója, a Habsburg császárság is összeomlott ? Miért nem emlékszik meg arról, hogy a leghatalmasabb protestáns királyi trón, az angol, győzelmesen került ki a háborúból ? Miért nem emlékszik meg arról, hogy a szovjet kormány, bár a Vatikánnal diplomáciai összeköttetést tart fenn, a keresztyénségnek ellensége? S hogy ez a diplomáciai képviselet inkább a szovjet ügyességét, mint a keresztyén ség dicsőségét hirdeti ?

Mi éppen ellenkezőleg úgy látjuk, hogy amikor a pápaság a diplomáciai összeköttetéseinek számát növeli, s fel akarja falni az egész világot, olyan ellentétekbe fog belekeveredni, amelyekből minden körmönfontság mellett is nehéz lesz kikerülni. Á római katholikus egyháznak, mint egyház— Testvérek, annak gyümölcse, amit ültettünk, ha majd megérett igen kedves ételtek lesz a sátor fűzénél megsütve, megfőzve, de most egy kis fáradságot, kapálást kíván. Holnap reggel jöjjetek oda kapával. Én is ott leszek, aki engem mint testvért szeret, az nem marad el tőlem.

— Téged testvér — hangzott a válasz — valamennyien szeretünk, akik elbírjuk a kapát, mind ott leszünk

Másnap reggelre meg is jelent hatvan erőteljes indián. Most már nem volt előttük szégyen a munka, amelyet bátor, hős vezérük jó példával előljárva oszt meg velük. Hozzá is fogtak buzgón a nyert útmutatás szerint a hant tördeléshez, de egykét óra múlva midőn verejtékük hullott a kapára, ismét elbágyadtak, lihegve, panaszkodva egymásután kidőltek s ezúttal is nejeikre, felnőtt leányaikra hagyták a további fáradozást. A kapálás, töltés bevégzése után Kardos megtette a kellő intézkedést a kövér földben dús gyümölcsözést ígérve fejlődő ültetményeknek a szomszédos nagy erdőkből előjövő vadak ellen oltalmazására. A főnökkel elrendelték, hogy bizonyos számú indián kézívvel, dárdával felfegyverkezve Monk Károly vezetése alatt álljon lesbe a veteményeknél s ültetmények- néí. Erre készséggel, versengezve vállalko-