Harangszó, 1924

1924-12-07 / 50. szám

If 14. december 7 HÁRANCJSZÖ 379 nak jövője, nem a diplomácián fordul meg. Jövője attól függ. hogy mennyi­ben fogadja el a reformáció által újból napfényre hozott evangéliomi igazságokat. E nélkül játszhatja a nag) politikát, de éltető kovász a né­pek életében ezután sem lesz, amint­hogy eddig sem volt. Nagy hatalom lehet a pápa, de a Krisztus országa nem ebből a világból való s ami e világból való, annak mindig akad még hatalmasabb ellensége is. A pápaságot a világi hatalomra való törekvés fogja megbuktatni, ha meg nem tér és nem cselekszi Urának, a Krisztusnak dolgait. Templom- és harang­szentelés Heréden. Heréd Nógrádvármegye legdélibb részén fekszik. Ezen leányegyház iélekszáma hiva- talasan csak 120 léek, azonban a hozzá graviláíó, de más egyházakhoz tartozó szórványhivekkel együtt a lélekszám felül­haladja a 300 lelket Isten a maga embereit küldötteit mindig alkalmatos időben küldi és megfelelő helyre állítja. Ebben a nagy- kiterjedésű szórványban 55 esztendővel ezelőtt a jó Isten támasztott olyan férfiút, ki tehetségét, szívét, lelkét és vagyonát is az egyház szolgálatába állította. Ez a férfiú br. Podmaniczky László volt, — mostani egyet, felügyelő urunknak nagyanyái nagy­bátyja, — ki belátván azt, hogy a hívőknek azon a helyen szükségük van Isienházára, a saját költségén gyönyörű templomot, is­kolát, tanítólakot építtetett s a tanító haszon­élvezetére 10 hold fő det adományozott. A Podmaniczkyak a történelem tanúbizony­sága szerint sokat áldoztak, sokat fáradoz­tak egyházunk felvirágzásán, báró Podma­niczky László azonban méltán elmondhatta zott mindenik. Az eredmény örvendetes volt. A kölesre, a kukoricára, a burgonyára megjöttek a hívatlan vendégek az erdőkből. A lesben álló ügyes nyilasok majd minden este ejtettek el néhány őzet, szarvast, sőt mikor már a kukorica szemesült, a bur­gonya nőtt, elesett egy pár vaddisznó is a vezetőnek golyóitól taiálva. A kapitány egy este a lesre sorakozókat megkérdi: — Testvérek, még nem fáradtatok bele az éjjeli őrködésbe? — Nem, ez nekünk vaió dolog. Jól tet­ted testvér, hogy kukoricát ültette), ez ne­künk zsákmányt hoz. Most nem is kell ma­gunknak a vad után járni, a vad maga jön hozzánk. Máskor is ültess. — De ne felejtsétek, barátaim, hogy ezt nem csak azért ültettük, hogy vadcsalogató legyen, hanem hogy nektek é'elmet hozzon a télre. Minden sátor számára kijelelek egy darab földet és a jövő tavasszal abba min- denitek maga ültet kukoricát burgonyát. Reményiem, szívesen megfeszítek a maga­tok hasznáért. — Ha más nem segít, bizonnyal elvé­gezzük magunk is az ültetést, kapálást Azért, hogy akkor is ilyen jó vadászó he­lyünk legyen. De végül nemcsak az erdei vadaktól, hanem maguktól a jó indiánoktól is védel­A megtért fiú. Te hívtál és én nem hallgattam Rád. — És nem fogadtam szent Igéd szavát Szivembe... Más útra tériem . .. Gonosz lettem . . . És megtévedve kételkedtem Hitembe'. .. A tüske tépett.. . Meghúzott az ág... A szél szemembe hideg havat vág!. .. A bűnöm éget I... . .. Hitlen pogány ból hivő lettem ... A régi útra visszamentem, Keresve Téged!. .. Már térdrehultva, epedve kértem: „Bocsáss meg újra, óh nyújtsd ki értem A kezed!“... . .. Ügy kerestelek s nem találtalak. Babonás hittel amíg vártalak: Hívtam a Neved!. . . Pusztába szóltan elhangzott szavam ... Vad hóviharban jártam egymagám.. . S bízott a lelkem I... ... Fagyos volt minden ... Szél süvöltött... A nádas partján farkas üvöltött, De tovább mentem !... . .. Egy kőre hajtám álmos fejemet. .. És tövismarta véres kezemet Megfogta kezed.. . ... Én elhagytalak... Te megtaláltál... S mint megtért fiút — magadhoz fogad- — Áldott a Neved! — /tó//... POLSTER GYULA fÓZSEF. a nagy apostollal: Többet munkálkodtam, hogysem mint mindnyájan azok, de nem én, hanem az Isten kegyelme, mely én bennem vagyon I. Kor. 15 . is. Az ő nemes cselekedete ragvogó példája az egyház­szeretetnek, a hitnűsegnek I. Ján. 3. is az ilyenek fénylenek, mint a nap Mt. 13.43. s miként a csillagok örökkön örökké fény­lenek Din. 12.3. Az egyházközség fejlődése azonban hirtelen megakadt. Megalapítója és párt­fogója meghalt — a birtok s vele együtt minden egyházi ingatlanunk egy bécsi pénz­mezni kellett a termést. Tudván, hogy a tejes kukorica főzve, sütve igen kellemes csemege: azonnal serényen tördelni kezd­ték a kukorica fejeket s ennek a sátor tű­zönéi sütése volt legnagyobb gyönyörűsé­gük. Kardosnak egész tekintélyét igénybe kellett venni, hogy a főnökök segítségével meggátolhassa a kukoricának idő előtti le­szedését. Különben tavasszal, nyáron erdei gyümölcs is bőven termett. Volt eper, vad- cseresnye, mogyoro, vadkörte, gomba. Egy nyári napon Sasszem e szavakkal nyit be a kapitányhoz: — Fehér testvér, bár nehezemre esik, mégis kérnem kell tőled valamit. — Amennyiben tőlem függ, Sass.zem, óhajtásod teljesül. Szólj bátran — Nekem jó volna ezután is az én sá­torom, amint eddig jó volt, de leányaim, mióta a tisztelendő asszonyhoz járnak ta­nulni : untalan azt beszélik, hogy mennyi­vel szebb a lakás egy faházban, mint a sátorban, melyen keresztül jár a szél, be hull az eső és a füst miatt sokszor alig lehet benne állva maradni. Anyjuk is több­ször velük megy oda és azt gondolom, ő is tanulni kezd ott, mert már ő is szebb­nek találja a házat, mint a sátort. Együtt zaklatnak, cirógatnak, csókolnak, hogy én is készítessek egy olyan házat, mint a ember tulajdonába került. Mi lesz velünk, „Uram segíts, mert elveszünk“, fohászko­dott a gyülekezet. Jézus egszer ,egy gazdag zsidóbankár házába tért. Az Úr közelléie annyira meghatotta őt, hogy elébe ment Jézusnak, szólván: Uram imé minden va- gyonom felét a szegényeknek adom Luk. 19.8. Ilyen lelkűiét lakozott az új birtokos­ban is; neve nincsen a kér. anyakönyvek­ben bejegyezve, amint azonban megtudta, hogy a birtokkal együtt a mi egyházi ingat­lanainkat is megvette; áldott lelkű nejével együtt azonnal így szólott a gyülekezethez: Itt van — visszaadom néktek — dicsérjétek az Urat — s még a kikebcleztetést is a saját költségén végeztette. Brüll Henrik nemes cselekedete elismerést és dicséretet érdemel mindenkor. Csak természetes, hogy az egyházszere­tetnek ilyen ragyogó példái hitbuzgóságot váltottak ki a hívek szivében. Mikor tehát br. Radvánszky Albert úr Öméltósága fel­hívta a gyülekezetét, hogy templomreno­válási és harangbeszerzési célra adakoz­nának, mindnyájan szabad akaratjokból adakozának az Urnák. Krónika I. 29.9. A báró úr közel 4 milliót, a másodfelügyelö úr ugyanannyit adott, egyházunk nagyasszo­nya, nagys. özv. Dessewffy Ödönné 4 qq búzával segítette egyházunkat s a hívek is kitől mennyi telhetett, elhozta jó szívvel ajándékait az Úr házára. A gyűjtés körül nagy érdemeket szerzett magának Heréd község főjegyzője, Durray Károly úr, ki jószívű nejével együtt mindent megtesz Heréden, hogy szent legyen a felekezeti békesség. Hálánkat és köszönetünket ezúton is kifejezésre juttatjuk. Templomunk renoválását Aranyi István kőműves vállalkozó mester végezte nagy §zakavato!tsággal, új harangunkat az Ecfe- siánál öntettük. A felszentelést Kiss István d-i püspök úr Öméltósága végezte. Szere­tett fópásztorunk nov. hó 15-én érkezett a lőrinczi-i állomásra, hol a járás nevében a szolgabiró, egyházunk nevéoen a másod­felügyelő, ngys. Prónay Géza úr köszön­tötte szívből jövő, szívhet szóló, őszinte meleg szavakkal. Díszbandériumtól, vala­mint az evang. és kath. harangok zúgásától lelkiatyáé. — Tehát a te családod is házzal akarja felcserélni a sátort! Jól van, főnök bará­tom Mond meg leányaidnak, hogy mire a hold kétszer elfogy: beköltözhettek az uj házba. Rendelj ki tizenöt embert favágásra s a levágott lenyö szálaknak a lelki atya háza mellé hordására. Az építést azonnal megkezdjük. De most nekem is van egy kérésem hozzád. Én azt gondolom, hogy Napsugár leányod nem a te sátorodban született, nem a te feleséged az ő szülő anyja. Mondd el nyiltan, hogyan került ő hozzátok ? —. Igazad van — felel a főnők rövid gondolkodás után — Napsugárt nem az én feleségem szülte, a fehérektől hoztam ide. A dolog így történt. Már régen, azóta már talán háromszor annyi tavasz mult el, mint a hány ujj van az egyik kezemen, egy na­pon egy csapat emberrel lovon, miután a vadászat rosszul ütött ki, más zsákmány után kellett néznünk. Egy patak partján lovagolva egy majort találtunk nagy úri lakással, mellette más épületekkel, melyek­ben ökrök, tehenek, sertések, birkák voltak. A többiek — a cselédeket, akikkel talál­koztak, leütve — a barmokhoz rohantak. Én ruhát, ékszereket keresve az úri lakásba siettem. Egyik szobába benyitva egy a zaj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom