Harangszó, 1924

1924-11-30 / 49. szám

BáRANQSZŐ. i §24. aóvémber 30 * 3)0 lyiak, Lászlók, Matkovichok nevei is ott szerepelnek sűrűén egyházunk Önzetlen, munkás és áldozatkész tagjai sorában. Más kerületek nagyjairól, a Radvánszky, Prónay, Kaas Albert bárókról, a Laszkáryakról, Szentivá- nyiakról sat. itt most nem is szólok. Istennek hála. oly kiváló gárda áll még őrt evang. Sionunk bástyáin, hogy a Pezenhoffer és Bangha páte­rok még sokáig nem aludhatnak nyu­godtan. A sok közül most csak egy alapít­ványról szólok, melynek több mint 40 milliónyi anyagi értékén felül nagy históriai és erkölcsi jelentősége is van. Egy éve múlt, hogy theológiai fakultásunkat Sopronban megnyitot­tuk. A sok előkelő vendég között a lelkes, szép ünnepélyen jelen volt dr. Ostffy Lajos, Vasmegye volt fő­ispánja is, akinek családfája szorosan nőtt össze az evang. Dunánlúl törté netével. Ő adott át akkor egész csendben a dékánnak egy lelkes szép alapítólevelet. Ó tette ezt, ki a világ­háborúban épített gyülekezetével Ke- menesdombján, az emlékezetes ősi várhelyen monumentális remek szép templomot; később pedig szintén Ostffyasszonyfán az iskola mellé taní­tói lakot. Újabb alapítványának az anyagi értéken felül hármas jelentő­séget ád: az ősi történeti család, melynek méltó sarja az adományozó, az ősi családi birtok Párádon, mely­nek kiszakított részéből ered az ala­pítvány s a kitűzött nemes egyházi cél: az evang. lelkésznevelés ügye Az Ostffyak őse, Oslú kűn vezér még a magyarok régi pogány hitéért harcolt Salamon korában (1070) amint ezt Vörösmarty is megénekelte a Cser­halomban Osl comes pedig a XII. szá­zadban már Csornán a premontrei ko­lostort alapítja. Régi pecsétjükön rajta is van a felirat: Conventus Oslonis Ebből a családból való az első ma­gyar prímás, Kanizsai János (f 1418) ki még az eredeti Osl nevet is hasz­nálta Volt a családban más főpap is, Ostffy Miklós, a tudós humanista, 1480 körül esztergomi nagyprépost. Voltak köztük Szörényi és macsói bánok (II. Osl, Miklós és Domokos) és keresztes vitéz, Ostffy László, ki a husziták ellen harcolt. A reformá­ciónak első hívei és pártfogói között is ott találjuk az Osiffyakat. Míg sok újabb keletű mágnás család, ezek a »tegnap gyúrt urak« hitehsgyással vetették meg emelkedésük alapját, addig az Ostffyak régi főrangú állá­sukat és szerepüket éppen evang. hit- hűségük miatt veszítették el. Az Ost­ffyak között a legújabb korig még csak vegyes házasság sem fordult elő. A refoimáció korában Nádasdy Tamás nádor környezetében találjuk az első evang. Ostffyakat. Különösen Jakob, Sopron megye alispánja válik ki közülök, majd pedig Tamás, kinek Nádasdy Orsolya volt a felesége. Ennek fia volt Osiffy Miklós, ki 1680. asszonyfai várát hozta áldozatul hité­ért s Pozsonyban fogságot is szen­vedett. A hozzá menekült evang. püspököt királyi parancsszóra sem adta ki. »Kész volt életét és jószágát Hű mindhalálig. Irta: Gyurátz Ferenc. 11) Hamar elterjedt a hír a tanyán, hogy a főnököt a fehér testvér gyógyítja és lábra is állítja. Ezután bármelyik sátorban volt beteg: a hozzátartozók őt keresték fel és ő készséggel ment a hívásra. Kézi gyógy­szertárából vett orvossággal, jó tanáccsal, a tisztaságra utalással enyhítette a bajt E téren segédkezésével még inkább növelte a népnek hozzá ragaszkodó bizalmát. A tiz nap alatt felszántott földnek egy részét a földmives társak tavaszi magvak­kal vetették be, a másik — nagyobb — felébe kukoricát, burgonyát, babot kezdtek ültetni. Hogy a munka hamarább menjen, a kapitány indián barátait is felszólította a segítésre, megértetvén velük, hogy ezt a saját maguk érdekében teszik. Hogy jó példával is buzdítsa őket, maga is mun­kába állott s kitartóan dolgozott. Kapát, ásót a közönség adakozása folytán minden családfő kapott már. Többen meg is jelen­tek s a szeretett testvérrel egy sorba állva, annak útmutatása szerint vágták az ülte­tendő maghoz a lyukakat. Azonban egy óra múlva már az egyik derékfájásról pa­naszkodott, a másik feltört tenyerét mu­tatva emlegette, hogy kézíve, dárdája ily nyomokat sohasem hagyott kezén. A kapi­tány jóakarattal, mosolyogva figyelmeztette őket: — Ne csüggedjetek. Csak először ne­héz. Nyugodjátok ki magatokat, azután újra fogjatok hbzzá, lassanként megszokjátok. Majd örültök, mikor munkátok jutalmául a föld gazdag gyümölcsöt hoz. Délután ismét kézbe vették a kapát, de ezúttal is nemsokára lihegve verejtékeztek s őszintén bevallák, hogy nagyon szeretnék a jó testvér szavát, példáját egész estig követni, de az erőltetésbe már kezük lábuk remeg, nem bírják tovább. Engedelmet ker­tek, hogy feleségeiket és serdülő gyerme­keiket küldhessék ide maguk helyett; azok többre mennek ily dologban. Másnap egész csapat asszony jött s ezek csakugyan biz­tosabban kezelték a kapát. Rendesen vág­ták a lyukakat s miután ezekbe gyermekeik a magot lerakták, ezt földdel elfedték. Az asszonyok, gyermekek segítségével hamar véget ért az ültetés. Haladék nélkül meg­kezdődött a hittérítő lakásának, iskolának és imaháznak építése. Karvaly és Agyaras értésükre adták a lakosoknak, hogy az aki uj ház építésénél segédkezik, munkadijul mindennap ezüst pénzt, a befejezésnél egy szép kenyeret kap. Az ezüstpénzt már is­is feltenni, mivel az ő religiója azt hozta magával.« Ennek a Miklósnak fia volt a dunántúli kerület első fel­ügyelője, Ostffy Mihály (1680—1751) aki atyja példájától vissza nem rét- * tenve szintén igen sokat tett, áldozott és szenvedett egyházáért. Sírhelyét a celldömölki templomban a kemenes- alji egyházmegye 1911. díszes emlék­táblával jelölte meg Az újabb Ostffyak közül csak Pált, a kúriai bírót és Istvánt, az orsz. képviselőt említem meg, mint egyházfelügyelőket. Keve­sen tudják, hogy a Baidácsy féle alapítvány megszerzésében a pesti Tőrök Pál mellett milyen fontos sze­repe volt ennek a két Ostffynak is. A csáiád mellett emlékezetes ennek ősi birtoka is Faradon, Azok a farádi házhelyek melyeknek árából a theo- logusoknak szánt alapítvány szárma­zik, az O3I nemzetség legrégibb bir­tokából valók. Oslu comes még a XII. században jegyezte fel az orszá­gos levéltárban őrzött iróhártyára, hogy »a két Farádon van három ekényi földje«. Primae occupationis birtok ez, meiy jő részben ma is az Ostffyaké. Ott vau a csornai premont­rei rend birtoka mellett, mely szintén O3I adománya. Farád reformációjában is az Ostffyak voltak az első patró nusok, habár később Asszonyfára költöztek át' 1524-ben Ostffy László volt Farád. Sárkány é3 Beled földes­ura, 1574 ben O Tamás, 1662. ifjabb Tamás. Első ismert lelkészei Farádnak 1600 után Baranyai Máté és Kőszegi Lőrinc. 1673 ban Sz. Fekete püspök a Győrből elűzött kiváiő rektort, merték, ez vonzotta őket. Számosán jelen- keztek s bár hamar kifáradtak, de nyugvás után tovább folytatták a fenyőfák döntöge- tését, az ágaktól megtisztítását s a kijelölt helyre hordását, ahol a kapitány többi em­berei rendre négyszögletű gerendákká ala­kították. Az építés gyorsan ment. Egy hó­nap alatt elkészült a fából alkotott fazsin­dellyel fedett lelkésziak, iskola és imaház. Ezeken már kőmivesek is dolgoztak, az ő munkájuk barátságosabbá tette az épülete­ket kívülről, belülről is. A kapitány a haj­lékot gondosan bebutoroztatta, az iskolát a kellő felszereléssel ellátta, az imaházba nemcsak padokat, hanem egy szerény ol­tárt is állított. Ekkor az egyházi hatóságtól egy családos missziónárius lelki atyát kért indián testvéreinek további ielki gondozá­sára. Óhajtása teljesült. Nemsokára meg­jött a lelkész, Orventon György nejével, egy 18 éves leányával. Kardos bemutatta uj gyülekezetének, az összehívott indiánok­nak : — Barátaim, a Nagy szellem, a minde­neknek Ura egy uj testvért küidött hozzá­tok, hogy ő is boldogulastokon fáradozzék. Tekintséiek úgy, mint egy jó atyát, aki örül, ha a szerencsétlenen segíthet, a kesergőt megvigasztalhatja, ő beszél nektek Isten­ről, ki a benne bízókat jó törekvéseikben

Next

/
Oldalképek
Tartalom