Harangszó, 1924

1924-11-30 / 49. szám

1984. november 30 HARAN ŰSZO 371 Aáchs Mihályt avatta fel Farádra lelkésznek, aki később Thököly sere­gében volt tábori lelkész s mint jeles énekköltő 1696. a Z.ngedező Mennyei Kar énekeskönyvet adta ki. A XVIII. százsában ifj Ostffy Mi­hály, a kér. felügyelő unokája nejével Wittnyédy Borbálával visszatelepült Farádra. A türelmi rendelet után a farádiak 1783. ennek pajtájában tar­tották első istentiszteletüket. Ezeknek fia, Ostffy Lajos »a főiskolai fundá- ciók perceptora« és három unokájok: Sándor, Pál és István már Farádon születtek, itt voltak felügyelők és itt építettek új sírboltot a régi asszonyfai helyébe. A lelkészek közül is több kivaló szülötte volt Farádnak. Itt szü­letett 1798. nov. 26 Szedeoics György várpalotai esperes. És itt van szülő­háza Pálfy Józsefnek, a tudós geresdi lelkésznek, majd theol tanárnak, a soproni tanítóképző egyik megalapító­jának (szül. 1812 aug. 20). Hamvait most vittük át a soproni új temetőbe. A farádi régi nemesi kúriákból sok kiváló tagja került ki egysázunknak: a Szilvássyak, Kártyák, Jugovichok, Kissek sat. A szegedi gyülekezet ju­bilált felügyelője, Kiss Ferenc minisz­teri tanácsos csak e napokban járt Farádon, hogy 92 éves edeyalyiát a régi kúriában meglátogassa. Bük, Szakony, Nemeskér. Sárkány és Beled mellett különösen Farád az, mely leg­több diákot küld a soproni iskolába. A históriai család- és helynév mel­lett magasabb erkölcsi értéket ád a legújabb Ostffy-alapítványnak a ki­tűzött nemes cél is: az evang. lelkész­támogatja és azoknak, kik akaratját telje­sítik: a halál után uj életet ígér. Fogad­játok örömmel, mint a Nagyszellem köve­tét. A főnök megnyugtatá: — Ha olyan szívvel lesz hozzánk, mint te vagy, fehér testvér: akkor mi is öröm­mel fogadjuk és szeretni fogjuk. — Ezután minden hetedik nap Isten tiszteletére lesz szentelve. E napon ezen imaházba jöttök s itt Isten igéjét hallgat­játok, melyet a lelkiatya hirdet, mely a szívet jobbítja, a lelket Istenhez emeli. — Itt van még egy más terem, amelynek is­kola a neve. Arra szolgál, hogy benne a lelkiatya gyermekeiteket oktassa, nevelje. — De testvér, eddig iskola nélkül is megéltünk. A nyi'azásra, dárdavetésre, vad- üzésre magunk is megtanítjuk gyermeke­inket. — Igaz megéltetek, de amint látjátok, mindig nagyobb nyomorúsággal kell küzde- netek. Gondoljátok meg, hogy a Nagyszi­lem az embernek nemcsak kezet, lábat, hanem értelmet is adott. Ez neki sokat ér, de csak akkor, ha tanulással kimiveli. Ha ezt nem teszi, akkor az értelem olyan, mint a földben rejlő kincs, amely míg ott van, senkinek sem használ. Nézzétek, a fehér emberek gazdagok, hatalmasak, épen azért mert az értelmet kimivelik, azzal is dolgoz­Akkor és most. Ádvent-várás. Alikor is így volt. .. vártak égő vággyal, Jajból nőtt virággal, hangos Hozsannával. Könnytengert sírtak kínos éjjeleken S áhítattal csüngtek megváltó neveden. Akkor is így volt... Igazság és béke Csak itt-ott pislogott az ember szivébe'. Szeretet sem volt, mint ahogy ma sincsen. Divat volt a vallás, divat volt az Isten. Akkor is Így volt.. . Rabszijon a nemzet. Képmutató önzés hajszolta a lelket. Cicomás szóval szent jogokról zengtek S mikor intéd őket, gúnyosan nevettek. Akkor is így volt... Eljöttél közéjük. Szivükön zörgettél s gyógyítottad lelkűk. Lángoltak Érted, virág hullt utadra ......... H ajh! De utad végén ott állt a keresztfa! Akkor is igy voll. . . Nagy Messiást vártak, Győzhetetlen hősét nemzetnek, világnak. Kutattak szerte, lázasan kerestek Templomban és utcán, — — Csak egyet feledtek. Akkor is igy volt... A szivet feledték. Mondták: Uram! Uram! és mellüket verték. Ajkukról a szó elröppent hiába, A szív pedig maradt bűnös, szegény, árva. Akkor is igy volt, az első Adventkor: Csillogó fény mögött \onaglott a nyomor. Epedve vártak s — Golgothára vittek, Örök éltet hoztál, — mégis elítéltek. Akkor is igy volt. így!-----------De mi nem igy várunk! Bocsánatért esdünk, ez az imádságunk. Mi vétkeztünk csak, megváltjuk Tenéked S igy leszünk, így leszünk a Te boldog néped! MAGASSY SÁNDOR. nak. Aki gondolkodó fejével mutatja lábá­nak az utat: az biztosan halad előre, aki­nél pedig a láb vezeti a fejet, az hamar gödörbe esik. Ha gyermekeiteket szeretitek, azt akarjátok, hogy azok a fehérek mellett Í3 megállhassanak, boldoguljanak: akkor küldjétek őket ide iskolába. — Nekünk — szól egyik társfőnök a többiek helyeslésével — három, négy gyer­mek is sokszor bosszúságot okoz, de ha a lelkiatya egész csapat gyermekkel akar boszankodni: legyen neki kedve szerint. Nem bánjuk, ha fiaink, leányaink idejárnak. Az imaház és iskola ünnepélyes felava­tása megtörtént s ezen a városból, a ható­ság részéről is többen részt vettek. Nem jöttek üres kézzel. Kocsikkal hoztak élelmi­szereket s jutalmat tűztek ki a legszorgal­masabb iskolába járók számára. — Mily változás rövid idő alatt 1 — Csodálkozik az egyik vendég társai előtt. Még a múlt évben rettegtünk, ha maru in­dián csapatot láttunk közeledni, e tanyát kerültük, mint a veszedelmet. Ést most in­dián atyánkfiái mint békés polgárok járnak be a városba, mi pedig velük együtt ün­nepelni jöttünk hozzájuk. — Ez is világosan bizonyítja — nyil­vánítja meggyőződését társa — az élő, igaz emberszeretet minden akadályt legyőző ha­nevelés. Nem mindig részesült ez az ügy olyan pártolásban, amilyent meg­érdemelt volna. A fakultással most az állam vette át a terhek nagy ré­szét. De az egyetemi magasabb tandíj és egyéb költségek a szegénysorsű hallgatókat sokszor elzárják a pályá­tól. Az ősi trediciónak felel meg tehát a szép elhatározás, hogy az új theol. fakultás első jóltevője és első alapít­ványa Dunántúl legrégibb lutheránus családjából került ki. Dr. Ostffy Lajos, ki egészségi okokból magasabb tiszt­ségre nem vállalkozhatott, azt az ígéretét, hogy továbbra is munkás tagja lesz egykázi életünknek, nagy- értékű alkotásaival fényesen bevál­totta. A gyászos évtizedben Szenczi Fe­kete István, a hivatalára méltatlan fekete ember nagyot vétett az Ostffy- ház ellen. A jövendő fiatal papi nem­zedéknek, mely az alapítványt élvezni fogja, nemes feladata lesz, hogy hit- htiségével, tudományos képzettségével, puritán papi jellemével és fáradhatlan pásztori gondjával elégtételt szolgál­tasson. A fiatal Timotheusok meg fogják érteni az Ostffy alapítvány históriai és erkölcsi értékét és hálás szívvel fogják átérezni annak kötelező erejét. Ügy legyen! Sincerus. „Karácsonyi jelenetek“ „Két mesejáték“ tiz—tízezer K ellenében, bérmentve kapható: Óvoda, Center. Borsod m. 1-3 talmát, amely Kardos kapitányt vállalkozá­sában vezette. Ezen örvendetes változásért neki tartozunk köszönettel. A lelkész megkezdte nevelői munkás­ságát az iskolában. A főnök buzdítására itt a szülők a meghatározott időben felkisér- tek harminc gyermeket. Nehéz feladat volt a kis szilaj, vad csemetéknek némi rendre, engedelmességre szoktatása, de a lelki atya győzte szeretettel, türelemmel s lassanként némi rendre szoktatta ókét. Mesék mondá­sával törekedett ébreszteni figyelmüket s ily módon egy-egy óráig együtt maradtak, de azután feltarthatatlanul szabadba vágy­tak játékra, futkozásra. A felnőtt leányokat a lelkész szelíd, fér­jét nevelői munkájában buzgón támogatni kész, nemesleikü neje s Karolin leánya édesgették magukhoz, hogy női munkára oktassák őket s a vallásos érzést ébreszt­hessék bennük. A kapitány biztatására a főnök is elküldte leányait neje kíséretében a lelki atya házához. Az itt talált őszinte szeretet azonnal megnyerte őket. Minden­napos vendégek lettek, figyelemmel hall­gatták a házi asszony és leánya beszédét, tanultak tőlük a szobában, a konyhában. Különösen nagy érdeklődést mutatott min­den uj iránt amit látott, hallott Napsugár. Fokozódó vággyal figyelte Karol innak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom