Harangszó, 1924

1924-11-09 / 46. szám

19Í4. november 9

kozás és kutatás szabadságát egy hatalmas tételbe egybefoglalta. A lelkiismereti szabadságból születtek meg a legszentebb emberi jogok. A lelkiismereti szabadság azonban nem jelent szabadosságot, kötetlenséget. A reformáció eredményeinek két fontos tétele van, az egyik a lélek reformálása, a másik a társadalomnak, a közéletnek a protestáns szellemmel való megifjítása és átalakítása.

— A protestantizmus ünnepével a magyar história a magyar nemzetnek azt üzeni, hogy a történelmi bizonyságok szerint a protestáns egyház nem destruktiv, hanem konstruktiv. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) A protestantizmusnak áldása s nem átka volt a nemzetre. (Nagy taps) Egyidejűén a protestáns egyházakhoz is üzen a reformáció ünnepe és pedig először azt: »Ne engedjék a protestánsok, hogy a protestantizmusból elvesszék a lelki lényeg, mert ezáltal kulturmozgalommá lesz csupán és elveszti erőtadó tulajdonságait.« A második üzenet így szól: »Találjátok meg egymást«. (Nagy taps) Egy bölcső ringatott benneteket, protestánsokat, szükséges tehát, hogy a magyar nemzet mai napjaiban minden protestáns kéz egymásra találjon. Végül a reformáció ünnepe üzen minden protestánsnak is: »Egyházad vár, gondoltál-e reá? Mi fűz téged egyházadhoz? Tradíció csupán, amely olyan, mint a por a ruhán, le is rázhatjuk?« öntudatos! bátor, férfias protestánsokra van ma szükség, akik nem konjunktúrából, hanem önérzeamely elől indián szomszédai a fákra menekültek. Az indiánok nyilakkal, hajító dárdákkal elejtettek 3 szarvast, több őzet. Egy lovas hitül hozta, hogy a rónaságon egy kisebb bivalycsordára találtak s ezeket üldözve az erdő felé terelik. A gyalog vadászok erre megfordulva azon helyre siettek, ahol a bivalyokat várni lehetett. Onnét, ahol megállották még távolabb csakugyan látható is volt 15—20 bivaly, melyek a lovasok zajától, nyilaitól zavarva az erdő felé futnak. Erre a gyalog indiánok gyorsan a fákra kúsztak fel, hogy azok ágairól nyíllal, hajitó dárdával minnél biztosabban osztogathassanak rúlyos sebeket. A kapitánynak megragadta figyelmét egy indián lovas, ki egy bivalyhoz közel férkezve nyilat repít nyakába. A vadállat erre bőszül- ten ellene fordult, futó lovát beéri és szarvával felhasitja oldalát. Az indián leroskadó lováról villámgyorsan álpattan a bivaly hátára. Ez szokatlan terhét érezve még szilajabban rohan az erdőnek, hogy ott a fatörzsökön halálra horzsolja lovagját. A kapitány, hogy azt megakadályozza, előbbre jön az erdőszélről s a vele szemben iramló bivalyt egy homlokába irányzott zott golyóval ledönti. Az indián lovagnak nem történt más baja, minthogy a roham erejétől sodorva a hirtelen elesett állatról

RARANCI5ZO

tesen vallják magukat a protestáns egyház tagjainak. A hit adja meg a kereszténység súlyát. Mi megyünk előre a protestantizmus utján: Hiszünk, imádkozunk, összetartunk és dolgozunk. (Percekig tartó, szűnni nem akaró, tomboló taps és éljenzés )

Álljunk a Krisztus szolgálatába.

A győri egyház uj világi vezéreinek beiktatása.

Meleg, bensőséges ünnep keretében iktatták be október 26 án Győrött az elhívott uj világi vezéreket dr. Dukavits Vilmos kir. táblabirót és Mikiás Mihály ny. ezredest, kiket a győri nemes gyülekezet egyhangúlag felügyelőivé választott. A beiktató ünnep a templomban, közvetlenül a rendes istentisztelet után folyt le.

Isó Vince lelkész, egyházi elnök imája után dr. Fischer Gyula volt felügyelő megnyitván az ülést a felügyelői tisztség fontosságáról szólt s arról az egyetértésről, összhangról, mely a választást jellemezle. Isó Vince lelkész indítványára Pálmai Lajos tb. esperes vezetésével dr. Szent Ivány Géza, Gerő Mihály, Stras- ser Sándor, dr. Schopf Antal, Bar- csay Károly és Vélsz Zoltán tagokból álló küldöttség hivta meg a közgyűlésbe az uj felügyelőket.

Az uj felügyelő, dr. Dukavits, díszmagyarban, a másodfelügyelő Mikiás ezredesi uniformisban jelentek meg a hívek éljenzése közben.

Az üdvözlések után az uj felügyelő elsőegy őlnyire előre csúszván, kezeit, arcát a tövis felkarcolta. A erdőbe ért bivalyok a fákról lehajított gerelyektől találva törtettek tovább. Hogy a fegyverek egy páron véreret is nyiiottak, azt világosan bizonyították a sürü vérnyomok. A vadászok a nyomokon mentek s három bivalyt bágyadtan vértócsában fekve találtak. Röviden végeztek velük. Tovább haladva az indiánok egy vadkant vertek fel. Ez dühösen ellenük fordult s ők kiáltozva menekültek a fákra. Az egyedül álló kapitány felé rohant. Ez midőn már közel volt, hirtelen egy fa mellé lépve, az oda ért vadkan egy lövéssel hát- gerincét töri el s amint két első lábán vergődve csattogtatja agyarát, egy másik golyóval megadja neki a kegyelem csapást.

Ezután egy helyre hordják össze az elejtett vadakat. Az eredmény egy medve, egy vadkan, két szarvas, öt őz és hét bivaly volt.

— Most — szól a kapitány örvendező vadásztársaihoz — készüljünk a zsákmány hazaszállításához.

— Ez nem a mi dolgunk, — hangoztatja egy indián — eljönnek az asszonyok, hazahordják ők.

— És mi, jó testvér üresen menjünk haza? Ha az utón fehérekkel találkozunk, azok kinevessenek, hogy megfutottunk a

347

sorban Istenhez fohászkodik, hogy a vállalt feladatok teljesítésében segítője legyen. Azután megköszöni az üdvözlést, az egyházközség bizalmát, amely elől ki nem térhetett, mert az egyházért minden áldozatot meg kell hoznunk, ahova hiv, el kell mennünk. Kiváló elődei után, méltó utódnak lenni nagy feladat. Viszont azok ragyogó példái lelkesítik.

Szíve egész melegével emlékezik meg közvetlen elődjéről, dr. Fischer Gyuláról, az egyházközség büszkeségéről és tiszteletbeli felügyelői méltóságában boldog és hosszú életet kíván neki.

Szól az ő megválasztásának indító okairól ; megemlékezik egyházi elnöktársáról, a bizottságok elnökeiről és tagjairól, tisztviselőiről, akiknek támogatását kéri.

Egyházának törhetetlen szeretete erősíti, hogy az első helyen megállhasson.

Mindnyájunknak — úgy mond — minden erőnket megfeszítve, összefogva szüntelen résen kell lennünk s elszántan kell küzdenünk a hitetlenség ellen, bármily megtévesztő köntösben jelentkező, de arra vezető tanítások ellen, a földi javakhoz való szertelen ragaszkodás, azok túlbecsülése s a vallással ebből folyó nemtörődés ellen.

Csakis a vallást kell s szabad az emberi cselekedeteket szabályozó hatalomnak elismerni.

A hit mellett tesz azután megalkuvást nem tűrő, tiszta, energikus vallomást, amelynek keretében mondja, hogy minden erőnkkel s gondolatunkkal tiszta protestáns öntudattal s mindenben vallásunk nagy alapítójának tanítását követve álljunk közvetlen a Krisztus szolgálatába aki megadta a példát nekünk, hogy „amiképpen ő cselekedett velünk, mi is akképpen cselekedjünk“.

A szívek és a lelkek mélyén gyökeredző meggyőződés erejétől várja a hivő léleknek Istenhez emelkedését és azt, hogy mindnyájunk szívében a Krisztus éljen.

Akkor egyúttal első és legfontosabb feladatunk a szívnek és léleknek mindenek előtt Isten igéjének minél szorgalmasabb hallgatásával, valamint azon túl is folytovadaktól ? Ez nem lehet. Amit elejtettünk, annak velünk együtt kell a tanyára jutnia. Így bizonyítjuk be, hogy az otthonvalóknak az élelmet, örömöt nem mások, hanem a Nagy szellem jóakaratával mi magunk szereztük.

— Úgy van. — kiált fel erélyesen a karcolt képű indián — A fehér testvér a fövadász, ö tudja, legjobban, mit kell a vadászatnál tenni. Ö reá hallgassunk. Az en- gemet magával ragadó bivalyt is ö döntötte ki. Én vele tartok.

— Nem csak téged, — veszi át a szót Sasszem — engemet is ő mentett meg. A medve a fáról lerántott, talpai alatt voltam. Oda ugrott a testvér, lebirkózta, azután sebeimet is bekötözte. 0 mindig javunkat akarja, engednünk kell neki.

A főnök szavai elnémítottak minden ellenkezést. A kapitány szól ismét:

— Mindenik kocsira egy-egy bivalyt tegyetek fel. A három kocsin elférnek még a medve, a vaddisznó, a szarvasok és az özek is. A négy bivaly vontatására — Monk Károly, Karvaly és Agyaras vágjatok a kocsisok segítségével nagyobb ágakat. Vegyétek elő a fejszéket.

A négy levágott faágra egy-egy bivalyt hengerítettek s a kocsikról előszedett kötelekkel reá kötötték. A többi kötelekből